Karinthy Frigyes
I. Meleg fürdő
A víz gyönyörű dolog, ha az ember megfigyeli, igazán: a legszebb dolog. Milyen finom hajlásai vannak, milyen kecses mozdulatai, milyen szép erezetek — és milyen különös viszonyban van a víz a szilárd tárgyakkal. Hogy símul mindenhez, lágyan, diszkrét érintéssel — felveszi mindennek a formáját, ami beléje kerül, — az ember azt hinné...
Tudja isten, mit hinne az ember... Az embernek olyan szép, lágy, határozatlan érzései vannak sokszor, de nem veszi észre... úgy látszik, ezek az érzések lappanganak bennünk, amikor valami szebbet, jobbat szeretnénk az életünknél... Mert nem vagyunk boldogok, pedig lehetnénk... csak a belülről zengő, halk, finom csengettyűre kellene hallgatnunk, amik homályos időkbe, elmult emlékekbe hívnak vissza bennünket...
Zengő csengettyűk... milyen szépen hangzik ez... milyen lágyan, milyen álmosító búgással... És ez nekem jutott eszembe... Persze, hiszen én diákkoromban verseket írtam és nem is voltak csunya versek. De aztán abbahagytam...
Az ember mindent, ami szép, boldog, harmonikus, mindent abbahagy, hogy kemény, rideg, ostoba dolgok után fusson, amikről azt hiszi, hogy fontosak... Ostobaság, hiúság! Mintha egy tiszta, langyos őszi este, suttogó platánok alatt... egy ködszerűen szép női kézzel a kezünkben... mintha ez nem érne fel mindennel, ami után törekszünk... Mikor az est mesélni kezd... milyen gyönyörű ez, csak most veszem észre... Igen, az est mesélni kezd... és lágy szökőkút csobog a parkban és madarak muzsikálnak.
Ó, Margit! Milyen gonosz, milyen rossz voltam én hozzád, mikor úgy rám néztél, a mult héten, ott a sétatéren... Hát nem éreztem, mit jelent egy ilyen női tekintet? Hogy többet ér sok hiú, nagyravágyó erőlködésünknél — többet ér magánál az életnél! Elfulni egy fullasztó csókban — igen, megfeledkezni világról, emberekről, kicsinyes terveinkről... a langyos, drága semmibe elmerülni... és körülöttünk a szomorúfűz lombjai susognak... Emlék... emlék...
Igen... most értem magamat... most megismertem az én igazi lelkemet, a szelíd, nemes, gyöngéd lelket... egy költő lelkét... egy gyermek lelkét... Hogy tudtam elfelejteni! Holnap... nem, még ma... felkeresem Margitot... ó, hogy fog örülni, hogy meg fog érteni... Margitkám, mondom majd egyszerűen és mélyen a szemébe nézek... Margitkám... volna kedved velem elutazni... délre, délre igen... talán Afrikába... ott olyan jó meleg van... de hogy lehetne? Megvan! Az a háromezer korona... megvan! Lehetne jobban felhasználni? Soha! Végre egy igazi, boldogító gondolat!
Megyek! Még ma elmegyek Margithoz! Együtt beszéljük meg az útitervet!
Hol a törülköző?
Hű, de hideg van ideki!
II. Hideg fürdő
Hű, a teremtésit neki! Kicsit kemény, de egészséges. Az a fő. Fura egy dolog egy ilyen darab víz, a kádban az ember ki se nézné belőle. Foga van neki. Harap. Hű.
Ezek a ledörzsölések azt hiszem nagyon jól hatnak. Mingyárt máskép érzi magát az ember, ha a vérkeringés egy kicsit megindul. Szamárság, hogy eddig is nem csináltam. Ezentúl mindennap egyszer, gyorsan ledörzsölöm magam; kicsit kellemetlen, de az embernek nem szabad kényelmeskedni, ha azt akarja, hogy friss legyen.
Nem is értem, eddig miért nem folytattam ezt a dolgot rendszeresen. Persze, az ember mindenféle szamársággal foglalkozik, ahelyett hogy az egészségével törődne, pedig csak egészséggel lehet valamire vinni.
Már tegnap este akartam kezdeni, de aztán lefeküdtem, amiatt a hülye regény miatt, hogy inkább azt olvassam az ágyban. Igazán, ha meggondolom, nem volt érdemes. De micsoda egy émelygős dolog — még versek is vannak benne! Hogy mi mindenre ráérnek a népek, ha okosabb dolguk nincs. Nem is értem, hogy tudtam végigolvasni! És vajjon mennyit kapott az író ezért a regényért? Na, én ha kiadó volnék, egy vasat se fizetnék ilyesmiért! Csupa émelygős leírás, úgy-úgy, locsogás-fecsegés. Csak butítják a népeket. Egészen meghülyültem, míg a végére értem. De persze, valamire emlékeztetett, amit gyerekkoromban olvastam. Micsoda haszontalan időfecsérlés könyveket olvasni. Ki is iratkozom a kölcsönkönyvtárból — okosabban fogom felhasználni az időmet. Beiratkozom a sportegyletbe. Ott mingyárt jó összeköttetésekhez is jut az ember a pénzéért.
A Szalkaival nem is volna rossz megismerkedni, az nagyon hasznos lehet a végén.
Még ma elmegyek. Azaz, hogy... hová is ígérkeztem délutánra... Hm, persze. A Margit... Ejnye, ejnye. Na, annyi baj legyen. Legfeljebb nem megyek el. Ha megharagszik, legfeljebb megharagszik. Úgyis... nem is jönne rosszul, ha megharagudnék... Únom már ezt a dolgot. Az ember elhanyagolja a dolgait. Pedig az az első. Kezdett ez a dolog elsavanyodni, ezzel a Margittal.
Úgy van, egy friss, egészséges, ruganyos szakítás. Az a legegészségesebb. Csak frissen, in medias res, fejest a dologba. Azonnal megírom neki a levelet. Nagyon sajnálom. Nekem más dolgaim vannak. Felkeresem ezt a Szalkait. Ez ért a bőrügyekhez. Hm... mi volna... nem is volna rossz... azért a háromezer koronáért... ő el tudná helyezni. Nagyszerű üzlet. Pláne, ha még emelkednek az árak. Már miért ne emelkednének? Csak frissen, energikusan nyélbe kell ütni! Nagyszerű! Egész más ember leszek, ha ez beüt! Gyerünk!
Hol a törülköző?
Hű, de jó meleg van ideki!