A harcos kaszt idősebb a feljegyzett történelemnél is. Harcosokra mindig szükség volt; és Azerothon rengeteg háború dúlt, amelyek mind katonákat is igényeltek. Persze ez nem jelenti azt, hogy minden harcos egyforma...
Harcosok Azerothon minden értelmes faj tagjai között megtalálhatóak; a legkevesebb harcosa a vértündéknek van, hiszen ők az első sorokban harcoltak a Csapás ellen... és haltak meg szinte mind egy szálig.
A harcosok a közelharci fegyverek mesterei, és emellett még a távolsági fegyverek alkalmazásához is értenek - gyakorlatilag az egyetlen ismert fegyvertípus, amivel nem tudnak mit kezdeni, a mágusok varázspálcája.
A fentiek ismeretében nem csoda, hogy Azeroth és Draenor történelmében rengeteg az elismert harcos.
Broxigar elismert harcosnak számított Thrall Hordájában, aki végigharcolta mindhárom Háborút testvérével, Varok Saurfanggal együtt.
Egyik legismertebb tette az volt, hogy a Harmadik Háborúban egy létfontosságú átjárót csapatával megvédett egy kisebb hadseregnyi démontól - igaz, a társai mind elestek a harcban, és Broxigar sosem bocsátotta meg magának, hogy ő nem halt dicső halált.
Amikor a sámánok egy időtorzulást fedeztek fel Stonetalon Mountainsben, Thrall Broxigart és egy fiatal harcost, Gaskalt küldte oda kivizsgálni a dolgot.
A torzulás azonban magába szívta őket, ahogy az ide érkezett Rhonint és Krasust is.
Gaskal testét széttépte az örvény, a többiek azonban épségben megérkeztek... tízezer évvel korábbra, amikor épp fellángolt az első háború a Lángoló Légió démonai ellen: ez volt a Ősők Háborúja.
Broxigar, Rhonin és Krasus hamarosan az Éjtündék fogságába estek, azonban nem sokkal később csak az ork maradt fogoly. Noha vadállatnak tartották, egy fiatal papnő megszánta és enni adott neki, majd a sebeit is begyógyította - ezt a papnőt Tyrande-nak hívták.
Tyrande később ki is szabadította a másik két időutazó segítségével az orkot a Holdőrség őrizetéből, aki ezután csatlakozott a Malfurion vezette ellenálláshoz.
Noha fejszéjét elvették foglyul ejtői, Malfurion készített neki egy újat egy megbűvölt fából.
Ez a fegyver gyémántkemény pengével bírt a varázslatnak köszönhetően, és Brox kezében démonok ezreinek a halálát okozta.
Az Örökkévalóság Forrásánál zajlódó végső csatában az ellenállás nem állt túl jól - így az ork harcos leugrott az őt hordó vörös sárkányról, egyenesen a Sargerasnak megnyitott portálba.
A túloldalon a Lángoló Légió egyik meg nem nevezett világán találta magát.
Szembeszállt a rátámadó démonokkal, és addig harcolt velük, amíg szó szerint egy hegyet alkottak a hullák a portál előtt.
Ez felkeltette magának Sargerasnak a figyelmét is, aki személyesen akart végezni a merész halandóval.
Broxigar életét ki is oltotta a Sötét Titán... de előtte megtörtént az, amit senki sem hitt volna: az ork megsebesítette Sargerast a lábán, Ez a sérülés tette később lehetővé, hogy Krasus és az éjtünde mágusok megingassák Sargeras figyelmét, így a Sötét Kapúra fordított figyelme megingott egy pillanatra, ami épp elég volt Illidannak és Malfurionnak, hogy lezárják a portált.
Brox fejszéje a halála után visszakerült Azerothra, amit a jelenbe visszatért Krasus (magát ork sámánnak álcázva) elvitt Thrallnak és elmondta a Hadúrnak Broxigar történetét.
Azeroth történetének egyik legnagyobb harcosa Anduin Lothar volt.
A viharváradi királyi udvarban nőtt fel, Llane Wrynn herceg és Medivh barátjaként.
Gyorsan haladt előre a ranglétrán, és az Első Háború idejére már ő volt a vezetője Azeroth hadereje elit egységének, a Brotherhood of the Horse-nak. Az első ork támadások után Lothar az azonnali visszavágást javasolta, amivel az akkori király, III. Adamant Wrynn is egyetértett; majd az ő halála után az új uralkodó, Llane Wrynn szintén folytatta a háborút.
A csaták során egy renegát ogre csapat megszerezte Északmegye Apátságból a Hit Kötete című szent könyvet. Lothar egy csapattal az ogrék után eredt a Kihaltbányákba, ám a küldetés nem sikerült és a csapat nagy része meghalt, míg a túlélőket az ogrék lassan kivégezték.
Lothar 20 hónapot raboskodott itt, mielőtt az erősítés kiszabadította volna a túlélőket.
Később Lothar vezette a Medivh elleni támadást, amikor Khadgar és Garona tudatták Llane Wrynn-nel, hogy ő a felelős az ork támadások elindulásáért.
Noha ez sikeres volt és Lothar végzett Medivhvel, a Sötét Kapú nem zárult be és a Horda végül elfoglalta és lerombolta Viharváradot. Az ostrom alatt Garona végzett a királlyal is, így a túlélők vezetését Lothar vette át és Lordaeronba menekítette, akit csak lehetett, többek között a trónörököst, Variant is.
Lothar a száműzetésben Viharvárad régenseként irányította a menekültek életét, és aktív szerepet játszott abban, hogy II. Terenas létrehozta a Szövetséget. Az ember, törp, gnóm és nemestünde fajok egyesített seregeinek főparancsnoka Lothar lett.
Miután a Horda korábbi sikerei ellenére abbahagyta Lordaeron ostromát (köszönhetően Gul'dan árulásának), Lothar vezette az ellentámadást és sikerrel foglalta vissza Lordaeront, Khaz Modant és a korábbi viharváradi királyság területeit is.
A végső győzelmet már nem érte meg:
a Feketeszikla Csúcsnál vívott csatában csapatán rajtaütött Sorspöröly Orgrim egy ork sereggel, és szemtől szembeni küzdelemben legyőzte Lothart, eltörve a kardját.
Azonban ez nem törte meg az Szövetséget: helyettese, Turalyon azonnal magához ragadta a törött kardot és átvette a parancsnokságot, és megnyerte a Második Háborút a Szövetség számára. Lothar utolsó csatájának helyszínén Lángoló Sztyeppében ma egy szobor áll, amely Feketeszikla Csúcs felé mutat.
A törött kard jelenlegi tartózkodási helye, és a Második Háborút követő sorsa ismeretlen.
Azonban Halálszárny fia, Nefarian birtokol egy hatalmas pallost, aminek a markolatában az A.L. betűk olvashatóak... ez az Ashkandi, A Nagypallos Testvériség.
Varian Wrynn
Anduin Lothar
Vérpata Cairne
Varok Saurfang
Pokolsikoly Grom
Bronzszakál Magni
Bronzszakál Muradin
Danath Trollbane
Vadpöröly Kurdran
Pokolsikoly Garrosh
Broxigar Saurfang
Eitrigg
Sorspöröly Orgrim
Kargath Bladefist
High Tinker Mekkatorque
Kur'talos Ravencrest