A
legnagyobb számú közönség a hideg, a sár és zuhogó eső ellenére a péntek
esti nemzeti rockestre érkezett. " Az a dolgunk, hogy őrizzük a lángot. Ne
gyűlölködjünk. Ne folyjon a vér." – mondta mikrofonba egyúttal álruhás
újságíróknak, notórius ellendrukkereknek is üzenve a Nemzeti Front együttes
énekese.
A monszun eső és az augusztusi tél ellenére
nem látogatták kevesebben a szigetet, mint tavaly. Legnagyobb számban a
tizenéves korosztály képviseltette magát. Az idősebbek inkább a
délelőtti-délutáni előadásokra jöttek, s néha itt felejtődtek az esti
koncertekre is. A közép korosztály bizonyult a leglustábbnak: alig-alig láttam
velem korút. A nonprofit fesztivál 150 programjából mindössze kettő maradt el, s
nagy részük időcsúszás nélkül kezdődött, ami Magyarországon nagy szó. A
fesztivál mérlegéhez tartozik az is, hogy a magyar kultúra és a magyar
történelem iránt elkötelezett résztvevők nagy része bizony nem tudja még
elénekelni régi himnuszunkat, a Boldogasszony anyánkat, a Csángó Himnuszról
pedig sokan most hallottak először. A népitáncot is ideje fölvenni a tánciskolai
programba a pogo és a Szikora Robi gidáival járt rock and roll mellé, hogy ne
kelljen szégyenkezni egy olyan kiváló népi zenekar előtt, mint a délvidéki
Szökős.
A Hamvas Béla előadóterem számtalanszor bizonyult szűknek az előadások,
könyvbemutatók, szólóestek idején. Wittner Mária, Kiszely István, Simó József,
Raffay Ernő, Kocsis István, Bakay Kornél előadásait már rutinosan az Attila
király nagyszínpadra szervezték a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Szervezet (HVIM)
fiataljai. A legtöbb korosztályt és társadalmi réteget a kerekasztal
beszélgetések vonzották. Az elszakított területek HVIM-es vezetőinek
találkozóján elhangzott, hogy a környező népek nem ismerik saját történelmüket,
sokukat félretájékoztatták, elhitetik velük, hogy mi, magyarok gyűlöljük őket.
Ezért az első feladat, hogy e torzképeket eloszlassuk bennük magunkról, közös
múltunkról. Az Ifjúsági Kerekasztal résztvevői – a Fidelitas, az IDF, a Jobbik,
a MIÉP Ifjúsági Tagozata és a HVIM vezetői, vezetőségi tagjai – bár nem minden
vita nélkül – sorra vették napjaink legégetőbb politikai, gazdasági, nemzetiségi
problémáit. Egyik legfontosabb feladatuknak tartják az általuk képviselt pártok,
hogy még az Eu-csatlakozás előtt rábírják Romániát, hogy a régiós határokat úgy
alakítsa ki, hogy ne szenvedhessenek gazdasági hátrányt az ott élő magyarok. A
Dunakanyar korzó vendégei – Siklóssy Beatrix, Rákay Filip és Koltay Gábor, arra
buzdították a civileket, hogy minden lényeges közéleti kérdésben hallassák a
hangjukat.
A legnagyobb számú közönség a hideg, a sár és zuhogó eső ellenére a péntek esti
nemzeti rockestre érkezett. " Az a dolgunk, hogy őrizzük a lángot. Ne
gyűlölködjünk. Ne folyjon a vér." – mondta mikrofonba egyúttal álruhás
újságíróknak, notórius ellendrukkereknek is üzenve a Nemzeti Front együttes
énekese. Ha kaphatott volna díjat a fesztivál legjobb rockzenésze, a
legesélyesebb a zenekar szólógitárosa, Nagy Attila lehetett volna rá.( Persze,
ha a Beatricét nem számítjuk.) A fesztivál más szempontból legizgalmasabb
koncertje az R-Go nevéhez fűződik. Szikora Robi becsülendő erőfesztítéssel
bizonyította be egy bő óra alatt a közönségnek, amit a koncert elején mondott
nekik: kilencvenkilenc százalékban egyetértünk mindenben. A koncert vége felé
megszületett a konszenzus: két addig pogózó fiú a színpadon rokizott az R-Go
gidáival. A fesztivál addig kevésbé ismert együtteseit is nagybecsben tartotta a
közönség. A kárpátaljai Credo három énekes lányával együtt énekelték Horváth
Sándor versét: "Mert a haza nem eladó, /Ezüst pénzre nem váltható…" A népzenét a
lágyabb, érzelmesebb rockkal ötvöző Tritonusnak, és délvidéki Szökősnek is
jutott bőven elismerésből. Bár kedd estére, amikorra e mostoha nyár leghidegebb
éjszakája esett, némileg megritkult a közönség, hiába állt a programban, hogy
aznap játszik a Beatrice. Nagy Feróék az utóbbi évek toplistás slágerei mellett
régi katonadalokat játszottak, régi szép dalaik közül pedig olyanokat, mint a
Magyar vagyok, a Jerikó, a Nem kell, az Aki hazudik, az lop és így tovább."Ez a
zenekar nem tartozik semmilyen párthoz. Mi a magyarság ügyét képviseljük, ami
akkor sem politikai kérdés, ha a pártok nap, mint nap felhasználják saját
céljaikra. Ne provokáljunk senkit. Haladjunk lassan, lépésről lépésre". – mondta
Nagy Feró – aki magyar rock zenészként, hazafiként bizony megjárta már a hadak
útját rendszerváltás előtt és után is – a Beatricét zajosan ünneplő, nemzeti
színű zászlókat lengető fiataloknak. Szavait bátran tekinthetjük a fesztivál
üzenetének bárki számára.
A Magyar Sziget rendezvénysorozatát a régi punkzenész Pozsonyi Ádám Tekintetes
Úr nevű együttese zárta. Nemrégiben megjelent, Az úr meg van hatva a nagy
francia forradalomtól című CD-jük zenei anyagából játszottak számos dalt, melyek
érzékenyen, helyenként intellektuálisan, bár sarkos megfogalmazásokat nem
mellőzve reagálják le korunk érték- és identitásválságát, szellemi-lelki
zűrzavarát.
Akik úgy tekintenek a sziget látogatóira, fellépőire, mint valami furcsa,
anakronisztikus, itt felejtett, ellenséges törzs tagjaira, azok mindezekről
maradtak le. Lemaradtak egy olyan egyhetes, gyönyörű természeti környezetben
megrendezett fesztiválról is, amelyen nem voltak idióta, agresszív idegen
nyelvű, magyartalan feliratú reklámplakátok, nem voltak drogok, nem volt
eldobált szemét, viszont a holmija senkinek sem tűnt el onnan, ahol hagyta.
Forrás: www.hungaria.gportal.hu