Feleki László
Fel kell emelnünk intő szavunkat költészetünk aggasztó elzavarodási folyamata ellen. Költőink a minden áron való újat akarás címén olyan zagyvalékokkal hökkentik meg a jobb versekre érdemes közönséget, hogy hovatovább az elmegyógyintézetekben külön lírai osztályokat kell felállítani. A magukat modern költőknek nevező ifjú titánok valósággal sportot űznek abból, hogy kerékbe törik a nyelvet, az értelmet, az ízlést, s még a tetejébe mélységesen lenézik azokat, akik az ő halandzsáik olvasása nyomán megdöbbenni merészelnek. Pedig ha ez így megy tovább, akkor a vers nem a lélek halk zenéje, nem az értelem és a dallamosság harmóniája, nem a gondolatok, a rímek és az ütem ölelkezése lesz, hanem valami szörnyű, robbanó zenebona, amely sérti a fület, a lelket,a jóízlést. Itt van például egyik tehetséges fiatal költőnk, Petőfi Sándor legújabb verse, a „Falu végén kurta kocsma”. Csupa zavaros, érthetetlen kép. Mi az, hogy kurta kocsma? Kurta pl. a malac farka, stb., de ugyan miképpen érti a poéta a kurtaságot egy kocsma esetében? Vertikálisan vagy horizontálisan? Minőségi vagy forgalmi szempontból? Ezekre a kérdésekre a későbbiek sem adnak választ. „Oda rúg ki a Szamosra…” Mi rúg ki? A kocsma? És a Szamosra? Nem inkább a vendégek rúgnak be?Vagy mérges a kocsma a Szamosra, és kirúg rá? Megszemélyesítjük a kocsmát? Minek? Ez a szimbolizmus viszi sírba a magyar költészetet. Meg azt mondja, hogy meg is látná magát benne, ha az éj nem közelegne. Először is az éj nem közelegik, hanem mindössze beesteledik, a Föld forgásának jóvoltából. Sajnos, manapság, költőinktől várhatunk legkevésbé természettudományos műveltséget. Később is találunk olyan hipermodern ferdítéseket, mint „pihen a komp”. Szegény komp, nagyon fáradt lehet, viszont az anyagfáradtságon nem segít a kikötés. S hogy „benne hallgat a sötétség”, ezt csak olyan ember írhatta le, aki nem tudja, mi a különbség a fény- és hangtünemények között, tudniillik a hallgató sötétség körülbelül olyan, mint a rózsaszínű bégetés. Az ilyen értelmetlen kép csak zavarkeltésre jó. Még inkább megdöbbenünk, amikor megtudjuk, hogy „a kocsma bezzeg hangos…” Ez igazán nem szép a kocsmától, miért nem tartja a száját. No persze, nem a kocsma hangos, hanem a közönsége, sőt a cimbalmos, aki különben a vers szerint nem cimbalmozik, hanem „munkálkodik”. Minő szegényes, művészietlen szó! Holott egy népdal világosan megmondja, hogy odajár a cimbalmos a cimbalmával cimbalmozni minden este. Dehát modern költőinknek derogál a néptől tanulni! A vers szereplői is elrontott ízlésűek, de az ő zavarosságuk némileg megmagyarázható ittasságukkal. Ennek tulajdonítható, hogy a bort nagypapához és ifjú babához hasonlítják. Vegyes érzelmekkel olvastuk azt a részletet is, hogy „ördög bújjék az uradba”. Az elnyomók elleni harc leszűkítése ez a fideista kitétel, amelyet csak tetéz a pokolba való küldés, az indulatnak ez a sajnálatosan tudománytalan előítéletekben való kifejezése. Maga a kép nem csak felvilágosodásellenes babonákra épül, hanem zavaros is, hiszen minek a pokolba menni, amikor közben az ördög az úrba bújik. Nem világos itt a szándék. Aztán jócskán található itt a versben nem titkolt pornográfia is, hiszen „ha mingyárt az ingemért is” húznia kell a cigánynak, ez a nyugati modern erkölcsökre olyannyira jellemző strip-tease árnyékát vetíti előre. „Megint jőnek, kopogtatnak.” Kik? Többen? Később első személyben panaszkodik valaki édesanyja betegsége miatt, tehát nyilván ő kopogtatott. A kívánság különben orvosilag indokolatlan. A betegnek kedélyre, vidámságra van szüksége, nem sopánkodásra. „Feleletet egyik sem ad.” Mire? Senki sem kérdezte őket. „Kihörpintik boraikat.” Hány bora van egy legénynek? Isszák a vizeket, szívják a levegőket? „Végét vetik a zenének.” Kik? A legények vagy a zenészek? Nos, ennyi talán elég is. Ez a vers világosan megmutatja, hogy milyen tévutakra tántorgott költészetünk. Ez a vers tele van fülledt szimbólunokkal, elvonásokkal, értelmetlen szó- és fogalomkapcsolásokkal. Kinek írnak költőink? Maguknak? Az lehetetlen, hiszen saját maguk sem értik meg azt, amit írnak. Álljunk meg a lejtőn, modernkedő fiatalok, vessünk véget a halandzsának!