Tabi László

Üzletemberek

Nagyon örültem, hogy rövidesen komoly jövedelemre teszek szert, bár Jafrinek nem árult el a dologról semmi közelebbit. Csak annyit mondott, hogy egy bizonyos vállalkozásról van szó, rátermett emberek csinálják, az illetőnek, aki a tőkét adja, nagy kedve van a dologhoz, s megfelelő helyen rövidesen összeülünk.

— Mégis, hát, miről van szó? — kérdeztem Jafrinektől, de kitért a válasz elől:

— Még nem beszélhetek, de rövidesen összeülünk.

Összeülünk! Ez nagyon biztatólag hatott rám. Bizonyos ügyben összeülni — ez régi vágyam volt. Ha néhány illető bizonyos ügyben megfelelő helyen összeül, abból komoly pénz szokott származni.

Harmadnap sürgönyt kaptam Jafrinektől: legyek másnap este 9 órakor a kőbányai Kékhordóban. Pontosan megjelentem. Jafrinek bemutatott négy úrnak, azután összeültünk.

— Hát miről is volna szó? — kérdeztem izgatottan.

— Nem ez a legfőbb kérdés — intett le egy feketebajszos. — Az a kérdés, hogy meg lehet-e a dolgot csinálni úgy, ahogy gondoljuk.

— Nade, hogyan gondoljuk? —okvetetlenkedtem.

— Nem ez a lényeg — mondta Jafrinek —, mert az, hogy hogyan gondoljuk, kizárólag a lehetőségektől függ. Tudniillik gondolhatjuk így is, gondolhatjuk úgy is, a fő csak az, hogy kellő időben fogjuk meg a dolgot.

— Úgy van — bólintottak a többiek hevesen.

— Nade, mikor volna az a kellő idő? — firtattam merészen.

— Az sok mindentől függ, kolléga úr — felelte egy csokornyakkendős. — De fontosabb ennél, hogy ragaszkodjunk az elgondoláshoz, amely szerint a kivitelezést lebonyolítotjuk. Azt hiszem, uraim — fordult a többiekhez — az első megbeszélésre ennyi elég is.

Szétszéledtünk, de előbb megegyeztünk abban, hogy négy nap múlva összeülünk Óbudán, a Spacek-féle halászkertben.

— Nos — mondta itt a csokornyakkendős — a legfőbb pontokat a múltkor már megbeszéltük. Van valakinek valami kérdeznivalója?

Feltettem a kezem:

— Miről is volna szó tulajdonképpen?

— Arról — felelte Jafrinek —, hogy most átbeszéljük személyi vonalon, nincsenek-e akadályok a feltételeket illetően.

— Márminthogy minő feltételekről van szó? — kérdeztem.

— Most ez nem lényeges — vetette közbe a bajuszos —, mert a feltételeket csak akkor tisztázhatjuk, ha már döntöttünk a felhasználás jogát illetően. Mi ezt a vállalkozást nem a levegőbe csináljuk. Mindenképpen ragaszkodunk az eredeti tervekhez. Csak az adott körülményekhez képest tehetünk kivételt e tekintetben.

— Nade, mik azok a körülmények? — kérdeztem.

— Azt hiszem, leghelyesebb, ha ezt legközelebb beszéljük meg. Mához két hétre összeülünk az újpesti Trabuco-kávéházban.

Kezet szorítottunk egymással és szétszéledtünk. A Trabuco-kávéházba már nem mentem el.

Ellenben nyolc nap múlva találkoztam Jafrinekkel.

— Maga könnyelmű ember — mondta fejcsóválva —, végre belekezd egy üzleti vállalkozásba s azt is abbahagyja. Miért nem jött el tegnap a Trabuco-kávéházba?

— Ne ugrasson — felelte —, minek mentem volna?

— Minek? Szétosztottuk a hasznot. Mindegyikünk kapott nyolcezer forintot. Magából sem lesz üzletember sohasem …

— Vigye az ördög — legyintettem bosszúsan —, de legalább most már mondja meg, hogy miféle vállalkozásról volt szó?

— Ejnye, csakugyan! Azt elfelejtettük megbeszélni …

Beleült borsózöld autójába és elhajtott.

(Kaján Tibor karikatúrája)