Feleki László
— Mi bajod van?
— Rosszul vagyok.
— Én is! Képzeld, már reggel olyan furcsán éreztem magamat. Még nem nyitottam ki a szememet, csupa zöld karikát láttam, pontosabban egy rózsaszínű is volt közöttük, élénk rózsaszínű, a többi zöld volt. Amikor kinyitottam a szememet, akkor forogni kezdett velem a szoba, helyesebben az ágyam forgott az íróasztal körül, méghozzá ellipszispályán, az íróasztal az ellipszis egyik gyújtópontjában volt,s még azt is megfigyeltem, hogy a fénysugarak elhajlottak. Néha azt érztem, hogy magam is felemelkedem, a gyomrom mintha fel lett volna fújva, körülbelül úgy, mint egy léggömb. A lépemben valami furcsa, viszkető érzés indult meg, de sehogyan sem tudtam megvakarni. no, jól nézek ki — gondoltam —, talán lázam is van. Megmértem a lázamat, nem fogod elhinni, negyvenegy három volt, de még ennél is jobban idegesített, amikor megtapogattam a térdemet, és szúró fájdalmat éreztem, mint akinek porcleválása van, de később rájöttem, hogy az epémből sugárzik oda a fájdalom. Ez még semmi, hallgasd meg csak! Félakartam ülni, de nem tudtam felegyenesedni a rosszulléttől és attól, hogy valószínűleg kiújult a porckoronsérvem és a savhiányom. Ennek fele se tréfa — gondoltam —, nem szoktam nyafogni, de ilyen rosszul még nem voltam soha életemben! A hajam is bizseregni kezdett, s amikor meg akartam vakarni a fejemet, a kulcscsontomban hasító fájdalmat érztem, hát nem kiújult a régi ficamom? És az egész olyan rossz közérzettel járt, hogy már arra gondoltam, orvost hívatok, de akkor hirtelen elfelejtettem az orvosom nevét, vagyis a rosszullét már emlékezetkieséssel járt. Közben nagyokat prüszköltem, a torkom is kapart, szentül meg voltam győződve, hogy ázsiai influenzám van, ez most járvány és nagyon alattomos. Alig tudtam felöltözni, borotválkozás közben kétszer is megvágtam magamat, a vérveszteség nagyon legyengített, alig állok a lábamon. Hopp, azt el is felejtettem mondani, hogy olyan lúdtalprohamot kaptam, amilyen már régóta nem volt, ez olyan fájdalommal jár, hogy akárki nem tudja elviselni. A gyomrom is annyira fáj, hogy csak a legnagyobb hősiességgel tudtam megebédelni. ródlizás közben is olyan, de olyan nyomott hangulatban voltamm, idegesített, hogy mitől vagyok ilyen rosszul, mindenkinek feltűnt, hogy milyen rosszul nézek ki. Látod, milyen sápadt vagyok? … ugye? … tessék? … nem figyelsz rám? … Nahát, elájult! Tapintatlan fráter! Azt érném meg, hogy egyszer végighallgatja más ember baját is!