Karinthy Frigyes

Orvoslat

Barátom meséli.

Már Pest felé közeledett a vonat, mikor a baleset bekövetkezett.

Valami átváltás vagy mi lehetett — elég az hozzá, hogy a vonat hirtelen lefékez, nagy zökkenés, előrebukom az ülésben, éppen jókor, mert a szomszédos hálóból nagy ívben repül egy jóltáplált bőrönd.

Szerencsére csak a homlokom meg az orrom súrolja, de ez is elég — megered a vérem, homlokomon felreped a bőr; orrom hegyén is takaros karcolás.

Zúgás, káromkodás a szomszédos fülkéből, miközben a vonat lassan megindul.

Elkeseredve törülgetem a képem, de már ott áll előttem egy erélyesarcú, magas férfi — nem is tudom, melyik fülkéből került elő, az előbb még nem láttam. Fölénnyel kiált rám.

— Micsinál, ne nyúljon hozzá! Majd mindjárt megnézem.

Ijedten abbahagyom, mint a gyerek. Persze, ezek az orvosok nem szeretik, ha piszkos kézzel maszatol az ember — a szepszis és a többi. De milyen lelkiismeretes, kedves emberek ezek, rögtön jönnek, ha baj van, a vérükben van a segítés ösztöne. Tiszta szerencse, hogy orvos volt a közelben. Nyöszörögve nyújtom a képem.

— Tessék, doktor úr... azt hiszem, a homlokom repedt fel, meg itt...

— Jó, jó. Csak tartsa nyugodtan. Így.

Forgatja a képem, nézi a sebeket. Elégedetten bólint.

— Brávó. A homloksérülés legalább négy centi. Az orráról is lejött a bőr. Hozzá ne nyúljon, szerencsétlen — csak hadd folyjon a vér. Nem lehetne kicsit széthúzni ezt a repedést?

Kicsit megrökönyödöm. — Miért brávó, miért hagyjam folyni — és miért húzzam szét? Ez valami nagyon modern orvos lehet, egészen új tudományos módszer.

— De kérem, doktor úr... fáj...

— Sebaj. Pestig még kibírja. Azonnal velem jön, itt a közelben van egy sebész barátom, felmegyünk hozzá. Írja ezt alá.

Jézus Mária! Súlyos műtét, consilium... — alá kell írnom beleegyezésem, a sebész nem vállalja életemért a felelősséget!

Egész testemben remegni kezdek.

— Na, ne ijedjen meg. Előre nem kell fizetni. A meghatalmazás bélyegmentes. Az orvos is hitelezni fogja a látleletet.

— Orvos... Izé... Hát doktor úr... hát ön nem orvos?

Kicsinylően vállat von.

— Ugyan! X. ügyvéd vagyok — ön gratulálhat magának, hogy a jogorvoslati elsősegélyt éppen tőlem kapta meg. Nevezzen Mukinak, ha nem vasalunk ki legalább ezer ficcs kártérítést a vasúttársaságtól.