Vadász

Minden vadászra jellemző, hogy a vadonnal együtt élve, azt remekül ismerve haladnak a céljuk felé, szükség esetén bármely vadállatot képesek megszelídíteni és ezután hűséges társként segítségül hívni, valamennyien jártasak a csapdák elhelyezésében – és persze a közelharc mellett mesterei a különböző lőfegyvereknek is, legyen szó puskákról, íjakról vagy számszeríjakról.
A természettel való misztikus kötődésük eredményeként képesek nyomon követni bármilyen élő, halott vagy mesterséges lényt, még a rejtőzködőeket is; és emellett képesek egyes vadállatok sajátságait is a magukévá tenni, mint a gepárd sebessége, a majom ügyessége vagy a sólyom éles látása.
Sőt, ha a helyzet erre kényszeríti őket, akkor azt is képesek elhitetni ellenfelükkel, hogy meghaltak...

A vadászok módszerei egyénenként változóak.

• Vannak közülük, akik a lőfegyverekkel való harcot tökéletesítették:
  Ők ideális lövészek, akikhez egy ellenfél sem juthat közel élve.
  A távoli harcmodor esetén a vadász az eszközök széles tárházával rendelkezik: mérgezett vagy robbanó lőszert alkalmaz, illetve olyan ponton sebesíti meg ellenfelét, amitől az elkábul, megnémul vagy lelassul.
  Olyan megbűvölt lőszert is alkalmazhat, ami a varázstudók mágiáját tápláló manaforrást apasztja folyamatosan, így azok előbb-utóbb védtelenné válnak varázslataik híján.


• Mások jobban szeretik, ha az ellenfél közelében harcolhatnak, persze elég távolságot tartva ahhoz, hogy használhassák a lőfegyverüket is; ők mesterei a csapdáknak, hihetetlen agilitással kerülik el ellenfeleik csapásait, és kiemelkedően képzettek a közelharc területén is.


• Az utolsó csoport – bár rendelkezik a korábbi képességekkel is – a társául szegődött állat irányításának mestere.
  Náluk az ellenséget ez a hű társ öli meg, miközben a vadász biztonságos távolról segíti őt a harcban.
  Ezek a vadászok képesek a legritkább és legvadabb bestiák megfékezésére is, így olyan társakkal járják a vadont, amiről az egyszerű lakosság csak a mesékben hallott.
  Ők arra is képesek, hogy mind a szelidített állatot, mind saját magukat pusztító harci dühvel ruházzák fel egy rövid időre – ez alatt az idő alatt egyikük sem érez fájdalmat vagy szánalmat, és érzéketlen gyilkosként csapnak le az ellenségeikre.

A vadász bármilyen fegyver forgatásában jártas lehet személyes preferenciájától függően, de sosem használ buzogányt, harci kalapácsot vagy egyéb zúzófegyvert – ezek könnyen okozhatnának súlyos és fájdalmas sebeket a vadászat során, amik azonban nem halálosak.
Egy ilyen sebesült vad élete hátralevő részében szenvedne, ami nem fogadható el a vadász számára.
Szintén nem tud mit kezdeni egy vadász a mágusok varázspálcáival... az arcane tudományok ismerete nem jellemző egy vadászra sem.

A történelemkönyvek lapjain sok vadász nevét olvashatjuk, amint dicsőséges (vagy épp kevésbé) tetteket hajtottak végre.

• A taurenek egész élete a Nagy Vadászat körül forog: a felnőtté válás próbatételei közül az utolsó, hogy saját maguknak kell elejteniük egy félelmetes fenevadat.


• Körisvölgy és Quel'Thalas láthatatlan őrei, az Őrszemek és a Farstriderek is vadászok; vezetőik – Szellőszó Tyrande, Shandris Feathermoon, Szélfutó Alleria, Szélfutó Sylvanas vagy Halduron Brightwing – egytől egyig félelmetes ellenfelek.


• A törpék vadászai leginkább Vaskohó ellátásáért felelősek: húst és prémeket gyűjtenek a lakosság és a mesterek számára.


• Az emberi faj spiritualitása elveszett civilizációjuk felépítése közben, így a természettel nem igazán képesek kommunikálni; nem csoda, hogy egyetlen olyan ember élt Azerothon, aki elnyerte a nemestünde rangerek bizalmát és beavatták titkaikba.

Nathanos Marris Lordaeron keleti területein élt, nem messze Quel'Thalastól, és a Csapás támadása során vesztette életét a lakosság nagy részéhez hasonlóan. Amikor a Lidérckirály hatalma meggyengült, Nathanos is visszanyerte önálló akaratát és visszatért korábbi lakhelyének romjaihoz; és miután hűséget esküdött Sylvanasnak, Nathanos Blightcaller néven vált újra ismertté. Az, hogy a Blightcaller azonos Nathanosszal, bizalmas és csak a Szövetség vezetői ismerik ezt a tényt.

Ugyanakkor Halálszárny visszatérése sok dolgot megváltoztatott.
A szörnyű csapások nyomán az elhagyottak egy része ismét elkezdett a természet erőivel foglalkozni, hogy kihasználja őket a saját és Sylvanas érdekében.
A Sötét Úrnő elit testőrsége, a Sötét Rangerek ismét nyilvánosságra léptek és a kiválasztott elhagyottakat megtanították arra, amit valaha Quel'Thalasban elsajátítottak.

Viharvárad lakosságát is súlyosan érintették az események – nem csoda, hogy Elwynn Erdő mélyéről felbukkant pár tapasztalt és képzett ember, akik meglepő kapcsolatban voltak mind a vadállatokkal, mind az erdő titkaival, és ők is elkezdték megosztani tudásukat az erre fogékonyakkal.

Végül az anyagias, haszonleső goblinok közül is sokan visszafordultak a természet felé... hiszen hogyan lehet a legjobban kiaknázni a környezet erőforrásait?
Természetesen úgy, ha ismerjük őket. Így nem meglepő, hogy közülük is többen az Elveszet Szigetek vadállataival próbáltak megbarátkozni a Kezant és Alsóbányát sújtó vulkánkitörések miatti menekülés után.

Híresebb Vadászok

• Sen'jin
• Vol'jin
• Vérpata Cairne
• Vérpata Baine
• Halduron Brightwing