Tabi László

Az ügyvéd ember

A dolog úgy kezdődött, hogy dr. Nyúl Gusztávtól, aki felettem lakik a II. emeleten, a következő levelet kaptam:

Gébics Dezső úrnak

Helyben

A polgári perrendtartás 179/b paragrafusának értelmében értesítem, hogy ön ellen egészségrontás miatt büntetőfeljelentést 326 789/1947. szám alatt a mai napon megtettem. Amidőn erről értesítem, egyben felszólítom arra, hogy annál is inkább, mert ellenkező esetben.

1946. október 7.

Kiváló tisztelettel

Dr. Nyúl Gusztáv

A levél persze felizgatott, s azonnal felrohantam az ügyvédhez, hogy megtudakoljam, mit is tettem tulajdonképpen. Barátságosan, de tartózkodóan fogadott.

— Ön — mondta — tegnap délben kihajolt az ablakon és tüsszentett. Erősen vélelmezhető, hogy az így levegőre került baktériumok könnyű súlyuk következtében felfelé szálltak és benyomultak az én kétszoba-hallos lakásomba, amelyet a lakáshivatal 72896/192. számú végzésével jogerősen kiutalt. Minthogy pedig én tisztiorvosi bizonyítvánnyal igazolhatóan könnyen inklinálok a náthára, ön a kihágást, illetve vétséget annál is inkább elkövette, mert ellenkező esetben nem követte volna el.

Sápadtan roskadtam le egy székre.

— Nem akartam — hebegtem — higgye el…

Elővett egy vastag és poros könyvet, lapozott benne, aztán felolvasta.

— „Egészségrontás vétségét, illetőleg kísérletét követi el az a személy, aki akarva vagy véletlenül, a körülmények figyelembevételével vagy anélkül olyirányú cselekedet, szándékot vagy tervet visz véghez, amely részben vagy egészben, időlegesen vagy állandóan, feltéve vagy feltétlenül alkalmas valamely kívülálló harmadik személy testi állapotának megsértésére, illetőleg megkárosítására olyan mértékben, amilyen mértékben a sértett fél azt jogos vagy jogtalan, tudatos vagy tudattalan felindulásában elkövetettnek elismerni vonakodik, illetőleg hajlandó.”

Nyúl gusztáv itt letette a kódexet és így folytatta:

— Ön a tárgyalásra majd idézést kap, illetőleg elővezetik. Készítsen beadványt, nevezze meg tanúit és keressen ügyvédet.

— Kérem — mondtam erre némileg összeszedve magamat — olyan ügyvédre volna szükségem, aki egyrészt ismeri a jogot, másrészt ismeri az ügyet. Ez pedig csak ön lehet. Vállalja a védelmemet?

— A Kúria jogegységi tanácsa szerint erre mód van. Kérek egy megfelelően felülbélyegzett ügyvédi meghatalmazást, erkölcsi bizonyítványt és egy úgynevezett alárendelvényt, amit a főkapitányságon kell kérni kétszáz forintos pénzügyőri bélyeggel. Akkor aztán a tárgyaláson meg sem kell jelennie.

Természetesen mindent beszereztem. Két hét múlva megjelent nálam dr. Nyúl Gusztáv.

— Sajnos, uram — mondta —, a pert elveszítette. 600 forint kártérítést ítélt meg a bíróság. Kapok tehát 1200 forintot.

— Miért annyit?

— Mert az ön védelmét mint ügyvéd elláttam.

— És az 600 forint?

— Nem. Az csak 300. De felperes költségeit is meg kell fizetnie. Márpedig én az én ügyvédem is voltam.

És kiszólt a végrehajtónak, hogy bejöhet.

(Kaján Tibor karikatúrája)