Feleki László

Röviden!

Prokrustes nem tartozott a görög mondavilág legderűsebb alakjai közé. Útonállással foglalkozott Attikában. Áldozatait ágyba fektette, s aki rövidebb volt, mint az ágy, kinyújtotta, aki pedig hosszabb volt, megcsonkította.

Prokrustes gondosan megágyazott, aztán a magával tehetetlen áldozatot befektette az ágyba. Összevonta a szemöldökét, és így bólogatott:

— Hm, jól láttam. Egy kicsit hosszú, rövidíteni kell.

Előhúzta a fejszéjét, és szakértő szemmel méregette, hogy mennyit és hol kell levágni. Az áldozat kétségbeesetten nyöszörgött:

— Ne… ne tessék…

Prokrustes bosszúsan legyintett:

— Hagyja már abba a sápítozást! Csak hiú emberekkel ne lenne dolgom!

— De hát hogy néz az ki…

— Azt csak bízza rám! Valamicske gyakorlatom van benne, nem először csinálom. Az a baj, hogy nem bízik bennem. Ez nem esik jól az embernek!

— Nem akartam megbántani, bocsánat… de tényleg azt tetszik hinni, hogy rövidíteni kell?

— Feltétlenül! Nézze meg, alul is, fölül is kilóg. Hosszú, unalmas. Fárasztó a szemnek. Mire az ember a derekához ér, már unja. Magvas, kifejező rövidségre kell törekedni. Ezt a legnehezebb megszokni. Magának nincs önkritikája!

— De hát így szerves az egész…

— Ugyan, ugyan! Csak azt vágom le, ami fölösleges. Itt vannak a lábai. Mit fejez ki ez a két láb? Semmit. Ezerszer láttuk már, mindenki ismeri. Már a térdnél tudtam, hogy mi fog következni. Lejárt, kitaposott dolog. No és a feje? Próbáljon meg egy kicsit tárgyilagos lenni, és vallja be: kell az ma? Van arra szükség?

— Az én fejem?

— Megmondom őszintén, elrontja az egészet. Fölösleges. Minek az a sok hajszálra kidolgozott részlet? Bátran, a közepén kell belevágni, vagy legalábbis a nyakánál. Higgye el, egy kis rövidítés után szép, kerek, kifejező, húsból és vérből való darab lesz.

— Mégis… legalább a fejemet…

— Ne legyen makacs! Tudom, mindenki elfogult saját magával szemben, ragaszkodik minden részhez. De hát értse meg, kevés a hely, s magának is az az érdeke, hogy beleférjen. Én a javát akarom.

— Itt vannak például az agytekervények…

— Rettenetesen bonyolult, lehetetlen követni… Hát akkor!

— Segítség!

— Azt meg is kapja tőlem, hiszen azért vagyok itt.

Gyakorlott mozdulattal emelte fel a fejszét…

(A történet hiteles, maga Prokrustes mesélte el, aki jelenleg szerkesztő.)

(Kaján Tibor karikatúrája)