1. Magyarország részben megszállt ország. Mert jelenlegi határain túl, a szélrózsa minden irányában magyarok milliói élnek a saját földjükön, olyan országok idegen megszállása alatt, akik nem is léteztek akkor, amikor az a föld már réges-régen Magyarország volt. Ezt ki kell végre mondani, és ebbe egy magyar sem nyugodhat bele. Minden magyar állampolgárra jut 1700 négy-szögöl olyan föld a határaink körül, ami ma nem Magyarország, de ahol szintén magyarok élnek.

2. Nem mondhatunk le ezekről a földekről, mert ezzel szembe köpnénk Árpád apánkat, Szt. Istvánt, Mátyást és az összes többi magyar királyt, továbbá a szabadsághősöket, Thökölyt, Rákóczit, Kossuthot vagy Petőfit és a honvédő harcokban elhunyt százezreket. Ez az ő szemükben hazaárulás lenne. Ezzel nézzünk szembe! Ha tehetnék, megtiltanák, hogy nevükkel szájunkon szónokoljunk magyarságról meg szabadságról, miközben meg se próbáljuk a tőlünk elrabolt földet és testvéreinket visszaszerezni.

3. Egy egészséges lelkivilágú magyar ember számára ma nincs nemesebb hazafias ügy, amiért jobban lelkesedhetne, mint a megszállt magyarság felszabadításának ügye.

4. Gondoljunk csak vissza mi minden történt csak a közelmúltban. Gondoltuk volna, hogy a Szovjetunió szétesik, meg Csehszlovákia? Jugoszláviában háború fog dúlni, lesz csecsen ügy, albán ügy, macedón ügy, és átrajzolják Európa térképét körülöttünk, és akkor a nagyvilág eseményeiről nem is beszéltünk? A politikában az az időszerű, amit egy nép azzá tesz. A magyar területi revízió ügye politikailag akkor lesz időszerű, ha mi annak kiáltjuk ki.

5. A nyugatnak előnye származna a magyar revízióból. Mert a területi gyarapodás mindenkép növelné súlyunkat a térségben és Magyarország megerősítésével, olyan szövetségesük lenne a Balkán kapujában, a zűrös orosz érdekszféra és a közel-kelet közelében, aki történelmével méltán bizonyította, hogy mindig lehetett rá számítani, mint a nyugat legkeletibb védőbástyájára. Adott szavát, megkötött szerződéseit nem szegte meg, úgy ahogy éppen a szél fújt.

6. Velünk ne akarják elhitetni, hogy a saját ősi földünk visszakapása, ahol ráadásul a saját népünk lakik, az nekünk hátrányt jelentene. Hiszen a világtörténelem, a népek folytonos harcáról szól a területért az idegenért is nemhogy a sajátért. Azoknak a magyaroknak ott, már az is hatalmas dolog lenne, hogy újra magyar közigazgatás alatt végre maguknak építenék az országot. Nem csecsemőket vagy állami gondozottakat kapnánk vissza, akiket nekünk kell eltartani, eltartják azok magukat, ha végre a rabiga alól felszabadulva magukért dolgoznak.

7. Azért Magyarország a térség húzó állama, azért jön ide a legtöbb külföldi tőke, mert a magyar emberbe érdemes befektetni. Mert tud és szeret dolgozni. A szorgalmas magyar munka szépen felépítené a lepusztított országrészeket, és rövid időn belül a javára fordítaná.

8. Az igazi gond éppen az lenne, ha az idegen elnyomás alatt élő magyarok a csonka országbeliek közömbösségét látva, feladnának minden reményt és elkezdenének tömegesen ide vándorolni a kilátástalan jövő elől, és ez jelenség már itt kopogtat az ajtón. Melyik az a politikai vezetés, amelyik bemerné vállalni, hogy eltaszítja őket. Ilyen magyar vezetés nincs, és nem is lehet. Erkölcsi kötelességünk lenne befogadni őket. És akkor annak a rengeteg embernek itt kéne munkát adni, akkor aztán tényleg az itteniek munkáját vennék el, abból aztán tényleg gyűlölködés és irigység keletkezhetne. Ezzel szemben, ha a magyar föld visszatérne, akkor még azoknak is a jelentős részét hazavinné a lelkesedés, akik már átjöttek a csonka országba. Sőt az itteni magyarság tapasztalata, a piacgazdasági viszonyokba való előbbre járásunk, még nekünk teremtene lehetőségeket az új területeken.

9. Magyarországnak nem átjárható, hanem igazságos határokra van szüksége. Még ha meg is valósulna, hogy a magyarok szabadon közlekedhetnének a határon, akkor is a munkájuk gyümölcse nem a magyar államot gazdagítaná, idegen törvények szerint adóznának idegen hatalomnak.

10. Ha azt látják más népek, hogy mi lemondtunk a földünkről, mi beletörődtünk az elvesztésébe, akkor holnap elvehetik majd a Tiszántúlt, a Dunántúlt, a Duna-Tisza közét, aztán csónakázhatunk a Balatonon, amíg arra is szemet nem vetnek valakik. Mert ne legyenek illúzióink, nincs már ezen a földgolyón olyan sok hely, gyáva népeknek itt már nincs hazája! Ezért kell követelnünk a magyar országgyűléstől és a kormánytól, hogy a nemzetközi politikai fórumokon vessék föl Magyarország igazságos határai megállapításának igényét, hiszen hazánknak e követelés alátámasztására minden történelmi és politikai érve meg van. Az ezzel kapcsolatos tárgyalásokat a mindenkori magyar országgyűlés és kormány, kötelezően folytassa.