Nagy Lajos

Mikor lesz vége a háborúnak?

Kilenc órakor keltem föl. Elmentem a kávéházba reggelizni.

— Mikor lesz már vége ennek a háborúnak? — kérdezte tőlem a pincér.

— Bizony, sejtelmem sincs róla — feleltem.

Reggeli után a borbélyhoz mentem.

— Lesz-e valaha vége ennek a borzasztó háborúnak? — kérdezte a mester.

— Bizony, Isten tudja, meddig húzódik még el — mondtam én.

A borbélytól a városházára mentem. Egy hivatalnokbarátommal elbeszélgettem a folyosón. A háborúról is beszélgettünk.

— Vajon vége lesz-e ebben az esztendőben? — kérdezte a barátom.

Tehát ő is! Tőlem kérdezi.

Mindenki a háború végéről kérdezősködik, mindenki kérdez, de mindenkit is kérdeznek. Engem legalább mindenki megkérdez ebben a tárgyban. Így feleltem:

— Nem mondok semmit. Én nem kombinálok. Erre a járványos kérdésre maga Vilmos császár sem tudna határozott feleletet adni, mert hiszen...

Még be se fejeztem a mondatot, elsietett mellettünk egy városi titkár, üdvözölt és kedélyesen odaszólt hozzám, csak úgy kutyafuttában odakérdezett:

— No, mikor lesz vége a háborúnak?

— Ez évben, november 19-én! — kiáltottam vissza, mert most már hirtelen harag öntött el, egyszerre megéreztem, hogy ezzel a kérdéssel szemben erélyes fellépésre van szükség. Vagy odavágni valami ellentmondást nem tűrő feleletet, és nem indokolni, nem vitatkozni, vagy tréfával ütni el a kérdést, vagy gorombaságot mondani a kérdezőnek.

Az ebédnél újra elhangzott a kérdés, hozzám intéződve:

— Mikor lesz már vége ennek a szamár háborúnak?

— Pont akkor, amikor ezeknek a hülye kérdezősködéseknek.

Délután a kávéházban egy szerkesztő, kedélyesen:

— No, vége lesz-e egy éven belül?

— Igen. Azon az éven belül, amelyikben vége lesz, hehehe.

Egy hölgy:

— De mondja, az Isten szerelmére, maga okos ember, mondja meg, mikor lesz már vége a háborúnak?

— De kedves nagyságos asszony, honnan tudnám én azt? Lehet erre a kérdésre felelni? Írjon egy képeslapot Hindenburgnak, kérdezze meg tőle!

Egy katona, lábadozóban:

— Ti civilek jobban tudjátok, vége lesz ebben az évben, mit gondolsz?

A gombjaimon végigszaladtam: igen, nem, igen, nem, igen, nem. — Nem! — feleltem.

Este a kávéházban a fizető:

— Kérem, mit tetszik gondolni...

— Ha végigmondja, lelövöm.

Hozzám ül egy jólértesült úr:

— Mit hall?

— Semmit. A jobb fülemre egy keveset.

— De komolyan. Mit hall a békéről? Lesz, nem lesz? Mikor lesz?

— Soha!

— D-e-e... én igen jó forrásból hallottam ma, hogy november 19-én vége lesz a háborúnak. Többfelé beszélnek is erről. Maga nem hallott erről semmit? Hát maga nem érdeklődik?