Karinthy Frigyes

Pikétakarót pancsolok

Hopp, még jó, hogy eszembe jutott, egy órával a helyiérdekű indulása előtt. Hogy aszongya, okvetlenül hozzak ki két pikétakarót, mert a falusi dunyha vastag, a lepedő meg vékony. Itt biztosan lehet kapni.

— Jónapot.

— Aászoj, tessék pancsolni.

— Pikétakarójuk van?

— Pikétakaró, pikétakaró… hogyne kérem, tessékcsolni, mingyárt, Jakab mit tátod a szád, nem hallod, pikétakarót pancsol a nagyságos úr. Fuss fel a létrán, ott jobbra, felül — mit tetszik pancsolni, hátulalul kivágott fürdőtrikót. Kékbe? (Egy másiknak szól.) Igenis kérem, mit tetszik pancsolni — igen, tudom, milyen legyen az a takaró?

— Hogyhogy milyen legyen, piké legyen és takaró formája legyen.

— Lehet ez jobb minőség?

— Nézze kérem, hagyjon engem békén, nekem nem kell drága, de maga nem fogja kivenni belőlem, hogy kifejezetten évekig használt mosogatórongyot kérjek, pikétakaró helyett. Adjon nekem egy rendes pikétakarót, olcsón.

— Hehe, igenis kérem, tessék pancsolni, kinek lesz az kérem?

— Mi az hogy kinek lesz, ez a legújabb — be kell jelenteni, az illetőt, vagy takaróból is annyit ad a devízaközpont, ameddig nyújtózkodni szabad? Talán fényképes igazolványt hozzak?

— Hehe, tessék pancsolni, csak azért kérdem, hogy felnőttnek vagy gyereknek?

— Persze, hogy felnőttnek. Legfeljebb kétrétbe hajtom, ha gyerekre teszem. Mutassa már, az isten áldja meg, mit vallat itt előzetesen, tegyen át az ügyészségre.

— Hehe, idegesnek tetszik pancsolni lenni. Tessék pancsolni, itt van.

— De hisz ez nem piké.

— Nem is kérem, Sokkal jobb és olcsóbb. Csalánvászon.

— De mikor én pikét kértem! És mi ez, hisz ez legfeljebb másfél méter hosszú!

— Elég az kérem, tessék pancsolni.

— Ágyra?

— Ez nem ágyra való kérem, hanem asztalra. Nem is létezik asztalra piké.

— Jó ember, nem érti, takarót kértem, nem terítőt!

— Takaró nem létezik csalánvászonból.

Ordítok.

— De kérem, pikéből kértem!

— Piké meg terítőben nem létezik, tessék ebből a csalánvászonból venni, egészen olcsón adom, tessék pancsolni.

Kirohanok a boltból, mert attól tartok, hogy egy perc mulva, ha így folytatja, átharapom a torkát és vérében pancsolok.