Kasztok >> Boszorkánymester

Boszorkánymester

A Boszorkánymesterek olyan varázslók, akik túl mélyen ásták le magukat egészen a démoni hatalom gyökeréig hatolva. A sötét tudás utáni vágy azonban felemésztette őket, és az evilágon túli kaotikus mágiánál ragadtak örökre. A Lángoló Légió biztosítja számukra a hatalmat, lehetővé téve, hogy pusztító energiákat szabadítsanak fel és démon mestereik nagy hatalmú küldötteit szólítsák oldalukra.

Általánosságban a boszorkánymester olyan korábbi mágus, esetleg sámán, aki eredeti tanulmányait feladva a démoni mágia vizsgálata és gyakorlása felé fordult.
Az első boszorkánymesterek maguk a Lángoló Légió démonai, illetve a Sargeras által megrontott eredarok voltak, mint pl. Archimonde vagy Kil'jaeden.
Később Azerothon a fel mágia gyakorlása tiltottá vált a Lángoló Légió pusztítása után, és a Kirin Tor folyamatosan leszámolt a néha feltűnő boszorkánymesterekkel - ezért ők titokban, rejtőzködve végezték szertartásaikat.

Draenoron Kil'jaeden honosította meg a boszorkánymester mesterséget, amikor sikerrel kerítette a befolyása alá először a legbölcsebb ork sámánt, Ner'zhult, majd az ő tanítványait és a többi sámánt is.
Az orkok közül hamarosan eltűntek a sámánok, és a mágia gyakorlói a boszorkány mesterek sötét rítusait űzték.
Ezek a boszorkánymesterek félelmetes ellenfélnek bizonyultak az Első és a Második Háború alatt is, de a Horda vereségének idejére a legtöbbjük már halott volt: egy részük a Szövetség elleni csatákban pusztult el, míg a legtöbben Gul'dan árulása után Sargeras Sírjánál haltak meg részben az ott levő démonoknak, részben a bosszúszomjas Sorspöröly Orgrimnak köszönhetően.

A Harmadik Háború idején több rejtőző boszorkánymester Az Átkozott Kultuszhoz csatlakozott, és a Csapás nekromantáiként tevékenykedtek. Eközben a Horda új vezetője, Thrall visszavezette népét a sámánisztikus útra, és a fel mágia gyakorlását megtiltotta, a boszorkánymestereket gyakorlatilag törvényen kívül helyezte.
Ennek ellenére maradt pár ork boszorkánymester, akik Orgrimmar felépítése után Az Árny Szakadékaba húzódtak vissza; egy részük továbbra is a Lángoló Penge tagja, és a Légió szolgája maradt, míg mások egyezséget kötöttek a hadúrral: nem mutatkoznak feltűnően, segítik a Hordát a harcaikban, cserébe nem végzik ki őket.

Nemcsak az orkok foglalkoznak démoni mágiával a Horda tagjai közül.
A vértünde magiszterek egy része a Napkút pusztulása után új forrásokat keresett csillapíthatatlan éhségük legyűrése érdekében, ők ezt a fel mágiában találták meg.
A fogságba ejtett és szolgálatra kényszerített démonok ereje ugyan képes volt enyhíteni a vértündék mágiaéhségét, de ez egyben még erősebb függést alakított ki, mint korábban a Napkút.
Az elhagyottak körében szintén előfordulnak boszorkánymesterek - és Alsóvárosban nem is tilos megjelenniük.
Sylvanas királyságában a démoni mágia tanulmányozása teljesen elfogadott dolog... a Sötét Úrnő semmilyen eszközt nem vet el, ami a céljai elérésében segíthet - ha ez démonokkal cimborálást jelent, akkor sem lát semmilyen problémát.
A Szövetség nem ilyen megengedő.
Darnassusban elég jól emlékeznek, mire képes a Lángoló Légió, így a fel energiák használói az életükkel játszanak, ha belépnek a városba, és ugyanez igaz Exodarra is.
Viharváradban sem tolerálják a sötét mágia használóit... de a Varázsló Negyed egy eldugott sarkában, a Levágott Bárány ivó pincéjében azért megtalálhatóak általában páran a démoni mágia tanulmányozói közül.
Vaskohóban korábban nem igazán jártak boszorkánymesterek, de Gnomeregan pusztulása óta a Elhagyatott Barlangok sötétjében egy-egy ilyesmivel foglalkozó gnómra rábukkanhatunk.

Egyébként a gnómok talán az egyetlen olyan faj, ahol a boszorkánymesterek nem egyértelműen gonosz célokkal, vagy a saját személyes hatalomvágyuk miatt űzik sötét mesterségüket: minden gnóm, foglalkozzon bármivel is, születetten kíváncsi.
A céljuk a megismerés és a tanulmányozás; a legtöbb gnóm boszorkánymester ezért kezdte el a démonok vizsgálatát... puszta ismeretvágytól hajtva.
A boszorkánymesterek a démoni mágia mesterei.
Az erejüket a sötétség és a tűz manipulálása biztosítja, és képesek kisebb démonokat tartósan az uralmuk alá hajtani és igényeik szerint megidézni; sőt, rövidebb ideig erősebbek megidézésre is képesek, de ezek előbb-utóbb kiszabadulnak a boszorkánymester irányítása alól és fékevesztetten pusztítani kezdenek.

A boszorkánymesterek támadásai elsőre nem tűnnek veszélyesnek... de a legtöbb varázslatuk hosszú ideig hat, és folyamatosan sebzi az ellenfelet.
Egyes boszorkánymesterek képesek maguk is démoni alakot ölteni egy rövid ideig.
A történelem legerősebb boszorkány mesterei a Légiót vezető eredárok; míg a halandók közül a leghatalmasabb vitathatatlanul Gul'dan volt.
Ő eredetileg Ner'zhul tanítványa, egy sámán volt, aki páratlan tehetséget mutatott a természetes mágiával kapcsolatban.
Amikor a mesterét megvezette Kil'jaeden és elkezdődött a háború a draeneiok ellen, Gul'dan teljes mellszélességgel támogatta a harcot. Később Ner'zhul rájött, hogy valami nem stimmel, és elment a szellemekhez Oshu'gunba, akik elmondták neki, hogy átverték.
Gul'dan kikémlelte ezt, és azonnal jelentette Kil'jaedennek - aki felajánlotta neki, hogy a boszorkánymesterek mestere lehet, ha eléri, hogy az ork klánok a Lángoló Légiót szolgálják feltétel nélkül.
A hatalomvágyó Gul'dan ebbe azonnal beleegyezett, így az eredár megfosztotta Ner'zhult az erejétől és Gul'dan vette át a boszorkánymestereket tömörítő Árnyék Tanács vezetését.

Az Árnyék Tanács manipulációi az ork klánokat egyesítették a vérszomjas és megállíthatatlan Horda formájában, aminek az irányítója névlegesen a Hadúr, Feketekéz volt, de valójában Gul'dan mozgatta a szálakat.
A Lángoló Légiótól való teljes függés megteremtése érdekében a boszorkánymester felajánlotta a klánok vezetőinek a pit lord Mannoroth vérét, akik ezt el is fogadták egy kivétellel - a Fagyfarkas klán vezetője, Durotan Ner'zhul tanácsára elutasította ezt.
Ezt követően a Horda szisztematikusan kiirtotta az összes draeneit, akit csak találtak, elpusztítva városaikat, és átalakítva szent központjukat, Karabort a rettegett Fekete Templommá.
Gul'dan nemsokára létrehozta a saját klánját, a Stormreaver klánt: ennek tagjai kizárólag neki engedelmeskedtek, még a Hadúr hatalmát sem tisztelve.

A háború megnyerése után lépett kapcsolatba Gul'dan Medivhvel, akit a Sötét Titán, Sargeras uralt.
Medivh elképzelhetetlen hatalmat ígért a boszorkánymesternek, ha segít megnyitni egy átjárót a két világ között: ez volt a Sötét Kapú.
Az ork klánok megtámadták Azeroth királyságát és a háború végén sikeresen elfoglalták azt, és lerombolták a fővárost, Viharváradot.
Az Első Háború végén a renegátnak számító Fagyfarkas klánt száműzték, míg a vezetőjüket, Durotant feleségével együtt megölték Gul'dan gyilkosai. Azonban ekkor már nem az ő kezében volt a Horda... Feketekezet párviadalban legyőzte Sorspöröly Orgrim, aki kiirtotta az Árnyék Tanács tagjainak legnagyobb részét és hűségesküt csikart ki Gul'dantól is.
A boszorkánymester ekkor gyenge volt: a szellemi kapcsolata folyamatosan fennállt Medivhvel, és akkor is a varázsló elméjében tartózkodott, amikor Anduin Lothar, Khadgar és Garona vezetésével egy viharváradi portya végzett vele.
Ez kómába taszította Gul'dant, aki magához térésekor kénytelen volt behódolni Sorspörölynek... de megőrzött pár emléket Medivhtől is; és ezek alapján az új célja az lett, hogy megtalálja a Sargeras Sírját rejtő szigetet, ahol Aegwynn elrejtette a titán legyőzött avatarját.

A Második Háború idején a Stormreaver klán és Gul'dan is részt vett a hadjáratban, és ő hozta létre az első halállovagokat is a lemészárolt boszorkánymesterek lelkeit az elesett viharváradi lovagok testébe zárva.
Azonban Lordaeron ostrománál, amikor elkerülhetetlennek tűnt a Horda győzelme, a boszorkánymester rálelt a szigetre, ahol Sargeras nyugodott.
Ezért a klánjával együtt azonnal otthagyta az ostromot, és magával vitte Cho'gallt és az Alkonypöröly klánt is... azonban a szigeten levő démonok túl erősek voltak még Gul'dannak is, és széttépték a vén boszorkánymestert.
A klánja túlélőivel Sorspöröly és a Horda számolt le, és a mészárlásban meghalt Cho'gall is a közfelfogás szerint.
Azonban az ogrét megmentette egy Old God (vélhetően C'Thun) a klánja maradékával együtt... de ez a nagyvilág előtt titokban maradt évekig.

Gul'dan halála után a koponyájából egy erős varázsszer vált, ami valahogy visszajutott Draenorra és Ner'zhul kezébe került.
Ő felhasználta a koponyát a Draenorról elvezető portálok megnyitásához, majd ezután Khadgar kezébe került ez a varázsszer, aki bezárta a portálokat és megsemmisítette a Sötét Kapút is.
Draenor pusztulása során Gul'dan koponyája eltűnt, és valahogy a Kavargó Űrben a Lángoló Légió démonaihoz került. Ők visszavitték Azerothra, és ennek segítségével fertőzték meg Felwood erdejét.
A démonokra vadászó Illidan Arthastól tudta meg, hogy itt van Gul'dan koponyája és hatalmas erőt jelent... így megszerezte azt, majd felemésztette a benne rejlő hatalmat - ám ennek mellékhatásaként a teste átalakult, és bár megőrizte az éjtünde eredetre utaló jelleget, démoni külsőt öltött...

Ismertebb Boszorkánymesterek

  • Archimonde
  • Kil'jaeden
  • Gul'dan

Boszorkánymesterek

Archimonde
Kil'jaeden
Gul'dan