Nagy Lajos
1. A tehetségtelen író dicsekszik. Dicséri önmagát és műveit. France, Wells, Hamsun, Jókai — ezt sohasem tették.
2. Míg a tehetséges író mészáros, rendőr, repülő vagy kereskedelmi utazó szeretne lenni, s arról panaszkodik (senki sincs sorsával megelégedve!), hogy ő csak kénytelenségből ír — addig a tehetségtelen író mindenáron író szeretne lenni.
3. A tehetségtelen író rendkívül tiszteli az írókat, ha egyet lát az utcán, megfordul, és áhítattal néz utána, míg az el nem tűnik a látóhatáron. Előszeretettel ismerkedik meg írókkal, s boldog, ha például egy kezdő titánnak némi aprópénzt adhat kölcsön.
4. Aki a kávéházban így rendeli a kávét: „langyosat, föllel!” — az nem lehet tehetséges író.
5. Aki az uniformizálás külsőségeihez folyamodik, s például fekete inget hord vagy hosszú szárú csizmát, esetleg bársonykabátot, Lavallière-nyakkendőt, netán vállat verő hajat — az legalábbis gyanús.
6. Aki verskötetének ilyen címet ad, hogy: „Ibolyák”; aki novelláskötetének ilyen címet ad, hogy: „A kakukkmadár és egyéb történetek”; aki regényének ilyen címet ad, hogy: „Badacsonyi Márton uram szerencséje” — az csak tehetségtelen lehet. A jó írók ötletessége és jó ízlése már a műveik címében is megnyilatkozik. Mikszáth és Jókai címeire kell gondolni: „Páva a varjúval””, vagy: „Egy magyar nábob”. A tehetségtelen író még az alakjainak is szerencsétlen neveket ad, ha például így kezdődik egy novella: „Block megigazította monokliját, és így szólt Ságodinéhoz...” — ezt már nem is kell tovább olvasni.
7. A tehetséges író időnként arról sóhajtozik, hogy Istenem, milyen boldog lenne ő, ha nem kellene neki többé írnia. A tehetségtelen író alig várja, hogy otthagyhassa már havi ötven milliót jövedelmező cégvezetői állását, s minden idejét „az irodalomnak szentelhesse”. (Ez a „szentelhesse” különösen kompromittáló egy kifejezés!)
8. A tehetséges író, amikor élete legjobb művét átadja a szerkesztőnek, s az azt kérdi tőle: „Jó ez a novella?” — így felel: „Nem tudom, tessék elolvasni, talán használható.” A tehetségtelen író felelete ellenben így hangzik: „Meghiszem azt! Megeszem a fejemet, ha Gorkij Maxim tud ilyet írni, magunkról nem is szólva!”
9. A tehetségtelen írónak mindig van pénze, a tehetségesnek ritkán.
10. A tehetséges írók majdnem mind nehezen, küszködve alkotnak, de a tehetségtelen írók kivétel nélkül játszi könnyedséggel ontják magukból a semmit, szükség esetén szedés alá gépbe diktálják, vagy léniás kézírással kalligrafikusan írják.
11. A tehetséges író így köszön: alászolgája — a tehetségtelen hangosan, vidáman kiáltja: van szerencsém!
12. A tehetséges író, ha beszélt például Molnár Ferenccel s elmeséli, hogy miről volt köztük szó, akkor így reprodukál: „Én azt mondtam Molnár Ferencnek, hogy...” A tehetségtelen ellenben így: „Ekkor azt mondtam Molnárnak, nézd, kérlek, Feri.”