Tabi László

Milyen?

Sok szó esik mostanában a magyar filmek színvonaláról. Többen azon a nézeten vannak, hogy filmjeink újabban nem igazán jók. Zordabb bírálók szerint valósággal rosszak. Megint mások úgy vélekednek, hogy nem is olyan rosszak. Akad olyan is, aki azt állítja, hogy jók. És olyasmit is hallottam már, hogy nem is olyan jók. Mindebböl kitűnik, hogy a bizonytalanság teljes. A kérdés sürgős tisztázásra szorul. Ezért töltött el örömmel az az újsághír, hogy az írószövetség a közeli jövőben vitát rendez, s a vitának ezt a címet adta: „Miért olyan a magyar film, amilyen?” Nemigen szoktam részt venni nyilvános vitákon, a filmhez pedig vajmi keveset értek; de erre a vitára elmegyek, s ha szótkapok, felszólalok.

Felszólalásomban mindenekelőtt rá fogok mutatni arra, hogy bár filmjeinkről sokféle vélemény hangzik el, az bizonyos, hogy a magyar film olyan, amilyen: a probléma felvetése tehát valós. A továbbiakban azt kívánom boncolgatni, bogy lehetne-e a magyar film másmilyen is, és ha igen, mégis miért olyan, amilyen. Nézzük tehát, hogy lehetne-e a magyar film másmilyen, mondjuk emilyen vagy amolyan. Természetesen lehetne. Jelenleg ugyan olyan, amilyen, de más körülmenyek között emilyen is lehetne, ezt könnyű megérteni. Mi lenne mármost, ha a magyar film — tegyük fel — emilyen lenne? Ha a magyar film emilyen lenne, akkor persze mint emilyen lenne olyan, amilyen, de ez az olyan ebben az esetben másmilyen lenne. No de milyen? Valamilyen. Foglaljuk össze tehát, hogy bele ne zavarodjunk: a jelenleg olyan magyar film lehetne emilyen is, tehát másmilyen, de mindenesetre valamilyen. Így all a helyzet az emilyennel. Na és ha nem emilyen lenne, hanem amolyan? Ha a magyar film nem olyan, de nem is emilyen, hanem amolyan lenne, akkor is lenne valamilyen, de ez a valamilyen megint csak másmilyen lenne, tehát nem olyan, mint most, nem is olyan, mint amilyen akkor lenne, ha emilyen lenne, hanem amilyen akkor szokott lenni egy film, ha amolyan. A lényeget ezzel tulajdonképpen már át is tekintettük, s így áttérhetünk a nem kevésbé fontos kérdésre, hogy tudniillik: ha a magyar filmnek nem feltétlenül kell ilyennek lennie, amilyen, akkor mindezek ellenére is miért olyan, amilyen? A kérdés látszólag bonyolult, valójában mégis egyszerű. A magyar film azért olyan, amilyen, mert másmilyen akkor sem volna, ha emilyen vagy amolyan lenne. A liptói túrótól kezdve egészen az űrhajóig a világon minden olyan, amilyen, mert hiszen akármilyen is, olyan, és nem másmilyen. Alapvetö természeti törvény, hogy valami bármilyen is, ilyen, olyan, amolyan, emilyen vagy akármilyen, mindig csak olyan, amilyen. Filmgyártásunk komoly erőfeszítéseket tesz, hogy a magyar film ne olyan legyen, amilyen, de el kell készülnünk arra, hogy mégis olyan lesz, amilyen, és még mindig jobb, ha olyan, amilyen, mint semmilyen.

Köszönöm a figyelmet, csak ezt akartam mondani.