HVDSZ 2000

Üdvözöljük a Helyiipari és Városgazdasági Dolgozók Szakszervezetének oldalán!

A Kommunális Dolgozók Szakszervezete tevékenységéről

A legnagyobb "jogutód" szakszervezet megalakulására 1989. november 9-én, a KDSZ I. Kongresszusán került sor, elsősorban a településüzemeltetés területén működő szakmák (köztisztaság, településtisztaság, távfűtés, kéményseprés és tüzeléstechnika, kertészet és parkgondozás, valamint temetkezés) munkavállalóinak szervezésére. Ekkor még senki sem gondolta, hogy ez a fontos, a lakosság alapszükségleteit kiszolgáló, a lakókörnyezet minőségére olyan nagy hatást gyakorló ágazat rövid időn belül létszámkibocsátóvá válik.

Az önkormányzatokról szóló törvény a kommunális gazdálkodó szervezetek vagyonát önkormányzati tulajdonba adta. Egyben a helyi önkormányzatok feladatává tette a szolgáltatások megszervezését, ezzel együtt megszűnt a kommunális szolgáltatások normatív állami támogatása, az ágazati minisztérium irányító szerepe, a szakmai középszintű jogszabályok normatív funkciója. A forrás- hiánnyal küszködő, tapasztalattal nem rendelkező Önkormányzatok pedig ahány, annyiféle megfontolás, meggondolás és érdek mentén vizsgálták ezeket a kérdéseket. Sokszor a pillanatnyi - legtöbbször látszat - eredmény érdekében, vélt vagy valós érdekek mentén születtek a helyi döntések, A kisebb településeken például sorra szűntek meg a költségvetési üzemek, a 240-ből mindössze 40 volt képes gazdasági társasággá, vagy Önkormányzati intézménnyé átalakulni. A városgazdasági ős a tisztaprofilú vállalatok többsége Ugyan átalakult gazdasági társasággá, de ezeken a területeken is nagyarányú Volt a létszámcsökkenés. A magas ős mélyépítő, az útépítő ős karbantartó profil, a fizetőképes kere1e hiányában Szinte teljesen leépült. A magánvállalkozások konkurenciája majdnem minden területen éreztette hatását ős a szabályozatlan feltételek között a hagyományosan működő társaságok és önkormányzati vállalatok nehezen viselték a versenyt. Azután, a 90-es évek közepétől megjelent a külföldi tőke is, különösen a köztisztasági szolgáltatások területén. A különböző negatív hatások következtében a szakszervezet érdekkörébe tartozó terültek munkavállalóinak száma 80 ezer főről 30 ezer főre csökkent. A gondokat tovább növelte a különböző kormányzati indíttatású szakszervezet ellenes intézkedések egész sora: a szakszervezeti tagok kötelező írásos nyilatkoztatása, a szakszervezeti üdültetés megszüntetése, a megnyirbált szakszervezeti jogosítványok (új munka törvénykönyve), az üzemi tanácsok megalakítása, az ágazati szakszervezeti vagyon bizonytalan helyzete stb.

Nem csoda, hogy egy Újonnan alakult szakszervezet, amely magára maradt és még saját szervezetének kialakításával volt elfoglalva, a megpróbáltatásokat nehezen tudta elviselni. A megmaradt mintegy 150 alapszervezetnél a szervezettség, 50 % alá csökkent. Az még érthető volt, hogy a korábban "sztárolt" igazgatók döntő többsége rögtön kilépett a szakszervezetből, de az már nagy veszteség volt, hogy ezt a példát követve elhagytak bennünket, az alapszervezeti szakszervezeti vezetés gerincét alkotó középvezetők és a nem fizikai dolgozók jelentős hányada is. A kétkezi munkát végzők voltak a leghűségesebbek.

Ebben a helyzetben a legfontosabb feladatként a KDSZ életben tartását jelöltük meg és minden tevékenységünket ennek rendeltük alá. Bevételeink érthető lecsökkenése ugyan költség- és létszámtakarékosságra kényszerített bennünket. Tudatosan felfüggesztettük nemzetközi munkánkat. Igaz, a rendszerváltás időszakában, a számunkra Új nemzetközi szervezetek fenntartásokkal fogadtak bennünket.

Sajnálatos módon nem tudtuk tovább folytatni, a korábbi HVDSZ által olyan sikeres kulturális mecénás tevékenységet. Csak néhány fős központi apparátust működtettünk, de nem adtuk fel megyei képviseleteinket. Meg voltunk győződve, hogy egy sok településen működő Országos szervezet naprakész Önkormányzati kapcsolatok, továbbá intenzív ős közvetlen alapszervezeti segítő munka nélkül nem lehet hosszabb távon életképes. Nem mondtunk le a rendszeres szervezeti életről sem, rendszeresen megtartottuk testületi üléseinket. Elindítottuk a harcot, bírósági úton a még mindig állami és önkormányzati tulajdonban, de volt HVDSZ kezelésben lévő vagyon visszaszerzésére. Büszkék vagyunk arra is, hogy tagságunk támogatásával végig kitartottunk Országos szövetségünk, az MSZOSZ mellett.

Szakmai érdekképviseleti munkánk ellátásához megbízható partnerekre és Új érdekképviseleti fórumok kialakítására volt szükség. Szerencsékre a munkáltatói szakmai szervezetek nem fordítottak teljesen hátat. Igaz ezeket a kapcsolatokat új alapokra kellett helyezni. Többségükkel ugyan megszűnt az egymás üléseire történő kölcsönös protokoll meghívás, de a közös érdekek mentén mindig kialakítható volt az együttműködés ős a kölcsönös támogatás. Ilyen volt csak címszavakban felsorolva a Településszolgáltató Egyesüléssel, az országban elsőként, még 1992-ben kötött ágazati kollektív szerződés; a tripartit jellegű Fővárosi Konzultatív Fórum 1993-ban; a Településüzemeltetési Alapítvány 1994-ben; az Országos Településüzemeltetési Napok évenkénti megrendezése 1996-tál; az Országos Településüzemeltetési Tanács megalakítása l997-ben. Az utóbbi két fórum létrehozásában ős működtetésében a Belügyminisztérium is közreműködik. A 90-es évek közepétől egy kis levegőhöz jutottunk. A munkáltatói szervezetekkel közösen, a munkavállalóknak nyújtott szolgáltatások új rendszerének kialakításával is volt már időnk foglalkozni. 1995-ben megalakítottuk a Településüzemeltetők és Közszolgáltatók Országos Önkéntes Nyugdíjpénztárát. Fontosnak tartottuk a szakszervezetekkel ős a civil szervezetekkel kialakításra kerülő kapcsolataink erősítését és fenntartását, aminek jelentős eredménye és szimbóluma a Magyar Közalkalmazottak és Köztisztviselők Szakszervezetével aláírt együttműködési megállapodás csakúgy, mint a munkanélküliekkel kialakított együttműködés. Ez utóbbinak elsősorban foglalkoztatáspolitikai szempontból van nagy jelentősége.

Következetes, kemény munkával a 90-es évek második felére a taglétszám csökkenését sikeresen megállítottuk, sőt egy-egy helyen némi növekedést is tapasztalhattunk. Elsősorban a vidéki ingatlankezelő társaságok alapszervezetei csatlakoztak, továbbá két célvállalat tagsága is minket választott, Az 1998-ban megtartott III. Kongresszusunkon módosított Alapszabályunkban már megjelentek a korábbi HVDSZ-re jellemző "gyűjtő-szakszervezeti" jegyek. Tagságunk soraiban - de tisztségviselőink között is - folyamatosan kimutatható volt a nosztalgia a HVDSZ iránt, mely taglétszámával, erejével (persze más társadalmi környezetben) a munkavállalók szempontjából nagyobb erőt tudott felmutatni. Ezért 1999 tavaszán elfogadott stratégiai elképzeléseink között már megfogalmazást nyert a bővebb profilt jobban kifejező elnevezés igénye. Felhatalmazást kapott a vezetés, hogy kezdjen tárgyalásokat a szakszervezeti munka fejlesztésében a rokon szakmákkal való együttműködésre, illetve ha erre mód van, az egyesülésre. Ebben az időben keresett meg bennünket a TIDOSZ vezetősége a szorosabb együttműködés vagy az egyesülés szándékával.