HUNime: Mikorkezdtél el szinkronizálni?
Breyer Zoltán: 13 éves koromban. Annak pont idén van a 30 éves évfordulója.

HUN: Szép kerek szám, gratulálok! Hogy kerültél kapcsolatba a szakmával? Emlékszel még az első szerepedre?
BZ: Édesapám, Breyer László, színész. Ő járt szinkronizálni, és egy nyári napon elvitt magával. Én kint vártam a büfében, amikor kiderült, hogy egy gyerekszereplő nem jött el. Kérdezték, megcsinálnám-e. Mondtam, hogy igen, nem lehet az olyan nehéz (már akkor nagy volt az arcom).A fekete tollú fehér madár című szovjet filmben kellett azt mondanom, hogy "Jó napot".

HUN: Szóval te már a második színész generáció vagy a családban. Édesapád nagyban befolyásolt, hogy erre a pályára lépj?
BZ: Igen, mindenképpen.Ráadásul édesanyám is színésznek készült, de Ő népművelő lett. Valamikor mindketten a legendás Egyetemi Színpad tagjai voltak amatőrként.

HUN: Ha jól tudom, van egy gyermeked. Mit gondolsz, ő is követi az apját?
BZ: Nem követ. Nincs benne affinitás ez irányban.Illetve van egy nevelt fiam is, az élettársam gyermeke. Ő 19 éves és rock zenésznek készül.

HUN: Megfordult valaha a fejedben, hogy esetleg más szakmát kellett volna választanod?
BZ: Így konkrétan, hogy mást kellett volna, nem. Viszont több szakmám is van.Van egy népművelői diplomám, hogy ahhoz is értsek, dolgozom a szinkronban gyártásvezetőként is, és a Vasas labdarúgó csapatának sajtófőnökeként újságíróként is dolgozok.

HUN: Igazán sokoldalú vagy, és gondolom eléggé elfoglalt is.
BZ: Szerencsére ritkán unatkozom,viszont mindaz, amit csinálok, olyan, amit szeretek.

HUN: Szabadidődben mivel foglalatoskodsz?
BZ: Legszívesebben olvasok, bár az elmúlt időben erre nagyon kevés időm jutott. Szeretek zenét hallgatni, illetve moziba járni. Mostanában építkezünk, és ez sajnos még több időt vesz el. Korábban, amíg a lányom kicsi volt, igyekeztem minél több időt neki szentelni, de erre már nem annyira tart igényt. Most már akkor kellek, ha gond van, és ez így van rendjén. Ja, és a gép előtt is sokat ülök.

HUN: Említetted a mozit. Meg szoktad nézni azokat a filmeket/sorozatokat, amikben szinkronizálsz?
BZ: Direkt nem. De sokszor van olyan, hogy megnézek egy filmet, és akkor jövök rá, hogy ebben szerepelek.Nagyon ritkán, ha olyan filmben dolgozom, ami nagyon jó, előfordult már, hogy direkt néztem meg.

HUN: Színészként csak színházban szerepelsz, vagy filmekben is? A Barátok köztben volt egy rövidebb szereped egy ügyvédként, ugye?
BZ: Több kisebb filmszerepem is volt. A Barátok köztben csak utószinkront csináltam, egyszer rendőr, egyszer ügyvéd szerepében. De szerepeltem több szerepben is a Szomszédokban, a Kisvárosban, Az Ábel trilógia középső részében, és a Le a fejjelben (ebből kivágtak, és csak a DVD extráiban lehet látni).

HUN: Miket szeretsz szinkronizálni?
BZ: JÓ FILMEKET, de ezekből nagyon kevés van. Szeretem a rajzfilmeket is (főleg, ha ötletes, humoros), de néha túl tömény, túl sok. A brazil szappanoperákat ki nem állhatom. Azt szeretem, ha egy filmben nem papírmasé figurát kell szinkronizálnom, hanem hús-vér embereket, karaktereket, akik éreznek, szeretnek, boldogok, és boldogtalanok, félnek, és EMBEREK.

HUN: Van álomszereped?
BZ: Az álom szerep, szerintem, függ az álomrendezőtől is. Van olyan rendező, akinél minden szerep álom lehet. Nekem ilyen Csörögi István. Vele csináltam a Cool túrát, az Én és Én meg az Irént, az 1492 - A paradicsom meghódítását, A magot, és az első Dennis, a komiszt. Ez mind nagyon jó munka volt.És, hogy mit szeretnék? Jó kérdés. Mindig szerettem volna Donald Sutherladet szinkronizálni, még akkor is, ha nem éppen az én karakterem, mert mint színészt, nagyon szeretem. Egyébként érdekes, most van egy sorozat, a Lisa csak egy van, amiben van egy nagyon jó figurám, Hugo a divattervező. Ezt is nagyon élvezem. Sőt korábban egy szappanoperában volt egy pap karakter, amit nagyon jó volt csinálni (ez volt az egyetlen szappanopera, amit élveztem).

HUN: Csörögi Istvánon kívül kikkel szeretsz még együtt dolgozni?
BZ: Mauchner Józseffel, Dezsőffy Rajz Katalinnal, Árvai Zsuzsával és Lengyel Lacival.

HUN: Hogy viszonyulsz a gyerekszínészekhez? Ők aztán kapnak hideget, meleget egyaránt.
BZ: Én úgy gondolom, hogy a gyerekszerepet csinálják a gyerekek. Én is úgy kezdtem. Nincs azzal semmi gond. Viszont az néha nem lenne baj, ha az alapvető dolgokat elsajátítanák. Ilyen például a munka közbeni figyelem, és az, hogy ne egyenek például hagymás gyrost felvétel közben a műteremben. De sajnos annyira felhígult mára a pálya, hogy sokszor a felnőttek is esznek, isznak, rágóznak a műteremben, és a rágógumik pedig ott maradnak az asztal alján, szék alján, példánytartó alján. Nagyon sok olyan gyerekszereplőt ismerek, akik sokkal koncentráltabban tudnak dolgozni, mint néhány felnőtt.

HUN: Volt már énekes szereped?
BZ: Igen, egy rajzfilmben. Nem voltam büszke a teljesítményemre. Bár az is hozzátartozik, hogy ma már nincs mód ilyenre külön próbálni. Annyira meg nem vagyok jó énekes.Egy sorozat volt, a Casper. Ennek az első sorozatában voltak megírva a dalok, bár nagyon rossz prozódiájú szöveggel.De a Cool túrában is kellett egy kicsit énekelnem.

HUN: Mi a helyzet az animékkel? Másabb azokat szinkronizálni, mint mondjuk egy élőszereplős filmet, sorozatot?
BZ: A rajzfilm mindig más, mint az "emberfilm". Sokat számít, hogy utószinkronos-e, vagy az eredeti hangra dolgozol, mert az utószinkronnál nagyon sokszor nincs "szinkronban" a szájmozgás, és a hang. Az eredetinél, ezek még együtt vannak. Bár az angolt könnyebb követni, mint az eredeti japánt. Anime sorozatnál arra is figyelni kell, hogy ne felejtsem el a hangot, amit kitaláltam a figurára. És, ha nagyon "macerás" hangot csináltam, az sok részen keresztül ki tudja nyírni a hangszálakat.

HUN: Van kedvenc anime szereped? Te voltál ugye Kaiba, a Yu Yu Hakushoban Akashi és Yanagisawa, az Inuyashában Kawaramaru, illetve a Candyben is szerepeltél.
BZ: Nagyon szerettem a Candyt. Hiszen akkor volt kicsi a lányom, és neki is örömet okoztam vele. Szerettem az Ezüst nyíl című kutyás animét, (ne kérdezd melyik kutya voltam, már nem tudom). Kaiba is jó volt. Krilin viszont nem nőtt annyira a szívemhez, bár az egyik első nagy szerepem volt, mert a DB kicsit véres volt már nekem.

HUN: Miben hallhatunk, hol láthatunk mostanság?
BZ: Van egyszer a Lisa. Ezen kívül a TV 2-n sok film, néha már a címüket sem tudom. A Story TV-n és a természetfilm-csatornákon sokat narrálok. Újabb részek jöttek a Witchből is.Moziban most készült el az Utolsó skót király szinkronja, abban van egy kisebb szerepem.A József Attila színházban pedig a Cseresznyéskert, a Kaviár, A pillantás a hídról, és a Spencer című darabokban játszom

HUN: Ismertek már fel az utcán vagy boltban?
BZ: Általában a hangomról szoktak. Olyankor megkérdezik, hogy honnan ismerhetnek, vagy hogy nem szinkronizálok-e. Illetve azt szokták még kérdezni, hogy nem vagyok-e szinkronszínész. Én pedig olyankor elmondom, hogy olyan, mint szinkronszínész, nincs. Színész van, aki szinkronizál (sajnos nincs igazam, mert ma már a gyorstalpalókon a pályára kerülők bizony szinkronszínészek).

HUN: Végezetül még egy kérdés, ha 3 szóval kéne jellemezned magad, mi lenne az a három?
BZ: Három szóval?Nem könnyű. Gondolkodási időt kérek… Családcentrikus, őszinte, céltudatos

HUN: Köszönöm ezt a bő egy órát, remélem nem bántad meg
BZ: Én is köszönöm.