Peyo, a törpbirodalom atyja

Pierrot Culliford 1928. június 25-én jött a világra Brüsszelben egy angol apa és egy belga anya gyermekeként. Pályafutásának kezdetén vette át brit unokatestvérének keresztnevét, a Pierrot becézett alakját, a Pierre-t, amelynek rossz kiejtésű változata, a Peyo vált igazán ismertté.

Az, hogy Culliford képregényszerzővé vált, tulajdonképpen a véletlennek köszönhető. A '40-es években éppen munka után néző fiatalember ugyanis két lehetséges állásajánlatot karikázott be az újságban: az egyikben fogorvosi asszisztenst, a másikban pedig illusztrátort kerestek. Culliford az előbbi mellett döntött, ám 15 perccel lekéste a megbeszélt találkozót, így nem volt más választása, mint jelentkezni az illusztrátori állásra és elfogadni azt. A képregényművészet fellegvárának számító Belgiumban azonban egyáltalán nem volt könnyű dolga a hamarosan már Peyo néven rajzoló Cullifordnak.

A brüsszeli Académie Royale des Beaux-Arts-on folytatott tanulmányait követően egy kis belga animációs stúdiónál, a Compagnie Belge d'Animation (CBA)-nál helyezkedett el, ahol olyan jövendőbeli munkatársaival ismerkedhetett meg, mint André Franquin, Morris és Eddy Paape. Annak ellenére, hogy a háború után több művészkollégája is átigazolt a Dupuis-hoz, Peyo nem fogadta el a neki tett ajánlatot, helyette elkészítette inkább legelső, La Dernière Heure (A legutolsó óra) címet viselő képregényét és promóciós képek rajzolásából tartotta fenn magát.
1949 és 1952 között rajzolta a Poussy névre keresztelt macska képregényes történeteit a Le Soir számára, s e lap hasábjain jelent meg először első igazán sikeres történetfolyamának egyik hőse, Janó.

A hírnév végül a Le Journal de Spirou című lapnál talált rá, ahol Poussy történetének folytatása mellett útjára indította az imént említett Janó és csatlósa, Bibice kalandsorozatát. A Johan et Pirlouit (Janó és Bibice) című képregényszéria egyik címszereplője, a bátor, királyát védelmező és hűséges paripáján nyargaló Janó, a másik pedig a nála jóval alacsonyabb, Kecsege nevű kecskéjén vágtató és hamisan éneklő fegyverhordozó, Bibice (más fordításban Vili). Ez utóbbi figura csak az 1954-ben kiadott harmadik kalandban jelent meg, ám innentől kezdve minden további történetben helyet kapott a bátor apród, Janó oldalán.

Így volt ez az 1958. október 23-án megjelent, La Flûte à Six Schtroumpfs (Hupikék törpikék és a csodafurulya) című fejezetben is, amely - miként a címe is mutatja - új szereplőket, a törpikéket vonultatta fel. Peyo eredetileg pusztán kiegészítő, mondhatjuk azt is, mellékszerepet szánt a két és fél alma magasságú kis lényeknek, az olvasóközönség ízlése azonban közbeszólt. A fehér sapkás, fehér nadrágos törpikék saját képregénysorozatban éltek tovább e történetek abszolút főszereplőivé válva, a későbbiekben pedig gyakran keresztezték útjukat Janóval és Bibicével.

Az első önálló törpképregény 1959-ben látott napvilágot, s az ekkor útjára indított sorozat párhuzamosan futott az őket '58-ban bemutató Janó és Bibice című történetfolyammal. Culliford olyan szerzőkkel és művészekkel dolgozott együtt az évtizedek alatt, mint Steven Strong, Willy Maltaite, Roger Leloup és Yvan Delporte, aki élete végéig társa volt az írásban. Később fia, Thierry Culliford is a képregényeken dolgozott, a lánya, Véronique pedig a forgalmazásból vette ki a részét.

A hamarosan piacra dobott műanyag törpfigurák mellett Father Abraham hupikék törpikés zenei albumai öregbítették tovább a kis manószerű lények hírnevét, elérve ezzel a nemzetközi ismertséget és teret engedve a figurák további megjelenési formáinak, a játékoknak és az ajándéktárgyaknak is. 1965-ben készítettek egy fekete-fehér animációs filmet Les Aventures des Schtroumpfs (A hupikék törpikék kalandjai) címmel, különösebb népszerűségnek azonban nem örvendett. A tizenegy évvel később, 1976-ban bemutatott, a csodafurulyás fejezetet feldolgozó, természetesen Janó és Bibice "főszereplésével" készült, színes, belga rajzfilm már osztatlan sikert aratott a nézők körében, a világhírűvé válás mérföldköve azonban kétségtelenül a Hanna-Barbera Stúdió 1981-ben szombat reggelenként vetített, The Smurfs (Hupikék törpikék) című amerikai rajzfilmsorozata volt, amely főleg a kezdeti időkben Peyo eredeti képregényes történeteit dolgozta fel. A mester felügyelete mellett készített animációs széria kilenc televíziós évadon át szórakoztatott kicsiket és nagyokat egyaránt, megszerettetve a világ számtalan országával az aprajafalvi kis törpöket.

A hupikék törpjei által világhírűvé vált Pierre Culliford 1992. december 24-én, 64 éves korában, Brüsszelben hunyt el szívroham következtében. Képregényrajzolói műterme mind a mai napig létezik, s az utódai által készített új "törpénetek" továbbra is az ő neve alatt jelennek meg.