Elun Kaszája

Az Ősök Háborúja idején indul a történet.
A Malfurion és társai alkotta éjtünde ellenállást segítették az Ősök is:
Hatalmas ősi félistenek, akik Azeroth természetének egy-egy darabját személyesítették meg.

A vadság és a vérszomj a hatalmas fehér farkas, Goldrinn képében testesült meg.
Goldrinnt Elun is próbálta megszelidíteni korábban, mert túl veszélyesnek tartotta, de nem járt sikerrel, és a farkas ezután még dühödtebben pusztított, hogy az istennőt bosszantsa.
Az Ős, társaival együtt elpusztult a háború végső csatáiban - de öröksége megmaradt.

A Hasadás és Nordrassil elültetése után az éjtündék a druidizmus felé fordultak Malfurion vezetésével - és néhányan közülük Goldrinn esszenciáját megidézve a farkas alakot is képesek voltak felvenni.
Csakhogy a farkas ugyanolyan vad volt, mint Goldrinn és a druidák nem tudták irányítani vagy uralni; aki ezzel próbálkozott, előbb-utóbb elveszett és végleg farkas alakban maradt tudatosságát szinte elvesztve.
Nem lehet ezek után meglepő, hogy Malfurion megtiltotta a használatát.

Az Ősők Háborúja végével sem tűnt el minden ellenség.
A Xaviust követők, akiket hozzá hasonlóan szatírokká változtatott a démoni befolyás, nem pusztultak el teljesen és időről időre megtámadták az éjtündék településeit.
Az elhúzódó harc sok áldozatot követelt - ezért egy ifjú druida, Ralaar megkérte Malfuriont, hogy engedélyezze a farkas forma használatát, mert pont erre a vadságra lett volna szerinte szükség a szatírok elleni harcban - de ő nemet mondott.
Ralaar és pár társa, például legjobb barátja, Arvell és Arvell szerelme, a papnő Belrysa úgy vélték, hogy ennek ellenére is szükség lesz a formra és nyíltan megtagadták Malfurion parancsát egy szatír támadáskor... és farkassá váltak.
Csakhogy eluralkodott rajtuk a vérszomj, és saját társaikat is megtámadták a szatírok mellett és végül csak Malfurion tudta megállítani Ralaart és Arvellt.

Arvell ezután nem is volt hajlandó farkassá változni, noha Belrysa megpróbálta rávenni - és amikor ők ketten egy szatír őrhelyre bukkantak, akkor is tartotta Malfurionnak tett szavát... ami az életébe került.
Belrysa és Ralaar Malfuriont vádolták Arvell haláláért.
A fiatal papnőnek Ralaar elmondta: a korábban elveszettnek hitt farkasdruidák nagyon is megvoltak még, és neki sikerült is kapcsolatba kerülnie velük - ráadásul ezek a druidák rendkívül erősek voltak, és jó hasznukat lehetett volna venni a harcban.
Ezért kitaláltak egy dolgot:
Ha sikerülne irányítani a farkasokat, akkor jelentősen megnőnének az éjtündék esélyei a szatírok ellen.
Ehhez egy olyan eszközre volt szükségük, ami egyszerre hordozta Elun áldását és Goldrinn lényegét - ezért Belrysa készített egy megáldott botot, amihez aztán hozzáadták a Goldrinn Karma nevű fegyvert. Ez pontosan az volt, aminek hangzott: Goldrinn egyik karma.
Ezek kombinálásával jött létre az Elun Kaszaja.

A fegyver megalkotása után ki is próbálták:
Belrysa felruházta azt Elun erejével, és Ralaar farkassá válva felkészült ennek az erőnek a befogadására.
Csakhogy egy váratlan dolog történt... a druida átalakulása nem állt meg a farkasnál, hanem továbbformálódott egy emberi farkas alakba, amely egyszerre hordozta Goldrinn vadsága mellett Elun hatalmát: ő lett az első worgen, a Kasza Druidája.

A Kaszával a korábban elveszett farkasdruidákat is átalakították, és Ralaar új nevet vett fel: Első Alfának hívta magát.
A worgenek falkája hamarosan bizonyíthatott is: amikor az éjtündék megtámadtak egy szatír őrhelyet, ők is csatlakoztak és sikerrel harcoltak - az éjtündéket nem bántották, miközben az ellenséggel végeztek.
Csakhogy a csata után Ralaar megtámadta Malfuriont, mert őt okolta barátja, Arvell haláláért.

A druidát védő tündéket a worgenek megharapták - és ettől ők is worgenné alakultak.
Malfurion, Belrysa és még néhányan el tudtak menekülni egy örök tanulsággal:
A druidák ereje veszélyes is lehet.
Ezért - miután tárgyalt Cenariusszal - Malfurion úgy döntött, hogy szorosabb felügyeletre van szükség, és létrejött a Cenarion Körét, a druidák szervezete, amelynek feladatává vált az újoncok kiképzése is.

Már csak a worgenekkel kellett valamit kezdeni.
Belrysa hajlandó volt az együttműködésre és elcsalta a worgeneket azzal a mesével, hogy épp Malfurion megbüntetését nézhetik majd végig.
Azonban itt átadta a Kaszát a druidának, aki száműzte a worgeneket a Smaragd Álomba:
Itt létezett egy nagy fa, Daral’nir, amely megnyugtatta őket.
Ezt Malfurion egy okból tudta: egykor ő is farkassá vált, ő sem tudta kontrollálni ezt az alakot és megtámadta Cenariust; a félisten legyőzte és ide hozta őt is megnyugodni és önuralmának visszanyeréséért.
Csakhogy a dolog nem működött tökéletesen.

Évezredekkel később egy Dalaranban élő mágus, Ur rátalált a Smaragd Álomra és így a worgenekre is, amikor más világokat tanulmányozott.
Felismerve veszélyességüket hamar megszakította a kapcsolatot, de amit talált, azt leírta egy könyvben... ami a Harmadik Háború, Dalaran pusztulása és Ur halála után egy erős gilneasi mágushoz, Arugalhoz került.
Ő Árnyagyar Erődbe menekült a Csapás elől, és itt találták meg a Szürkesörény Fal mögül érkező követek, akiket Szürkesörény Genn küldött.
Genn a Csapás támadása elleni védekezéshez kért segítséget, és Arugal ehhez a tökéletes eszközöket a worgenekben vélte felfedezni.
Megidézett közülük egy csapatot, akik valóban segítettek a Csapás visszaverésében - csakhogy ezután az Első Alfa vezetésével az emberekre támadtak és rengeteget megfertőztek a worgen átokkal.
A tízezer év alatt az átok vesztett erejéből, így ők már nem alakultak azonnal worgenné; de a Gilneasba visszavonuló katonák ezzel bevitték a Szürkesörény Fal mögé az átkot.
Maga Arugal a csata után megőrült, és a worgenek egy részét maga köré gyűjtve évekig dacolt minden támadással Árnyagyar Erőd ellen, de végül kalandorok egy csoportja végzett vele.

Eközben Kalimdoron Csillagdal Velinde, egy tulajdonképpen jelentéktelen papnő az Őrszemek között, azt az utasítást kapta, hogy tisztítsa meg Felwoodot a Harmadik Háború után ott maradt démonoktól.
Velinde Elunhoz imádkozott segítségért - aminek eredményeképpen megjelent előtte az Elun Kaszája.
Mivel Elun nem kedvelte Goldrinnt és a worgeneket, kizárhatjuk, hogy valóban ő adta a papnőnek a fegyvert; az viszont korántsem lehetetlen, hogy a Smaragd Álomban tovább élő Goldrinn valahogy megszerezte a Kaszát és eljuttatta az éjtündének.
Velinde képes volt worgeneket megidézni, akiket irányítva elkezdte a harcot és hatékony is volt... de egy idő után elkezdtek megsokasodni a worgenek, noha ő nem idézett meg többet, majd eltünedeztek egyes csoportok. A papnő utána akart járni a dolognak, így a hűséges worgeneket letáboroztatta Körisvölgy egy eldugott szegletében, majd elindult beszélni Arugallal, akiről úgy hallotta, hogy van kapcsolata a worgenekkel.
Velinde hajóra szállt Kerepben és Zsákmánypartot érve északra indult - de Duskwoodban nyoma veszett a Kaszával együtt, ami utoljára egy Jitters nevű Defias-tagnál volt.

Jitters véletlenül megidézett egy worgen csapatot, akik megölték a társait, ő viszont el tudott menekülni - de a Kasza ezután eltűnt.
Ugyanakkor itt is megjelentek nagyobb számban a worgenek, akik egyre nagyobb veszélyt jelentettek Darkshire-re; illetve Karazhanból feltűntek a Sötét Lovasok, akik rejtélyes mesterüknek próbálták megtalálni a fegyvert, eközben lemészárolva Sven Yorgen családját.

Arugal felkeltette a Lidérckirály figyelmét is, ezért a San’laynok felélesztették a mágust és Északszirte vitték. Itt létrejött Grizzly Hills prémvadászaiból egy farkasszekta, amelyeknek a tagjai worgenné tudtak válni, és saját tudomásuk szerint náluk volt a Kasza is, de ez nem bizonyított.
A szekta tagjait a Szövetség és a Horda megölte, ahogy végeztek Arugal szellemével is.
Gilneasban elharapózott a worgen járvány és egyre többen tűntek el vagy haltak meg a farkasemberek támadásai során.

Első Alfa terve az volt, hogy miután megnövelte worgenjei számát, átveszi az uralmat az országban.
Csakhogy Duskwoodban sikerült az éjtünde druidáknak megszerezni a Kaszát, és a még mindig élő Belrysával együtt Gilneasba mentek, hogy megállítsák.
A fegyvert azonban Blackwaldban ellopták tőlük az elhagyottak, akikkel együttműködött Első Alfa, hogy meggyengítse Gilneas ellenállását - de szerencsére Darius Crowley egyik társa, aki maga is worgenné lett korábban a fővárosban, rajtaütött az elhagyott bázison és visszaszerezte a fegyvert.
Első Alfa le akart számolni Belrysával és megtámadta Tal’dorent, ahol a papnő szervezte a harcot az elhagyottak ellen.
Belrysa megpróbálta a Kaszával visszaűzni Első Alfát a Smaragd Álomba, de mielőtt ezt megtehette volna, egy szellemfarkas széttépte - aki utána átalakult Arvell szellemévé és elbúcsúzott egykori szerelmétől.
A Kasza jelenleg ismét Belrysa és a Cenarion Köre birtokában van; de ki tudja, milyen szerepe lesz még a jövőben Azeroth történelmének alakításában...