Feleki László

Tér és idő

Virágfalvi Cuki, a Nemzeti Dalszínház népszerű szubrettje, a minap lelkendezve újságolta:

— Milyen guszta könyvet olvasok!

Elnézően mosolyogtam, mert volt némi fogalmam a szubrettek általános érdeklődéséről a klasszikus irodalom és az elvont tudományok iránt.

— Mit olvas, Cukika? — kérdeztem.

— Az űrhajózás és a relativitás elméletét! Valami nagyszerű! Olvasta?

Zavartan dadogtam, hogy még csak belenéztem, tulajdonképpen még az elején sem tartok.

— És hogy tetszik?

—Tündéri! — sikongott Cuki. — Sose hittem volna, hogy egyenes vonalban egyenesen mozgó rendszerekről semmiféle, e rendszereken végzett kísérletekkel nem lehet eldönteni, hogy azok mozgásban vannak-e, és milyen sebességű mozgásban. Hát nem édes?

Megcsíptem magamat, de ma is határozottan állítom, hogy ébren voltam. Bólintottam, jeléül annak, hogy magam is édesnek tartom a mondottakat.

— És az a puszilni való Michelson-féle kísérlet! A kis csacsi azt hitte, hogy a fény sebessége függ a rendszer mozgásának sebességétől. Pedig dehogy!

A meglepetéstől némileg magamhoz térve suttogtam:

— De kedves Cuki, mióta érdekli magát ilyen… ilyen…

Nem folytathattam, mert a csupa tűz művésznő tovább lángolt:

— Persze, maga azt hiszi, hogy van egységes világidő, abszolút idő, amely az eseményektől függetlenül folyik. Változtassa csak meg, gyönyörűm, a klasszikus időfogalomról alkotott elképzeléseit.

— Megpróbálom… — hebegtem.

— Mert ha nem tudná — kiáltott Cuki —, az idő mértéke függ a mozgási állapottól, a sebességtől.

— Mit nem mond!

— Nagy sebesség esetén az atomok mozgása is meglassul.

— Egek… — mekegtem.

— Ide figyeljen — hajolt hozzám közel Cuki, mintha egy izgalmas rémhírt mondana. —Képzeljen el egy űrhajót, amely megközelíti a fény sebességét. Persze nem termikus rakétára gondolok, hanem ion- vagy inkább fotonrakétára. Minél gyorsabban mozog egy ilyen űrhajó, annál lassabban múlik benne az idő, hiszen, ha elérné a fény sebességét, akkor az idő egyszerűen megállna.

— Kínos dolog lehet… — sóhajtottam.

— Kis csacsi, ez csak elméletben lehetséges, anyagi rendszerek sohasem érhetik el a fény sebességét, de megközelíthetik. Például — suttogta körülnézve — mondjuk, négy kilométerrel lenne lassúbb az űrhajó. Akkor az űrhajóban két nap telne el, s idelent a Földön ugyanannyi idő alatt húsz év.

Kérdően néztem rá:

— Nem érti? — ragyogott fel Cuki arca. — Két napot utazom a fotonrakétában, és mire visszajövök, a Vadaskerti Baba, az a bestia, már húsz évet öregedett!

(Hegedűs István karikatúrája)