Feleki László
„Az úr a volánnál is úr!” — tartja egy régi közmondás. Akinek a sors gépkocsit adott, annak hajtási igazolványt is ad hozzá. Magad, uram, ha sofőröd nincs. Az automobil (önmozgó) aránylag biztonságos közlekedési eszköz, négy kereke van, ellentétben a kerékpárral, amely, mint a neve is mutatja, csak kettővel rendelkezik. Labdarúgó-mérkőzést, ktsz-t vezetni nehéz, sőt veszélyes, de gépkocsit vezetni mindenki tud, aki ismeri a kártyát, és meg tudja különböztetni a pirost a zöldtől, továbbá tisztában van a legelemibb fizikai és közlekedési törvényekkel, végül bölcsen belenyugszik abba az igazságba, hogy az ember nem él örökké.
Minden ellenkező állítással szemben a gépkocsi vezetés lényegesen egészségesebb és veszélytelenebb, mint a gyalogjárás. Megbízható statisztikák szerint sokkal több gyalogos hal meg, mint gépkocsivezető. Le kell számolni azzal a tarthatatlan nézettel is, hogy a gépkocsivezetés nehéz, rátermettséget, nagy gyakorlatot és összpontosítani tudást kívánó élethivatás, s nagy felelősséget jelent egy gyorsan mozgó járművet kormányozni a népes utcákon. Ezt csak azok terjesztik, akik nem kedvtelésből, hanem haszonlesésből vezetnek kocsit, hitvány anyagiakért és nem sportszerű kedvtelésből robognak az utcákon és országutakon, s akik úgy akarják megszüntetni az embernek ember által való elgázolását, hogy kiütnék a kormánykereket az amatőrök kezéből. Azzal érvelnek, hogy a nem hivatásos gépkocsivezetők, vagyis az úrvezetők szórakozott emberek, máshol jár az eszük, nincs gyakorlatuk, könnyen megijednek, zavarba jönnek, s ezért sok a baleset.
Mi sem könnyebb, mint ezekre a porhintésekre válaszolni. Sok úrvezető valóban elfoglalt ember, tele van a feje magvas gondolatokkal, s nem törődhet minden incifinci gyalogossal. Fontos kulturális, nemzetgazdasági és tudományos gondjai vannak, s amikor a rongyos bőrét féltő gyalogjáró ocsmányul káromkodik, talán az emberiség egyik fontos kérdése foglalkoztatja azt, aki a mélyen gondolkodó emberek elmélyültségével babrál a kormánykeréken. Lehet, hogy egyes úrvezetők könnyen zavarba jönnek, de hát mire való az árok, a járda, a villanyoszlop, az akácfa. Van hely, csak ki kell használni, s fontos az is, hogy az autójavító műhelyek munkáját se bénítsa meg munkanélküliség. Végül pedig eléggé ismeretes jelenség, hogy az emberiség aggasztó mértékben szaporodik, a lakás-, az élelem- és az iskolaprobléma egyre égetőbb, nem szabad tehát lebecsülni egyetlen eszközt sem, amely a túlnépesedést enyhíti. De arról se feledkezzünk meg, hogy az ember csak akkor kerülheti el az idősebb kori besavanyodást, ha örök gyermek marad, kedvét leli a játékban. A felnőtt ember játékszere a személygépkocsi. Gyerektől elvenni a játékot — kegyetlenség!
Talán csak az különös és tarthatatlan állapot, hogy egyedül a személygépkocsit bocsátják az úrvezetők rendelkezésére. Csak üdvözölni lehet azt a kezdeményezést, hogy az amatőr lelkesedés, a műkedvelő hév kérjen eget a közlekedés más területén is. Manapság a mozdony már nem elérhetetlen, OTP-kölcsönnel bizonyára sokan vásárolnának új vagy használt mozdonyt, s megjelennének a síneken a mozdony-úrvezetők, akik talán egy kicsit vakmerőbben vennék a kanyart, talán merészebben fékeznének, mint a konzervatív hivatásos mozdonyvezetők, de mennyivel színesebb lesz majd a vonaton való utazás, mint eddig. A fővárosi forgalomból is hiányoznak ez idő szerint az autóbusz-úrvezetők és a villamos-úrvezetők, akik megadnák az utasoknak azt a vérpezsdítő izgalmat, amelyre egy unott profi sohasem képes. A sugárhajtású személyszállító repülőgépek is fél szárnyú óriások úrvezetők nélkül, s itt is küzdeni kellene a lélektelen sablon ellen, amely a foglalkozásukban elfásult, a szakértelemtől megcsontosodott pilóták sajátja.
Végül még csak annyit, hogy azt az óriási méretű repülő csészealjat, amely a Marsból jövet Ausztrália mellett égve lezuhant, és elpusztította Új-Zélandot, valóban egy lelkes űr-úrvezető vezette. Az azonban légből kapott rágalom, hogy az illető részeg volt. Ezzel szemben az igazság az, hogy teljesen józan volt, csak megijedt egy gazdátlan meteortól, és hajójával együtt befordult a Csendes-óceánba. Ebből annyi a tanulság, hogy az illetőnek még lett volna tanulnivalója, mert nem elég a lelkesedés, ismerni is kell a légköri forgalmat. Dánia különben könnyen pótolni tudja Új-Zéland vajhozamát, a veszteségekről elterjedt hírek tehát túlzottak.