A Szent Fény támogatói, a Szövetség védelmezői, a paladinok megtalálhatóak Tirisfal Tisztás északi erdőitől kezdve (ahol az Élőholtak előrehaladását próbálják megakadályozni) az Elátkozott Földek déli vidékéig, szüntelenül vigyázva területüket a Sötét Kapún túlról érkező démoni hordákkal szemben. Hatalmas kalapácsaikkal és a Szent Fény erejével felvértezve ezek a szent harcosok csapatokat irányítanak a harcok során, s mindvégig a csata sűrűjében forgolódnak.
Ha időrendben nézzük, a ma Azerothon
élők közül az első paladinok a draeneiok között jelentek meg.
Miután az eredarok és a Lángoló Légió elől menekülő draeneiok
találkoztak a naarukkal, megismerkedtek a Szent Fénnyel és
megjelentek az első szent harcosok, a Védelmezők, akik elsődleges
feladata a draenei települések védelme volt.
Szervezetük, az Argus Keze adja a draenei haderő magját. Ők valóban harcosok, akik
a Szent Fény erejét ellenségeik megsemmisítésére használják,
és nem igazán a gyógyítás az elsődleges tevékenységük.
Az
Argus Keze jelenlegi központja Bloodmyst Sziget, a vezetését a
A Kéz Triumvirátusa látja el, ennek tagjai Boros Védelmező,
Kuros Védelmező és Aesom Védelmező.
Azerothon az első paladinokat
Viharvárad lerombolása és az Első Háború után kezdték
kitanítani. Az ork kézre került Északmegye Apátság korábbi tanulói
közül válogatta ki Alonsus Faol Érsek azokat, akik képesek
voltak a közelharc sajátságait is elsajátítani, így jött létre
egy olyan rend, amelynek tagjai nemcsak félelmetes harcosok voltak,
de egyben képesek voltak saját és harcostársaik sebeinek
begyógyítására, vagy éppen különböző aurák létrehozására,
amikkel társaikat segítették.
Lordaeron paladinjait az Ezüstkéz Lovagjainak Rendje fogta össze; az alapító tagok –
egyben az első paladinok – Uther A Fényhozó, Saidan
Dathrohan, Gavinrad A Szörnyű, Turalyon és Tirion Fordring voltak.
A
szervezetet Stratholme-ban, Alonsus Kápolnában hozták létre; és a
Második Háborúban a Horda egyik legkeményebb ellenfelei voltak az
Ezüstkéz paladinjai.
Turalyon volt az egyik vezetője a Szövetség
Draenorra indított expedíciójának, és túlélte a bolygó
pusztulását – ám később Szélfutó Alleria-val együtt a
Lángoló Légió fogságába esett, és több, mint 10 éve senki sem
hallott felőlük.
A szervezet végét a Harmadik Háború hozta el. Amikor Uther ellenszegült Arthas parancsának, és nem
vett részt Stratholme lerombolásában, a herceg feloszlatta az
Ezüstkezet, és később, már halállovagként maga végzett
Gavinraddal és Utherrel.
Noha a paladinok immunisak voltak a
Lordaeront elpusztító fertőzésre, a gyanakvó lakosság sokukat
fertőzöttnek hitte és elűzte – nem kevesen közülük Arthas
halállovagjaihoz csatlakoztak, míg mások magányosan estek el az
élőhalottak elleni harcban.
A túlélők jelentős része Saidan
Dathrohan és Alexandros Mograine vezetésével létrehozta a Skarlát
Hadjáratot, aminek a fő célja Lordaeron megtisztítása volt; ám
miután Dathrohan testét megszállta a korábban szellemmé vált
Balnazzar, a szervezet lassan xenofób, veszélyes fanatikusokból
álló csoporttá változott.
Az ezzel egyet nem értőket Maxwell
Tyrosus fogta össze és megalapította a Fény Reménye Kápolnában
székelő Ezüst Hajnalt, ami fajoktól és frakcióktól függetlenül
a Csapás elleni harccal foglalkozott.
A Harmadik Háború után a délre
menekült túlélők megismertették tudásukat és harcmodorukat
Vaskohó törpjeivel is, akik között ezután szintén megjelentek
a paladinok.
Noha hivatalosan már nem létezett az Ezüstkéz Lovagrendje, a legtöbb paladin még mindig a részének tekintette
magát attól függetlenül, hol harcolt éppen.
Miután Tirion
Fordring előbújt száműzetéséből fia, Taelan halála és a
második Fény Reménye Kápolnájánál lezajlott csata után, elfogadta a
rend vezetését Nagyúr rangban; és az irányítása alatt
egyesült az Ezüstkéz az Ezüst Hajnallal... így jött létre az
Ezüst Hadjárat.
Az utolsó faj, amelynek tagjai között
találunk paladinokat, a vértünde – miután Kael'thas Fénybejáró
ügynökei sikeresen beszivárogtak Vihar-erődbe, és szabotálták
a menekülő draeneiok által elkötött Exodart, a vértündék
fogságba ejtették M'urut, a naaruk egyikét.
A mágiaelvonástól
szenvedő vértündék megmaradt harcosai és a magiszterek egy része
megpróbálták M'urun keresztül a saját akaratukhoz idomítani a
Szent Fényt: így jött létre Liadrin Úrnő vezetésével az új
paladin rend, a Vér Lovagjainak Rendje.
Később a legyőzött
Kael'thas fel-vértündéi elrabolták M'urut Ezüsthold városából, ami
ahhoz vezetett, hogy Liadrin Úrnő és a vértünde paladinok
csatlakoztak a Napkút Fennsíkot ostromló Hasadás Nap
Offenzivhez; és végül elnyerték a naaruk beleegyezését is a
Szent Fény használatához.
Ugyanakkor egyes taurenek szerint a druidizmus egyoldalú, csak a holdra építő nézetei nem szolgálják az egyensúlyt és jelen kellene lennie egy olyan rendnek is, ami az erejét a napból meríti... és ezek a taurenek bizonyos információk szerint a Szent Fény erejéig is eljutottak, létrehozva a Napjárok rendjét, a tauren paladinok szervezetét.
A harcmezőn egy paladin félelmetes
ellenfél.
Képes lesújtani ellenfelére a Szent Fény segítségével,
ugyanakkor a saját és társai sebeit is gyógyítja eközben...
Egyes paladinok arra specializálódtak, hogy a lehető legtöbb
csapást kibírva védelmezzék társaikat, míg mások fő célja a
gyógyítás.
A paladinok első számú ellenségei az élőhalottak,
akikre a Szent Fény halálos fenyegetést jelent, illetve a különböző
démonok.
A paladin képes megáldani magát és harcostársait,
ezzel erősítve őket a harcban.
A szent könyvvel az egyik kezében,
harci pöröllyel a másikban küzdő paladin messziről felismerhető
alak a csatatéren, akit jobb elkerülni.
A paladin gyengéje az,
hogy ha gonoszságot követ el, elhagyja szent ereje – legalábbis
ha tudatosan hajt végre valamilyen ártó cselekedetet.
Ameddig a
paladin hisz abban, hogy jogosan cselekszik, a Szent Fény szolgálni
fogja, de mihelyt ebben
meginog, elveszti minden erejét.
Boros Védelmező
Kuros Védelmező
Aesom Védelmező
Uther a Fényhozó
Saidan Dathrohan
Gavinrad a Szörnyű
Turalyon
Tirion Fordring
Alexandros Mograine
Maxwell Tyrosus