A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom immár másfél éve küzd a Délvidéki Társnemzeti Régió-koncepció megvalósításáért (mely Dél-Tirol autonómiájához hasonló alapelveken nyugszik). A délvidéki magyarság fennmaradása utolsó esélyének látszó megoldást a HVIM röplap formájában ismerteti (osztja a rendezvényein és megmozdulásain). A következő időszakban ezt még erőteljesebben teszi majd.

Múlt év áprilisában Újvidéken és Szabadkán a DTR-koncepció nyilvános bemutatásra került Újvidéken és Szabadkán, számos magyar és szerb médium képviselőinek jelenlétében. A szóban forgó dokumentum nagy port kavart, elsősorban a szerb sajtóban, melynek jelentős része hevesen támadta a HVIM-et. A délvidéki magyar média eközben többnyire elhallgatta a dolgot.

Ezt követően Mozgalmunk több tagját súlyos atrocitások érték. A nyomás egyre fokozódott, az üldöztetés pedig az olyan békés és méltóságteljes rendezvénykre is kiterjedt, mint például a kishegyesi ‘56-os megemlékezés. Az egyik legdurvább eset kétségkívül az elnökünk, Toroczkai László egy évre szóló kitiltása volt Szerbiából, melynek kapcsán a mai napig semmilyen indoklás nem érkezett a szerb igazságszolgáltatási szervek részéről. A HVIM tagjai azóta is gyakori rendőrségi zaklatásoknak vannak kitéve. Ennek ellenére hallatlan elszántságuknak köszönhetően sokrétű tevékenységét sikerült kifejteniük, persze az adott lehetőségekhez és körülményekhez mérten.

A Vajdasági Magyar Szövetség (és főleg annak elnöke), mely szinte minden egyes esetben az egész délvidéki magyarság nevében lép fel, egyszer sem sietett a HVIM segítségére, mi több olykor nyilvánosan üdvözölte vagy helyeselte a velünk szembeni erőszkos cselekedeteket. Gondoljunk csak vissza Toroczkai kitoloncolására, vagy az említett ‘56 megemlékezésre (amely után a VMSZ elnöke kijelentette, hogy a szerb rendőrségnek a rendezvény minden résztvevőjét le kellett volna tartóztatnia). Az általunk szervezett első Trianon-filmvetítések után a VMSZ hasonlóan reagált. Persze miután a délvidéki magyarság óriási érdeklődést tanúsított a film iránt, a VMSZ magatartása hirtelen módosult.

Lássuk mi történt azóta. Ami a szerbeket illeti, Vuk Draskovics szerb külügyminiszter a koszovói probléma megoldását újabban a dél-tiroli modellben látja. Magyarán: egy olyan regionális formában, mint amilyet a HVIM az itteni magyarok számára követel. Logikus a kérdés, melyet minden adandó alkalommal felvetünk: ha a koszovói albánokat ez megilleti, miért ne illetné meg a délvidéki magyarokat? Egyértelmű ugyanis, hogy a szerb nép jelentős része képtelen a más népekkel való normális együttélésre. Ennek tudatában a DTR (vagyis a dél-tiroli modell) mindenkinek használna. Pontosabban: ez az egyetlen lehetséges megoldás (leszámítva persze a háborút, melynek senki sem örülne).

Ami a VMSZ-illeti, az utóbbi hetekben két merőben eltérő politizálásnak vagyunk a szemtanúi. Az egyik a szerbek szája íze szerint zajlik. A Józsa-Korhecz kettős vezette csoport tevékenysége a hírhedt titoi “testvériség-egység” szellemében történik, vagyis valamiféle “tolerancián” alapuló, szoros “vajdasági” szerb-magyar kapcsolatok elmélyítését célózza, mert az majd állítólag idővel csökkenti a délvidéki magyarság fizikai és gazdasági veszélyeztetettségét.

A másik VMSZ-es kezdeményezés (illetve egyelőre még csak amolyan csendes felvetés), mely szintén a hetekben hangzott el – mit ád Isten! – a dél-tiroli modell alkalmazásának indokoltságát említi.

Ezt örömmel nyugtázzuk, még akkor is ha ennek felvetése a HVIM-hez képest másfél éves késéssel jött (Ugye, milyen kár ezért a másfél évért!). Nem kis elégedettséggel tölt el bennünket, hogy a VMSZ (egy része) ily módon beismerte, hogy nekünk volt-van igazunk. Nem firtatjuk, milyen motívumok vezérelték a VMSZ-t, amikor (pont mostanában) az említett modell-lel hozakodott elő. Nem sérti a hiúságunkat az sem, hogy a VMSZ elfelejtette kihangsúlyozni azt az aprócska tényt, miszerint a szóban forgó kezdeményezés a HVIM-től ered. Nem tekintjük ezt “a más tollával való ékeskedésnek”, hiszen az időnkénti memóriakiéses emberi dolog.

Amennyiben a VMSZ egységes álláspontra helyezkedik, és egyértelműen a dél-tiroli modellért kezd dobogni a szíve, nagy örömmel vennénk, ha a HVIM mőgé sorakozva, velünk együtt küzdene a Délvidéki Tásnemzeti Régió-koncepció megvalósításáért. Ez természetesen a többi délvidéki magyar pártra és szervezetre ugyanúgy vonatkozik. Lévén, hogy a HVIM-nek kristálytiszta és ütöképes koncepciója van, az abban lefektetett célókért érdemes közösen küzdeni.