| The Legend Of Zelda: The Wind Waker Nintendo Gamecube |  | 2002 december
2003 március
2003 május | Nem kis súly nehezedett a Nintendora amikor bejelentették az új Zelda részt. Sokan csalódtak a Majora s Maskban, sokan nem azt kapták amit az Ocarina után vártak (én nem ide tartozom, de tény megosztotta a játékosokat és a kritikusokat is az új idő rendszere miatt). Első híreket a 2001-es Space Word-ön jelentek meg az akkor még cím nélküli új Zeldaról. A megjelent képek szemetgyönyörködtető grafikáról árulkodtak és bemutattak egy videót amelyben CG videókat lealázó grafikai prezentációban Link és Ganondorf látványosan összecsaptak. Az egész világ örömrikoltásban tört ki, kikiáltotta a szaksajtó az Ocarina folytatását a látottak alapján. | | Egy évig teljes csend honolt a Nintendo háza táján. Semmit sem lehetett tudni milyen irányba és hogyan áll a fejlesztés. Ekkor...jött a szájtátás. Shigeru Myamoto eldobta az akkori grafikai motort és teljes egészében lecserélte cel-shaded technikára. Hogy mivel magyarázta a mester ezt a radikális változtatást? Szerinte ez a grafikai stílus illik az Ő megálmodott világához. Államat visszapakoltam és hátradőltem a karosszékemben. Tudtam, ha Myamoto úr szerint ez illik az új részhez a legjobban akkor az biztosan így a legjobb. 2003. május 5. Megjött a Wind Waker. Gamecube fedél kinyit, mini DVD behelyezve, gépzümmögés, intro...a játékkal eltöltött első másodperc után tudtam újra mesterművet tartok a kezemben és minden aggodalmam egy csapásra elszállt. Egy dolgot már az elején szeretnék tisztázni mindenkiben. The Legend of Zelda: The Wind Waker tökéletes folytatása az Ocarina of Time és a Majora s Mask megkezdett ösvényének. Akik azt hitték, hogy a grafika miatt a játék túlzottan gyerekes lesz és veszít Zelda-s hangulatából azok nagyot tévedtek. Az új grafika nem, hogy hátrányára, de előnyére vállt a játéknak! Olyan csodálatos mesés hangulatot varázsol a képernyőre, amely az első másodperctől magába szippant. Nézzétek meg bármelyik képet a játékból és ti is meglátjátok! Elképesztőek lettek a karakterek és a környezet kidolgozása. Minden karakter arcáról lerí mit gondol, de legjobban természetesen Link lett kidolgozva akinek arcáról mindent le tudunk olvasni amit érez, mivel több mint 40 arckifejezése van! A környezet grafikája nagyon impesszív, óriási távolságokat láthatunk be távcsövünk és hajónk segítségével akadozás nélkül. Legötletesebben a szél és a tenger lett kidolgozva, mivel nagy hangsúlyt kapnak ebben a részben gyönyörű a megjelenésük. Tízből Százas nálam a grafika :D A játékmenet alapjaiban megegyezik az előző részekkel, de itt Hyrule rónáit egy végeláthatatlan tenger és az azon elterülő 50 sziget váltotta fel. A legnagyobb újítás, hogy most nincsen lovunk, de a történet haladtával csatlakozik hozzánk King of Red Lions, aki jelen esetben egy csónak, amivel átszelhetjük a habokat és hű barátunk lesz végig a kalandunk során, mivel beszélni is tud :D Az irányítás a szokásos sémát követi, csak a Gamecube kontrolleréhez igazítva. L-el tudunk célra tartani, Az X, Y, Z gombokhoz pedig tárgyakat társíthatunk a könnyebb használat érdekében. Nagy A az akciógomb, felül mindig kiírja a játék milyen akció párosul hozzá pl: kinyitva a szemben lévő ajtót, vagy tárgyakat felemelni stb. A harc így is tökéletes volt, de így is bővítettek rajta a fejlesztők. Ez az úgy nevezett counter move amivel az érkező támadásokat védhetjük ki és egy látványos riposzttal túljárhatunk ellenségeink eszén. Amit az előző részekben tökéletes volt, az miért lenne most másként? Mint minden Zelda részben, itt is fontos szerepet kapnak a játékban felhasználható tárgyak. Legtöbbet dungenokban fogjuk megkaparintani, amelyek segítségével addig megoldhatatlan rejtvényeket is megoldhatunk pl: a bumeráng segítségével egy időben több célt is befoghatunk, így elhajítva fegyverünket egyszerre több kapcsolót is bekapcsolhatunk. A klasszikus tárgyak is helyet kaptak: bombák, hookshot, bumeráng, több fajta nyíl, üres üvegek és természetesen a Master Sword-t tartjuk a hüvelyünkben. A legérdekesebb új fegyver a deku levél amellyel tornádót kavarhatunk, de ejtőernyőként is remekül helytáll. Klasszikus hangszerünket az ocarinát ezúttal felváltja a játék nevében is szereplő Wind Waker (magyar fordításban: Szél Keltő), amivel varázserejű dalokat tanulhatunk meg és még a szél irányát is megváltoztathatjuk amelynek fontos szerepe van hajózásunk szempontjából! Beszélő hajónk a játék során végig hasznos információkkal lát el, így ha elakadnál a játékban, ő segít. A világ hatalmasra sikerült és nagyon sok mellékküldetés található benne, de mégsem lehet eltévedni, mivel a Start gombot megnyomva megjelenik egy térkép, amely segítségével könnyen elkülöníthetjük merre jártunk és, hogy mit tettünk. Ha a sok sziget közötti hajózást, mégis unalmasnak találnád, ezen is tudsz változtatni, mivel a warp dalok segítségével könnyen utazhatsz egyik szigetről a másikra, így elkerülve a hosszabb hajózást. Mindegyik sziget egy külön felfedezendő terület, ahol különböző helyeket találhatsz: városokat, ellenséges bázisokat, tündéreket, dungenokat és a sort hosszasan lehet folytatni... The Wind Waker kihasználja a Gamecube-GBA kapcsolatát, így aki rendelkezik mindkettő géppel új élményben részesülhet, mivel ekkor a GBA képernyőn Tingle található, akinél rejtett helyeket fedezhetsz fel, de ha elég rúpiád van az energiádat is feltölti. Érdekes plussz az így is óriási tartalom mellé. A fő sztorivonal olyan 15-20 óra alatt teljesíthető, de ebbe nem számoltam bele a szívdarabkák gyűjtögetését, a kincses térképeket, a Nintendo Gallery-át amelyben a játékben szereplő ÖSSZES! Karaktert lefotózhatod, és itt szobrokra cserélheted, a különböző minijátékokat, mellékküldetéseket, így a szavatosság drasztikusan nő. Sajnos a sztori utolsó harmada egy kissé ellaposodik, mivel nem szól másról csak 8 tárgy összegyűjtéséről, ami a végére inkább fárasztó, mint sem szórakoztató. Szerencsére a játék utolsó szakaszára újra erőre kap a sztori és méltó lesz az eddigi részekhez. Azért kár, ezért a részért, nyugodtan kihagyhatták volna a fejlesztők. Csodálatos zenéket hallhatunk a játék egésze során, van amelyik új, eddig nem hallott dallam, de a hangulat fokozása érdekében régi dallamok (főleg az Ocarina zenéjét keverték újra) is felcsendülnek nem kisebb örömömre! A sorozathoz hűen ebben a részben sincsen szinkron, de így is mindent megértünk, amit érez Link, az animációk tökéletessége miatt. Szerintem, így tökéletes a hangulat, hogy nem változtattak és ugyanazokat a kiáltásokat, sikításokat és hangokat hallhatjuk Link-től amelyeket, megszoktunk az előző részekben. A hangok is szépen szólnak, de tökéletes hangzást csak úgy érhetsz el ha rendelkezel Dolby Pro Logic II-vel, amivel a legkisebb vízhangot is tökéletesen élethűen hallgatod. Azonban sajnos a játék nem lett tökéletes, sajnálom a végjáték leülését és még hibaként róható fel, hogy szerintem ez a legkönnyebb Zelda 3D-s részek közül, kissé könnyűre sikeredtek a rejtvények és a főellenségek is. Nyugodtan lehettek volna nehezebbek, drága Nintendo! :D A gyökereket hűen követő Wind Waker-től azt kaptuk, amit vártunk. Tiszta Nintendo minőséget. Egy olyan cégtől akiből, még nem veszett ki a tűz, nem poligon milliókkal akarnak hódítani, hanem szimplán "csak" jó játékokat akarnak csinálni MI ÉRTÜNK, JÁTÉKOSOKÉRT. Minden porcikájából érezhetően ez jön le, mindenki számára kötelező a beszerzése, persze csak az Ocarina kijátszása után. |
Ganondorf | |