Nagy Lajos
A tudósokról állítják a viccek, hogy szórakozottak.
Ez legalábbis túlzás. Különösen túlzás a mai nehéz időkben, amikor mindnyájan
szórakozottak vagyunk. Lám, még magam is az vagyok, hiszen éppen most csináltam
egy hibát, „könnyű idők” helyett merő szórakozottságból „nehéz idők”-et írtam.
Az a tudós azonban, akinek esetét el akarom mondani, kivételesen csakugyan szórakozott
volt.
Van ennek a tudósnak egy egyemeletes kis villaszerű háza. Fél évvel ezelőtt
vette, amikor megnősült. A ház földszintjén van a laboratórium és a könyvtár,
az emeleten a lakás. Itt ebben a villában él és dolgozik a tudós.
A napokban a tudósnak el kellett utaznia, hogy egy külföldi tudományos intézetben
előadást tartson. Ahelyett, hogy megnézte volna a menetrendet, az asszisztensétől
kérdezte meg, hogy mikor indul a vonat.
— Tizenegykor — felelte az asszisztens.
Mivel a kérdés és felelet percében déli tizenkettő múlt éppen, a tudós, anélkül,
hogy gondolkozott volna, ösztönösen úgy vélte, hogy az este tizenegyet jelent.
Annál is inkább, mert hiszen magánbeszélgetésben az esti tizenegyet is egyszerűen
tizenegynek mondjuk és nem „huszonhárom órának”.
A tudós este kényelmesen megvacsorázott, majd becsomagolt, fél tizenegykor telefonon
rendelt egy autótaxit, elbúccsúzott a feleségétől, beült a taxiba, és kirobogott
a délivasútra.
Mivelhogy a vonata már délelőtt tizenegykor elment, s a legközelebbi csak másnap
válhatott esedékessé, a tudós beült egy másik taxiba, és visszarobogott a lakásához.
Amint kiszállt az autóból, miközben fizetett a sofőrnek, egy röpke tekintetet
vetett a házára. És megdöbbent. Azaz megdöbbenve tapasztalta, hogy a ház első
emeletének két ablaka világos.
— Hallatlan! — dohogott a tudós. — Alighogy kiteszem a lábam a házamból, máris
betörők garázdálkodnak benne.
És a tudós elindult, hogy rendőrt keressen. Részint azért, hogy a betörő hurokra
kerüljön, részint mert nem mert egyedül fölmenni a lakásba.
Megtalálta az őrszemes rendőrt, előadta neki szörnyű gyanúját. Együtt mentek
az őrszobába a rendőrrel, ahol két másik rendőrt vettek magukhoz segítségül.
Elindultak négyesben a házhoz.
Fölkeltették a házmestert, s fenn az nyitotta ki a lakásajtót.
Szótlanul, nesz nélkül hatoltak az első szoba felé. Az egyik rendőr a revolverét
maga elé tartva, óvatosan kinyitotta az ajtót. Mögötte a másik két rendőr, leghátul
a tudós, lábujjhegyre állva és lélegzetüket visszafolytva vártak.
Az ajtó kitárult és — ott ült a szobában egy kényelmes karosszékben a tudós
felesége s gondolataiba elmerülve terítőnek valót horgolt.
Semmi különös nem történt hát, csupán — azt felejtette el a tudós, hogy már fél éve megnősült.