Karinthy Frigyes

Őskor

Szereplők:

Első ősember, Második ősember

Szín: egy pliocénkorszakbeli vendéglő.
Idő: Kr. e. 15328.

Első ősember bejön a cölöpvendéglőbe. Jó napot, Mayer úr.

Második ősember. Jó napot, kedves Fuksz. Honnan jön?

Első. Egy kicsit halászgattam délelőtt. Megengedi?

Második. Tessék, tessék.

Első. Mit lehet enni?

Második. Én csak afféle háborús terítéket rendeltem, össze kell húznia magát az embernek.

Első. Hát nem lehet kitartani a drágaságot, hiába. Nem győzöm. Reggelire a Kövér Mastodon-kocsmában voltam, tudja, mit kérnek egy rongyos mammuth-gerincért?

Második. Hja, háború van.

Első. Tizennyolc színes kavicsot uram, tizennyolc színes kavicsot. Honnan vegyem? Nem győzöm összekeresni. Már a feleségemet is leküldtem a folyópartra, hogy keressen. Meddig bírjuk még ezt a drágaságot?

Második. Az semmi, tudja én mit fizetek itt az ichtiozaurusz-csülökért páfránykörítékkel? Húsz csigát. Mit lehetett kapni húsz csigáért azelőtt, a miocén-korszakban.

Első. Két Pleziozauruszt, agyarastul.

Második. Legalább.

Első. Hát nem lehet kitartani. Be kell már fejezni ezt a háborút.

Második. Sőt, végig kell folytatni most már, ha elkezdtük.

Első. Maga is így beszél?

Második meggyőződéssel. Így. A béke érdekeit szolgáljuk azzal, hogy most minden erőnkkel rajta legyünk, hogy a gibbonokat megverjük.

Első. De ki hitte volna, hogy ilyen soká fog tartani? A technika mai felkészültsége mellett, ma, a hihetetlen felvilágosodottság századában, az emberi kultúra tetőfokán, a Mannlicher-dorong, a negyvenkét centiméter hosszú vaddisznóagyar, az abszidiánkövön reszelt arasznyi növesztett körmök és vason köszörült fogak nagyszerű századában, igazán azt hittem, egy-kettőre megleszünk a gibbonokkal, akik ránk kényszerítették a háborút.

Második. Éppen azért, most már nem szabad abbahagyni. Nekem meggyőződésem, hogy ez az emberiségnek az utolsó háborúja lesz.

Első. Azt hiszi?

Második. Egészen bizonyos. Ha most mindent megteszünk, hogy tökéletesített fegyverekkel, minden erőnknek latbavetésével végigverekedjük ezt a háborút, akkor olyan békét köthetünk végre, hogy a földtányér minden lakója megérti egymást: kezet nyújtunk majd egymásnak, és a jövőben nemzetközi konferencia intézi majd el az esetleges konfliktusokat, nem lesz szükség többé erőszakra, csak ezt az egy háborút harcoljuk még végig. Ez olyan biztos, mint hogy a nap forog a föld körül, és hogy a föld, mint nagyszerű tudósaink kiderítették, egy mammuth ormányán lebegő óriási csiperkegomba. A tudomány, édes Fuksz úr, a tudomány mindenekelőtt!

Első. Ha így beszél, miért nem megy a frontra?

Második idegesen. Bocsánatot kérek, maga nagyon jól tudja, hogy engem mint az Első Pliocén Kőbaltacsiszoló Részvénytársaság nélkülözhetetlen tisztviselőjét mentettek fel. Különben is most egy színdarabon dolgozom.

Első. Ugyan! Már megint?

Második. Igen. Elég érdekes témám van, azt hiszem, ennek is lesz olyan sikere, mint a múltkorinak volt. Tudja, már a miliő is hatásos, a miocén-korszakba helyezem a darab cselekményét, ami valami kedves, archaikus patinát ad a dialógusoknak. Különben arról lesz szó, hogy egy asszony elhagyja a férjét, mert az idegei valami mást, valami szebbet kívánnak, egy másikba szeret bele, egy igazi férfiba, aki bölényekre vadászik... De a férj rajtakapja őket, mikor éppen keresztül akarják úszni a folyót, hogy megszökjenek... A férj emberbőr-frakkjának hátulsó zsebéből dorongot ránt elő, de azok megelőzik, nyársra húzzák és nyílt színen megeszik... Tudja, nem a cselekményen van a fősúly, hanem a dialógus finom, pszichoanalitikus árnyalatain... Egy igazi modern asszonyt akarok megírni, egy elfinomodott idegzetű, hajszálfinom érzékenységű ultramodern női lelket... ez főként az utolsó nagy jelenetben lesz kidomborítva, ahol a férjet eszik... Azt hiszem, nagy sikere lesz, pazar kiállítás, kápráztató ruhák, az asszonyon valódi medvebőrkalap...

Első. Nagyon szép. Csak nem valami új.

Második. Kérem, ma ez kell a közönségnek. Na, hozzák már az ichtiozaurusz-csülkömet. Hallatlan, mit elkérnek egy ilyen vacak darabért, nincs harminc kiló az egész, hisz ez a félfogamra se elég... Koplalni kell, uram, koplalni... hallatlan ez a drágaság...

Függöny