2008. március 16.

Vármegyések Strassburgban

Köztudott,hogy mozgalmunknak, a HVIM-nek pár éve megalakult a francia tagszervezete,melynek alapítója és elnöke Nicolas De Lamberterie, időt és fáradságot nem sajnálva
világosítja fel a francia nemzeti érzelmű ifjúságot a magyarsággal szemben elkövetett igazságtalanságokkal kapcsolatban. Nicolas gyakran látogat el hozzánk, és úgy érezte, eljött az ideje a magyar vendégszeretet viszonzásának, így meghívott minket Strassburgba, ahol a HVIM érdekeinek képviselése mellett Nicolas az Alsace d'abord (Elzász az első) nevű nemzeti radikális párt ifjúsági tagozatának az elnöke.
Március elsején hajnalban gördült ki autónk Budafok egyik bevásárlóközpontjának parkolójából három vármegyéssel és egy szimpatizánssal a fedélzetén.
Utazásunk oka nem csupán nyaralás volt. Franciaországban helyközi választásokat tartottak, és a pártnak nem volt elég embere a kampányhoz, ezért vármegyés segítséget kértek. Utunk Ausztrián és Németországon keresztül vezetett, nem éppen eseménytelenül. Ausztria egyik autópályáján szaladtunk bele egy komoly viharba, melynek mint azt utólag megtudtuk, Európa szerte 8 halálos áldozata volt. Itt külön meg kell jegyeznem, hogy az autópálya karbantartók már a vihar előtt cirkáltak az utakon, így csak néhol alakult ki komolyabb dugó, annak ellenére, hogy szombat lévén rengetegen indultak síelni.
Késő este érkeztünk meg Strassburgba, ez a város Elzászon belül helyezkedik el és egészen a trianoni békediktátumig német föld volt. A várost egy híd köti össze Khellel, így leginkább a Komárom-Révkomárom példát tudnám felhozni. A városlakók igencsak vegyesek. Mi egy gazdagabb negyedben laktunk, ahol túlnyomórészt fehér a lakosság, azonban ez a város többi részéről nem mondható el. A belvárost tisztán és rendben tartják a rendőrök, hiszen számtalan uniós épület található itt, de már itt is irdatlan mennyiségű színes bőrű bevándorló kering az utcákon. A többi kerület még ennél is rosszabb. Van még egy-két kertvároshoz hasonló negyed, de ezeket leszámítva a lakótelepeken élő agresszív bevándorlók tömege lakja Strassburgot. Érdemes a belváros egy kis szeletére is szánni pár szót, ahol zsinagóga zsinagógát ér, és az utcán alig látni olyan embert, aki nem visel kipát, természetesen a rendőrök itt is rendet tartanak.
Szinte rögtön a határnál várt minket a kétszemélyes fogadóbizottság, Nicolas és az Alsace d'abord párt elnöke, Robert Spieler. Elmondták, hogy Anna Klingnél, a párt másik jelöltjénél fogunk lakni, és miután ott elhelyeztük a holmijainkat, át fogunk kocsikázni Roberthez, ahol egy kis fogadás vár bennünket.
Még Annáéknál kiderült, hogy vendéglátónknak nagyon sok pénze forog kockán a választás miatt, ugyanis a francia állam minden olyan pártnak, amely bejut a parlamentbe, visszafizeti a kampányöltségeit. A hetek óta tartó idegeskedés és kései érkezésünk ellenére Anna szívélyesen fogadott minket, és mondta, hogy nyugodtan menjünk át Roberthez, majd átnyújtotta a lakás kulcsait, hogy szabadon mozoghassunk az egy hét alatt.
Robert, a pártelnök kevésbé jó környéken egy kis albérletben lakik, ahol idősebb és fiatalabb tagok és szimpatizánsok vártak minket kiváló francia borokkal. Mikor sofőrünk ellenkezni próbált, hogy ő nem ihat, megnyugtatták, hogy Franciaországban az ember még két pohár bor után is nyugodtan volán mögé ülhet. Meglepődésünkre elmesélték, hogy ennek ellenére ritkák a balesetek. Erről mi magunk is meggyőződtünk a városban eltöltött napok alatt. A sofőrök meglepően nyugodtak és türelmesek, volt rá példa, hogy megállt egy autós, amikor látta, hogy belehajtana a fényképünkbe, és csak a kép elkészülte után haladt tovább.
A baráti beszélgetés során megtudhattuk, hogy Franciaországban rosszabb a helyzete egy nemzeti
radikális pártnak, mint nálunk. Természetesen ők is ugyanazokat a vádakat kapják, mint kis hazánkban a Jobbik: fasisztának, rasszistának nevezik őket, azért mert hazafiak. A rendezvényeiket alig látogatják, 100 ember már tömegnek számít náluk. Ezenkívül a pártot rengetegen vádolják azzal, hogy nem francia, hanem német érdekeket tartanak szem előtt. Roberttől megtudhattuk, hogy ezek nem teljesen alaptalan vádak, hiszen Strassburg egy ősi német város, és ennek ellenére a német fiatalok nem tanulnak németül az iskolában, és az idősebbek sem ápolják hagyományaikat. Ezért a párt törekvései közé tartozik a német öntudat felébresztése is.
A hosszú, több mint fél napos utazás után mind fáradtak voltunk, ezért búcsút vettünk a társaságtól, és visszaindultunk Annához, hogy másnap kipihenten kezdhessünk neki a munkának.
Másnap reggel volt időnk egy kis városnézésre így többek közt megnéztük a strassburgi katedrálist. Több mint kétszáz lépcső vezet a tetejére, ahonnan csodás kilátás nyílik a városra.
A kis kikapcsolódás után Nicolas lakására mentünk. A Francia állam lakásokat építtetett a Strassburgban tanuló diákok számára, és Nicolas is egy ilyen egy szobás lakásban élt együtt a plakátokkal, és szórólapokkal, melyeket a hétvégére nekünk is sikerült megunni...
Autóval mentünk pár kört a belvárosban és kihelyeztünk pár plakátot. Nicolas elmondta a legfontosabb dolgokat a munkával kapcsolatban. Megtudtuk, hogy az állam minden pártnak (a parlamenten kívülieknek is) legális kampányfelületet biztosít a város számos pontján. Ezenkívül szerte a városban ki vannak helyezve hirdetőtáblák, melyeket bárki ingyen igénybe vehet. Ezekért folyt a legtöbb harc, hiszen ha nem a pártok aktivistái ragasztották le egymás plakátjait, akkor a helyi diszkók reklámanyagai kerültek a választási propaganda helyére. Nicolas elmondta,hogy vannak kerületek ahová csak hajnalban mehetünk, mert a segélyből élő arabok napközben és kora este folyamatosan kint vannak az utcákon, és csak a hajnali órákban rúgnak be annyira, hogy kidőljenek. Folyamatos óvatosságunk ellenére előfordult, hogy az arabok majdnem leszorították az autónkat, és egy másik alkalommal meg is dobáltak.
Szerte Franciaországban arab, néger, indiai, cigány és kínai bevándorlók 'színesítik' az utcákat. A legtöbb probléma az arabokkal van, akik a bougnule (bunyul) gúnynevet kapták, melyre igencsak érzékenyek. A legtöbb arab köztörvényes bűnöző, vagy még túl fiatal a büntetéshez, így még nincs papírja róla. Erről saját szemünkkel győződhettünk meg, sőt egy fehér srácot meg is kellett védeni három arabtól, akik a szemünk láttára többször megütötték, és leköpték. Amikor odamentünk, a fehér srác azt mondta, hogy csak játszanak, nyilván félt a bosszútól.
A kormány sem segít a terrorban élő népén, hiszen olyan bevándorlási törvényeket hoznak, amik a betelepülő csürhén kívül senkinek sem kedveznek.
Az arabok nagyobb pusztítást végeznek Franciaország utcáin, mint nálunk a cigányok, vannak kerületek, ahol éjjel-nappal lángolnak a kukák, és a rendőrök nem mernek bemenni. Nicolas elmondta, hogy ilyen helyeken teljesen hétköznapi, ha egy autó lángol az utcán.
Az itteni arabok sokkal agresszívabbak, mint a mi cigányaink, gyakran előfordul, hogy az embert ki sem akarják rabolni, csak unatkoznak, ezért megverik a fehéreket, a nőket megerőszakolják.
Szerencsére mi sértetlenül megúsztuk az egy hetes kampánymunkát. Pedig a párt plakátjai is elég provokatívak, az egyiken egy áthúzott mecset látható és Stop Islam felirat, Nicolas elmondta, hogy ezt kihelyezni konkrétan életveszélyes.
Ahogy teltek a napok egyre többet tudtunk meg a párt és a nemzeti radikálisok helyzetéről. A széthúzás náluk is megszokott. Az Alsace d'abord tagjainak legtöbbje korábban Le Pen pártjának, a Nemzeti Frontnak voltak a tagjai, de sajnos mára ez a párt hasonló sorsra jutott, mint itthon a MIÉP, és napról napra gyengül.
A nemzeti érzelmű fiatalok nem hordhatnak olyan ruhákat az utcákon mint náluk, mert könnyen a kommunista diákok, vagy felháborodott arabok áldozatává válhatnak.
Nemzeti érzelmű zenekarok vannak, de csak Párizsból lehet megrendelni a CD-iket, és koncertek szinte soha nincsenek. A skinhead szubkultúrát csak primitív, az esetek túlnyomó részében részeg fiatalok képviselik, így a legtöbb nemzeti érzelmű fiatal nem szereti őket, mert ahol megjelennek, ott garantált a balhé.
Nálunk Budapesten, és még számos nagyobb városban megszokott, hogy több nemzeti bolt is van, ahol az ember ruhákat, könyveket vásárolhat, de itt ez elképzelhetetlen. Egyetlen CD bolt van, aminek a tulajdonosai nemzeti érzelműek, de itt is leginkább csak semleges metal CD-ket lehet kapni, illetve Nicolasnak köszönhetően az Attila Europian Tour feliratú pólót!
Részt vettünk a párt egyik szimpatizánsok számára tartott gyűlésén, ahol kb. 35 ember jelent meg a választások előtt két nappal (náluk is 9-én volt). Az itt megjelentek kilencven százalékban idős emberek.
Csak a párt aktivistái fiatalok, akik mindössze hatan vannak, így valóban szükség volt a segítségünkre.
Átlagban napi tíz órát dolgoznunk kellett, de egyszer előfordult, hogy 28 órán keresztül talpon voltunk.
Azért szerencsére jutott némi idő a kikapcsolódásra is (még ha csak egy este is), az utolsó napunk kevés munkával, majd a francia konyha különlegességeinek végigkóstolásával telt. Strassburg egyik éttermébe ült be a csapat. Idősebbek és fiatalok együtt. Vegyesen német és francia származásúak. Azonban egy dolog összekötötte őket, a föld szeretete ahol élnek. Ők képesek együttműködni anélkül, hogy ellentét lenne a származásukból kifolyólag, tudják hogy az ellenségük közös, és csak együtt van esélyük a harcban.
Az étteremben készült egy rövid interjú Robert Spielerrel:
HVIM- Bemutatná nekünk röviden pártját az Alsace d'abordot?
R.S.- Az Alsace d'abordot egy regionális párt, kifejezetten az elzászi régióért jött létre, hogy az itt élő emberek érdekeit szolgáljuk. A Párizs-központú politizálás nem segít rajtunk, nekünk itt egy sajátos szituációval kell megküzdenünk. A német és francia identitást egyaránt ápolnunk kell, hiszen mindkettő a keresztény európai kultúra része. Számunkra fontos értéket képvisel ez a vidék és város.
- Tervezik a párt kiterjesztését Franciaország többi területére?
- Mivel ez egy regionális párt, nem tervezzük az Alsace d'abord kiterjesztését, de országszerte megpróbáljuk segíteni a hasonló (regionális) pártok létrejöttét, munkáját, mert csak úgy lehet hatékonyan fellépni a fővárosi döntések ellen, ha a vidék összefog a nemzetek feletti érdekeket szolgáló Párizs ellen.
- Sejtése szerint milyen eredményeket fognak elérni a választásokon?
- Nem tudnám megsaccolni, milyen eredménnyel fognak zárulni a választások, de abban biztos vagyok, hogy ha együtt indulnánk a Nemzeti Fronttal, átléphetnénk a küszöböt. Mivel azonban nagyon sok kérdésben nem értünk egyet velük, az együttműködés is ki van zárva.
- Vannak olyan pártok, akikkel együtt tudnak működni?
- Igen, nagyon kevés számban, de vannak pártok, akikkel együtt tudunk működni. Sajnos azonban a mai állapotok közepette kevés lehetőségünk van a megerősödésre. A fiatalokat szinte egyáltalán nem érdekli a politika, és ha igen, teljesen ellentétes elveket vallanak mint mi, a felnőtt szélsőjobboldali réteg többnyire még mindig a Nemzeti Fronthoz húz, és természetesen  a média is ellenünk munkál.
- Mi is jól láthattuk egy hetes itt tartózkodásunk során,hogy sok a probléma a bevándorlókkal,tudna erről pár szót mondani?
- Franciaország egyik égető kérdése a bevándorlás. Többnyire Algériából, Szíriából jönnek nagyon nagy számban arabok, feketék. Továbbá az eredetileg Németországba eljutni kívánó török vendégmunkások is rengetegen jönnek át hozzánk a jobb munkalehetőség érdekében. Ráadásul hoztak egy rendeletet, ami a vendégmunkások családjainak lehetővé tette, sőt, támogatta, hogy ideutazzanak és letelepedjenek. A bevándorlók nagyon magas százaléka (kb. 70%) segélyekből él.
- Végül de nem utolsó sorban azt szeretnénk megkérdezni,hogy halott e a 2006-ban kezdődő magyarországi eseményekről?
- Hallottam a magyarországi eseményekről, és úgy gondolom, öröm látni ebben a mai Európában(ahol erőltetik ránk a multikultit, a bevándorlókat, a liberális eszméket), hogy van egy nép, aki elszántan harcol az országidegen érdekek ellen és ilyen erősen él még bennük a keresztény, európai kultúrájuk iránti tisztelet és szeretet.

Hazaérkezésünk napjának estéjén páran beültünk egy belvárosi vendéglátóipari egységbe, hogy ott tudhassuk meg a népszavazás végét. Örömtől, és pár korsó sörtől mámoros állapotban kaptuk meg a józanító hírt, hogy Robertéknek nem sikerült, épphogy 2%-ot értek el, azonban a Nemzeti Fronttal szövetségben valóban bejutottak volna.

Incze Béla
HVIM Bp.

Nicolas az Alsace d'abord ifjúsági mozgalmának elnöke, és a kampány vezetője.	Eligazításon
Egy hét munka után egy kis kikapcsolódás	Magyar és elzászi nacionalisták együtt.