HVDSZ 2000
Helyiipari és Városgazdasági
Dolgozók Szakszervezete
2000
Reprezentatív szakszervezet:
- a kommunális közszolgáltatásban,
- a megváltozott munkaképességűek
foglalkoztatásában,
- a könnyűipari ágazatban.
Szolgáltató és gyűjtőszakszervezet
A Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége
alapító tagja,
A Public Services International,
European Federation of Public Service Unions
tagja
Fordulj hozzánk bizalommal!
"Ugye tudjátok, hogy
szent a verejték, Hogy minden nagyság abból eredő..."
(Juhász Gyula)
Azok az ötvenes évek
A Közalkalmazottak
Szakszervezetével történő egyesítésük után 3 évvel, 1952. augusztus l-jén
mondta ki az alakuló kongresszus a HVDSZ, a Helyiipari és Városgazdasági
Dolgozók Szakszervezete megalakulását. Itt szólunk arról, hogy az addig
önállóan működő Házfelügyelők és Segéd-házfelügyelők, valamint a Háztartási
Alkalmazottak Országos Szakszervezete - az előbbinek Gábor Márton, az
utóbbinak Futó Erzsébet volta főtitkára - ekkor jelentette be együttes
csatlakozását a HVDSZ - hez. Az akkori fúziókban kezdeményező szerepe volt az
Időközben megalakult Helyiipari Minisztériumnak, amelynek irányítása alá
tartozó vállalatoknál több mint százezren dolgoztak már és szüksége volt egy
külön szakszervezeti partnerre, továbbá a SZOT-nak, amely a szervezett
dolgozók hatékonyabb érdekvédelmét ős képviseletét tekintette az Új
szervezet legfőbb feladatának.
1952-1986 között a HVDSZ kilenc kongresszuson tekintette át az adott időszak elért eredményeit és határozta meg a kővetkező évek szakszervezeti feladatait. Dokumentumok szerint az I. kongresszus idején 562, a II. kongresszusra már 729 alapszervezet működött, 1955-re pedig mind a 19 megyében létrejöttek a HVDSZ önálló területi bizottságai, amire a tanácsi ipari, a város- ős községgazdálkodási, a kommunális-, vízügyi szolgáltató vállalatok látványos gyarapodása miatt sürgető igény volt. Kiteljesedett a tagsági kör is a kisipari szövetkezetekben alkalmazottak, a kisiparosok alkalmazottai és mindhárom ágazatban képzett és foglalkoztatott szakmunkástanulókkal.
Az ötvenes évek meghatározó változását jelentette a helyi tanácsok megalakulása, amelyek kezdetben irányító szerepet töltöttek be, később ezt átvették tőlük a szakminisztériumok, és az Országos Tervhivatal. Az évek múlásával az irányítás fölé-, és mellérendeltségi viszonyai gátjaivá váltak a rugalmasabb vállalati gazdálkodásnak, miután a helyi tanácsok feladata csupán a kötelező terv- mutatók teljesítésének biztosítása, ellenőrzése volt. Az irányítás visszásságai ellenére a területen dolgozók száma dinamikusan fejlődött és néhány év alatt a korábbi százezres létszám a duplájára nőtt, csakúgy, mint a szakszervezet taglétszáma, amely a III. Kongresszus idején megközelítette a kétszázezret.
