Karinthy Frigyes
Ezt a címet csak ideiglenesen írom ide, amíg eszembe jut az a hallatlanul érdekes és nagy fontosságú téma, amiről most írni akarok, helyesebben míg meg nem találom, amit feljegyeztem egy darab papírra, hát persze, nagyon jól emlékszem rá, egy darab kockás papiros volt, még arra is pontosan emlékszem, hogy az egyik csücske össze volt gyűrve, és én a bal sarokba jegyeztem fel a témát sebtiben, emlékszem, még arra is gondoltam, na, gondoltam, végre egy nagyszerű téma, egy kitűnő, problémát elintéző gondolat, amilyet én szeretek, végre valami, amit szívesen írok — mondom, ezt gondoltam, gyorsan fel is jegyeztem, csak most nem jut eszembe, mi volt az; de különben rendben van, melyik zsebembe tettem azt a darab papírt, de mindjárt meglesz, utóvégre az embernek legfeljebb tizenkét zsebe van, négy a felsőkabátban, kívül, belül kettő, a mellényzsebben négy, a nadrágban három, gyorsan átnézem a zsebeimet, addig kérem az olvasót, legyen türelemmel, mert meglesz az a papír, nagyon jól emlékszem a papírra, amire felírtam, arra is, hogy közben mire gondoltam, míg írtam, csak éppen azt nem tudom, hogy mit írtam.
Ez nem az, itt a jobb oldali belső-felső-zsebben, ez egy csomó nemtudommi, egy összeragadt papírcsomó, amit hónapok óta minden este szép rendesen kiveszek a zsebemből, leteszem magam mellé a hálószekrényre, reggel aztán visszateszem a zsebembe, úgy, ahogy van. Tulajdonképpen mi lehet ez, egyszer már meg kellene nézni, nem hiába őrzöm itt már egy éve, csak volt valami okom rá, hogy nem dobtam el. Na igen, két összehajtott ív, tyű, hisz ez annak a szegény izének a mozidarabja, amit ideadott nekem, hogy legyek szíves, adjam oda a hogyhívjáknak, de lehetőleg még aznap, mert kellene neki a pénz. Persze ezt nem lehetett eldobni, hanem a többi, ez egy kis füzet, mi ez, valami árjegyzék gépalkatrészekről, hát ez hogy került hozzám? Pedig nagyon fontos lehet, mert fel is van vágva, jegyzetek vannak benne, igaz, hogy nem az én írásommal, de mikor kellettek nekem gépalkatrészek? És minek őrzöm én ezt? Eh, nem jut eszembe, tegyük vissza, biztosan kell valamire, majd eszembe jut. Itt más már nincs, csak egy darab kaucsuk, mi ez? Ahá, ami letört két év előtt a töltőtollamról, na né, hogy kerestem, veszekedtem a feleségemmel, hogy az ő retiküljébe tettem, végre négy koronáért újat csináltattam rá, hogy lármáztam, szegény asszony, mégis neki volt igaza, ő mondta, hogy betettem az alsó fiókba.
Hát itt a bal alsó-külsőbe mi van? Ez a kis késem, ami eltörött, ez meg, ez meg egy nagy sróf, minek ez? Ezt eldobom, meg egy hosszú spárga, ezt is eldobom majd, minek hordom magamnál, de nem most, egyelőre gyűrjük gyorsan vissza, most nem érek rá, majd feljegyzem magamnak, hogy ezt el kell dobni. Persze már fel is jegyeztem, erre az összegyűrt papírra rá is van írva, hogy a spárgára semmi szükség, azt majd el kell dobni alkalomadtán; itt is van egy darab papír, erre felírtam, hogy minek hordok mindenféle vacakot a zsebemben. De most nem erről van szó, mindent a maga idejében, most én keresek valamit — mi ez itt a jobb külső-alsóba? Levelek? Felbontatlan levelek? Né, hisz még el se olvastam, tyű, fenét, hisz ezeket én írtam, bélyeg is van rajtuk — sssz! Hát azért nem felel nekem három hónapja a Kulcsár, mert én nem adtam fel a levelet! Én meg hogy haragudtam rá, mindenfelé szidtam, hogy milyen gazember. Gyorsan vissza a zsebbe, ezt még ma feladom.
Ez az órám, ez meg a másik kés, ez meg az öngyújtó, ami nem működik féléve, mert nem tudok kapni tűzkövet sehol, ez meg két rozsdás toll, ez meg három összetört cigaretta, ez meg egy üres tok, mi lehetett benne? Ez meg egy villamosjegy, ez meg egy színházjegy 1905-ből, ez meg egy névjegy, ez meg egy kis stanicli, tíz darab kis kövecske van benne, mire való ez? Ahá, ez biztosan tűzkő lesz, ezt vettem valamikor, de mire kellett nekem a tűzkő? Már nem jut eszembe, régen volt, ez meg egy skatula gyufa.
Ez meg az erszényem, ez a zsebkendőm, ez egy szipka, még egy szipka, mért nem használom? Ez meg egy darab üveg, ez meg egy csomó...
Egy csomó vacak... tyű, ezt nem bontom fel, itt ezer dolog van, amit el kell intézni, meg kell nézni, erre most nem érek rá, vissza a zsebbe... különben most úgyis más dolgom van, keresek valamit, mit is keresek? Ja, azt az izét, azt a noteszt, vagy papírt, vagy mit, már nem tudom, mi volt az, csak arra emlékszem, hogy valami volt, amire felírtam... mit is?... tudom már, amire felírtam tegnap, hogy a jövőben ne írjak mindenféle jelentéktelen szamárságról és személyes dolgokról, ami nem érdekli az embereket, csak rám tartozik, hanem inkább gondolkodjam, és valami közérdekű és komoly témát keressek magamnak. Na, rendben van, akkor nem keresgélek tovább.