Tabi László
— Ááá! Boldog újévet kívánok, adjon az Is...
— Köszönöm! Ezerszer is köszönöm! Kívánok az új év alk...
— ...adjon az Isten erőt, egészséget, nyugalmat, bol...
— ...az új év alkalmából sok sikert, békességet, szeren...
— ...boldogságot, sok pénzt, sok örömet, minden jót!
— ...szerencsét, bort, búzát, derűt a családi otthonba! Nna. Hogysmint?
— Megvolnék valahogy.
— Miért zihál úgy?
— Nehéz ez az átkozott csomag, amit cipelek. Tudja, a két karom egy kicsit reumás, nem volna szabad cipelnem ezt a csomagot, de mit tegyek, ha muszáj?
— És hova cipeli?
— Csak ide a sarokra a sógoromék házáig, de majd hogy meg nem szakadok bele. Kőbányáról idáig csak elvergődtem vele valahogyan, de mostmár szinte kiszakad a peislim.
— Dehiszen két füle van a csomagnak, miért cipeli egyedül?
— Mert nem találtam senkit, aki segíthetne. Bizony, két füle van és ha valaki megfogná a másik fülét, három perc alatt ott lehetnék a sógoroméknál. Magának nem reumás a karja?
— Még csak az kéne! Hiszen éppen tegnap nyertem meg a nehézsúlyú boxbajnokságot, holnapután pedig utazom a világbajnokságra.
— Ha meggondolom, nagy szerencse, hogy egy ilyen erős emberrel találkoztam.
— Úgy van, úgy van! Mert én most elárulom magának, hogy reuma ellen az iszap a legjobb, menjen el a Lukács fürdőbe, újjászületik!
— Csak ide a sarokig szeretnék eljutni ezzel a dög csomaggal, aminek két füle van...
— Fogja meg két kézzel, talán úgy könnyebb volna...
— Köszönöm. Látja, ez okos tanács, mégsem találkoztam hiába magával. De... nem fogná meg az egyik fülét maga?
— Hiszen ha időm volna! De látja, most is rohanok, útlevél, vízum, nagyon sok a dolgom... És milyen átkozott pech... Kétszáz forintos okmánybélyeget kellene vennem és csak százkilencvennyolc forintom van...
— No ez csakugyan balszerencse! Tyű, mennyi pénzt láttam az előbb a bankban! Tudniillik most vettem fel a totónyereményemet, négyszázhuszonhatezer forintot... De mit érek vele, ha nincs egészség, ha reumás a karom...
— Mit gondol, honnan szerezzek két forintot?
— Nincsenek rokonai?
— Mind meghaltak.
— Álljon talán itt meg a templom mellett egy félórácskára... Nem szégyen a szegénység... Meg aztán ilyenkor, ünnep táján jószívűek az emberek...
— Köszönöm. Látja, ez jó ötlet. De gondoltam, adhatna két forintot...
— Ha előbb tudtam volna! De be van osztva a pénzem fillérre, tudja, egy kis adósságom is volt, meg ez, meg az, a gyerekeknek ugrókötél meg labda, ha jól számoltam, még hat forint harminc hiányzik is... Dehát hiába, csak tizenkettes találatom volt, félmilliót nyertem, egy vassal sem többet... Na, isten áldja, cepekedek tovább...
— Én is megyek. Hol itt a legközelebbi templom?
— Mit tudom én. Majd megtalálja. Nem adná fel a hátamra ezt a dög csomagot?
— Rohanok, kérem, eldiskuráltuk az időt. Hát minden jót! Boldog újévet, adjon az Is...
— Köszönöm! Erőt, egészséget!
— Sok pénzt, boldogságot.
— Békességet!
— Szeretetet!
— Ámen.
(Kaján Tibor karikatúrája)