Feleki László

Új színpadi műfajok

Régóta éreztük már mindannyian, hogy a színpadi irodalom terén végre meg kell születnie az újnak, a diadalmas másnak, amely felrúgja az elavult régit. Mert mit írtak a régiek? Mit írt Aiszkhülosz, Szophoklész, Euripidész, Arisztophanész, Shakespeare, Moliere, Csehov, Katona, Madách? Drámát, tradédiát, vígjátékot, színművet. Ez csak zsákutcába vezethetett. Elérkezett az az idő, amikor a közönség már egyenesen követelte az új műfajokat, az új formákat. Milyen üdítő volt végre az egyik darab színlapján ezt a meghatározást olvasni: „Valószínűtlen történet 2 részben.”

Felkerestük Kacsmáry Lajost, a jeles írót, akiről régóta köztudomású, hogy új vizeken jár, és nem lesz a szürkék hegedőse. Kacsmáry, a Mester udvariasan fogadott minket, s amikor meghallotta jövetelünk célját, lelkesen kezdett beszélni arról a kérdésről, amely a szívéhez nőtt:

— Igen, a régi műfajok elavultak, mint az ősgyíkok, s a közönség valami mást akar. Valami újat, ami megragadja a képzeletét, új tájakat, új vizeket, új tüzeket, új kifejezési lehetőségeket. Lehetetlenség, hogy ne tudjuk túlhaladni a rabszolgaság korában kialakult drámai műfajokat, amikor pedig már az eget ostromoljuk, mesterséges égitestek száguldják be a csillagközi teret. Nos, szerény munkásságom gyümölcseként már megmozdult a föld, olvadni kezdenek az évezredes jéghegyek, leomlanak a maradiság falai.

Megkérdeztük a Mestert, hogy meg tudná-e mutatni nekünk diadalmenetének néhány győzelmi állomását. Készséggel húzott elő egy sereg kéziratot. Nem olvastuk el a színdarabokat, csak az egyes színdarabcímek alá írt sajátos műfaji meghatározások pezsdítették fel vérünket. Ide írunk néhányat okulásul és lelkesítésül:

Vásott fintor 3 felvonásban, utóröhögéssel.

Tanulságos vérfürdő 3 rémképben.

Tragikus balfogás 3 tévedésben.

Éktelen baromság 5 felvonásban, bocsánatkéréssel.

Merénylet a jóízlés ellen 3 botrányban.

Zenés rágalom aknamunkával.

Történelmi képtelenség 5 anakronizmusban.

Kozmikus katasztrófa 3 fényévben.

Némajáték 3 fortisszimóban.

Tehénbőgés 2 fejéssel, utóízzel.

Gyökvonás 3 egyenletben.

Zenés abszurdum 3 lavinában.

Ezek a Mester szerint a konzervatívabb megoldások voltak.

— Nem lehet ajtóstul a házba rontani — mondta mosolyogva —, kell egy kis átmenet. Meghökkentőbbeket is mutatott. Mint például:

Égő fagypont 3 halálugrásban.

Vulkánszirom 3 hepatitiszben, előidénnyel.

Magfúzió 3 Napóleonban.

— De ez még mind csak semmi — súgta oda a Mester —, még ezeknél is újszerűbbeket eszeltem ki.

És áhítatosan előhúzott egy újabb kéziratot. A színdarab címe ez volt: „Sratamédület”.

Alatta ez állt: „Kerés csaradett 3 krflmsben.”

A kíváncsiság nem hagyott minket nyugodni.

— Kedves Mester, legalább ennek az egy darabnak mondja el a tartalmát.

A Mester bólintott.

— Arról szól — kezdte —, hogy egy Sanyi nevű fiatalember szerelmes Sárikába. Sárika azonban nem őt szereti, hanem Bélát. Hogy mi történik ezután, azt már nem árulom el, hiszen erről szól a darab.