Új évezred - új békeszerzõdés

A Trianoni békeszerzõdés felülvizsgálata az alapvetõ önrendelkezési jogok alapján

2001.

©Toroczkai
 

A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom programfüzete

" Bizonyos, hogy a büszke és kitartó magyar nemzet még talpra fog állani és senki sem hiszi, hogy Magyarország sokáig tőri a trianoni szerződés kemény rendelkezéseit. "
Francesco Nitti, olasz miniszterelnök (Magyar Katekizmus 1927.)

" A nemzetközi közjogi gyakorlat ismer olyan jogeseteket, mikor néhány évtized alatt egy ország elbirtokol egy területet a szomszédos országtól, de ekkor az irányadó elv az "emberemlékezet óta való" birtoklás. Ezen kifejezés tartalmát egy konkrét ügyben 99 évben határozta meg a bíróság. Hogy ez mennyi: 1920+99=2019. Vagyis ha nem akarjuk, hogy Románia hivatkozhasson az elbitorlás jogi kategóriájára, akkor még 20 évünk van a trianoni békediktátum minden célszerű és üdvös eszközzel való vitatására, hatályon kívül helyezésének kezdeményezésére. "
Grespik László (Magyar Demokrata, 1999. december 30.)

" Annak az igazságtalan helyzetnek, amelybe a határon túli magyarság került, valamilyen módon tehát véget kell vetni. A revízió, a felülvizsgálat célja az állandó és hangos panaszok helyett a területi autonómiák megteremtése lehet. Már csak azért is, mert Közép-Európa jobb működtetéséhez az autonómia intézménye minden bizonnyal üdvösebb lesz, mint sok bonyolult kisebbségi törvény és rendelet életben tartatása. Az utóbbi hosszú távon alighanem csak beletörődés egy negatív programba. A beletörődéshez pedig még mindig túl "pozitívak" vagyunk. "
Tamáska Péter ( Magyar Demokrata, 2001. március 15. )
 

ÚJ ÉVEZRED - ÚJ BÉKESZERZőDÉS
Tanulmány a Trianoni békeszerződés XXI. századi felülvizsgálatáról

készítette: Toroczkai László

 

A Bácskából kitelepített, a Kolozsvárról előzött és a Turóc vármegyéből elmenekült magyar felmenőim emlékére

 

A tanulmányhoz elengedhetetlenül szükséges adatok és személyes tapasztalatok gyűjtése 1998. júniusa és 2000. decembere között zajlott. Ebben az időszakban a szerző - Toroczkai László - Koszovóban, Szerbiában, Vajdaságban, Erdélyben, Romániában, Moldovában, Horvátországban, Ausztriában, Macedóniában, Bulgáriában, Ausztráliában és természetesen Magyarországon tevékenykedett rövidebb-hosszabb ideig. A Toroczkai László magyar útlevelében lévő pecsétek szerint az említett időszakban a szerző hatvanszor lépte át a jugoszláv, huszonhatszor a román, négyszer az osztrák, négyszer a horvát, négyszer a bolgár, kétszer a macedón, ausztrál határt.
A világ egyik legelnyomottabb nemzete:
a magyarok

Ezen tanulmány legfontosabb célja, hogy az 1920-ban a történelem egyik legigazságtalanabb békeszerződése által szétszaggatott magyar nemzet máig megoldatlan helyzetére a XXI. századi nemzetközi jog alapján találjon egy minden eddiginél kézzelfoghatóbb megoldást. A szülőföldjén kisebbségben élő magyar közösségek számára kidolgozott területi autonómiák kialakításakor az az állásfoglalás vezérelt minket, amelyet az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet 1990-ben Koppenhágában a következőképpen fogalmazott meg: "Semmilyen területi átrendezéssel sem szabad elérhetetlenné tenni a kisebbségi jogokat!"
A magyarság több mint húsz százaléka nyolcvan év elteltével még mindig valódi kollektív jogok nélkül él szülőföldjén. A Kárpát-medencében, hét országban, összesen hárommillió - kisebbségbe kényszerített - magyarnak egyetlen önálló anyanyelvi egyeteme sincs. S az üldözések, deportálások, népirtások, etnikai tisztogatások ellenére a magyarok még mindig Európa legnagyobb nemzeti kisebbsége (a Független Államok Közösségén belül élő oroszok után). Az egész nemzethez képest kisebbségben élő magyarok arányát vizsgálva azt is megállapíthatjuk, hogy Európában csupán az albánok (42%-uk él Albánián kívül), az írek (30%-uk él Írországon kívül) és a macedónok (25%-uk él Macedónián kívül) előznek meg minket. S ez a három szétszaggatott nemzet a kilencvenes években élet-halál harcot vívott az önrendelkezés kivívásáért, és mint tudjuk, sikerrel. A kilencvenes években a világon összesen közel 16 millió magyar élt, és közülük csak mintegy tízmillióan az anyaországban.

A világ magyarsága a kilencvenes évek elején

ORSZÁG, RÉGIÓ MAGYAROK SZÁMA KÁRPÁT-MEDENCE
1. Magyarország 10,222,000 10,222,000
2. Szlovákia 608,000 608,000
3. Ukrajna 180,000 168,000
4. Románia 2,002,330 1,808,330
5. Jugoszlávia 350,000 345,000
6. Horvátország 20,000 19,000
7. Szlovénia 9,000 8,000
8. Ausztria 33,000 7,000
2-8. összesen 3,202,330 2,963,330
9. Csehország 20,000
10. Németország 120,000
11. Hollandia 5,000
12. Belgium 10,000
13. Nagy-Britannia 25,000
14. Franciaország 50,000
15. Svájc 20,000
16. Olaszország 5,000
17. Svédország 25,000
18. Oroszország 20,000
19. a többi európai ország 17,000
2-19. összesen 3,519,330 2,963,330
20. Európa összesen 13,741,330 13,215,330
21. USA 1,582,000
22. Kanada 73,000
23. Latin-Amerika 100,000
24. Dél-Afrika 10,000
25. Többi afrikai ország 10,000
26. Izrael 27,000
27. Többi ázsiai ország 30,000
28. Ausztrália 36,000
29. Új-Zéland és Óceánia 5,000
30. A világon összesen 15,614,330ő

ő Tanulmányunk szerint 1,494,330 fővel több magyar él a világon, mint Kocsis Károly (MTA) számításai szerint. Románia kivételével mindenhol az 1990-1992-es népszámlálások - és az azt feldolgozó Kocsis Károly - adatait vettük figyelembe. A romániai magyarsághoz számítottuk a 184,000 moldvai római katolikust (csángók) is, akik Czeizel Endre vizsgálatai szerint genetikailag a legtisztább magyar embertípusnak számítanak. Így ők , még ha románul beszélnek is - az angolul beszélő írekhez hasonlóan - kétségtelenül etnikailag magyarnak számítanak. Az USA-ban pedig 1990-ben több mint másfélmillióan vallották magukat magyarnak, és bár mindössze tíz százalékuk beszél otthon magyarul, ők szintén kétségtelenül magyarok.

Erőfeszítések a Kárpát-medencében

Az ezredfordulóra - úgy tűnik - sikerült megoldani az Ausztriában, Szlovéniában és Horvátországban őseik földjén élő magyarok helyzetét. Ausztriában az egykori őrvidék Burgenland néven önálló tartomány (2.8% magyar), ahol biztosították a területen élő magyar kisebbség kollektív és személyiségi jogait. A húsz százalékot meghaladó arányban magyarlakta településeken (Felsőőr, Alsóőr, Őrisziget, Felsőpulya stb.) magyar nyelvű feliratokat, a magyar nyelv hivatalos használatát biztosították. A lajtabánsági, burgenlandi folyamat 2000-ben, az új osztrák kormány jóvoltából - békés úton - lényegében befejeződött.
A Muraköz néhány ezres magyar kisebbsége Szlovéniában széles körű jogokat élvez, a szlovén kormány többször kifejezte tárgyalási hajlandóságát. A szlovén-magyar határ könnyen átjárható, akár útlevél nélkül is. A Muraköz magyarlakta településein magyar nyelvű feliratokkal találkozhatunk. Szlovénia 1991-es függetlenné válásával a kilencvenes években a magyar követelések - békés úton - többnyire megvalósultak.
Becslések szerint Horvátországban negyvenezer magyar, míg Magyarországon ugyanannyi - negyvenezer - horvát él. A zágrábi parlamentben biztosították a magyar képviseletet, szabad magyar önkormányzatok vannak Baranyában és Kelet-Szlavóniában, Fiume kikötőjének biztosították magyar használatát, átjárható (személyi igazolvánnyal is) a horvát-magyar határ. A két ország kisebbségvédelmi vegyes bizottságot hozott létre. Horvátországban vámkedvezményekkel, magyar zászlókkal, jelképekkel, feliratokkal és a helységnévtáblák szabad használatával találkozhatunk. Mindez annak ellenére is így van, hogy a kilencvenes évek első felében, Jugoszlávia szétesésekor, kísérletet tettek a magyar falvak teljes eltüntetésére. Elsősorban a Horvátország függetlenségéért harcoló magyaroknak köszönhető, hogy Horvátországban ma a magyarok szabadon élhetnek.
Az Antall-kormány az Ukrajnával kötött alapszerződéskor elszalasztotta azt a lehetőséget, hogy az éppen önállósult (és Trianonban nem megajándékozott) Ukrajnától visszaszerezze jogos örökségét, Kárpátalját, vagy annak magyar többségű részét. Mindazonáltal törekedni kell az Ukrajnával való megegyezésre, és a kárpátaljai magyar és ruszin népesség számára biztosítani kell a szabad népszavazást, ahol a lakosság dönthet arról, hogy milyen államformában és melyik államban kíván élni.
Ugyanakkor három állam kifejezetten magyarellenes politikát folytatott a kilencvenes években, nem mellőzve az etnikai tisztogatásokat sem. Azonnali megoldást igényel a délvidéki, erdélyi és felvidéki magyarság helyzete. A Vajdaságot nem Szerbia kapta 1920-ban, s a nemzetközi egyezmények alapján a Csehszlovákia szétválásával létrejött Szlovákia helyzete is kérdéses. A szerbiai (délszláv háborúk 1991-1999.) és a romániai (marosvásárhelyi pogrom 1990., falurombolások stb.) magyarellenes népirtásokat a belgrádi és a bukaresti kormánypalotákból szervezték.
Ennek ellenére hisszük, hogy határrevízió nélkül is megoldhatóak a magyar nemzet sorskérdései. De csak autonóm, önálló magyar területek létrehozásával, majd azok szövetségével. Az egy tömbben, szülőföldjén élő magyarság számaránya, illetve az európai autonómiákra vonatkozó joggyakorlat szerint három államban - Romániában, Szerbiában és Szlovákiában - jogunk és kötelességünk követelni a területi autonómiát, a magyar önrendelkezést.

A felsorolást a Délvidékkel kell kezdenünk, hiszen ott a legrosszabb a helyzet. Követendő útnak kell tekinteni a háromszintű autonómia követelését (VMDK, VMSZ), azzal a kiegészítéssel, hogy a területi autonómiát nem a szerb közigazgatási határok, hanem az etnikai törésvonalak mentén kell kijelölni. Tanulmányunk elsősorban ez utóbbi megjelenítésével kíván segíteni, a kollektív jogok kidolgozását főként az adott területen élőkre bízva. Figyelemre méltónak tartjuk a Délvidéki Magyarok Közössége (DMK) által felvetett föderális elképzelést is, amely társnemzeti, köztársasági státuszt követel a magyarlakta területek számára.

Erdélyben sajnos a Romániai Magyarok Demokratikus Szövetsége (RMDSZ) nem beszél területi autonómiáról, pedig 1950-től 1968-ig Maros Magyar Autonóm Tartomány néven rendelkeztek ilyennel az erdélyi magyarok, még akkor is, ha az akkoriban főként a román kirakatpolitikát jelenítette meg. Éppen Ceausescu szüntette meg a magyar tartományt. A kétmillió romániai magyar Európa bármelyik országában területi önrendelkezéssel bírna, de Romániában ezt az alapvető kollektív jogot csupán a Tőkés László nevével fémjelzett politikai irányzat bátorkodik felvetni.
Szlovákiában hasonló a helyzet, s a kormányon lévő Magyar Koalíció Pártja (MKP) egyelőre sok mindent föláldoz az európai integráció oltárán. Pedig a Szlovákia lakosságának több mint tíz százalékát alkotó felvidéki magyarság egyetlen záloga itt sem lehet más, mint a - területi és kollektív - önrendelkezés kivívása.

Nemzeti kisebbségek Európában a kilencvenes években

NEMZETI KISEBBSÉGEK SZÁMUK
1. oroszok (autonómia) 15,120,000
2. magyarok 3,519,000
3. törökök (autonómia 1975.) 3,000,000
4. olaszok (autonómia 2001ő) 2,600,000
5. németek (autonómia 1972.) 2,445,000
6. albánok (autonómia 1999.) 2,390,000
7. írek (autonómia) 2,300,000
8. lengyelek 1,669,000
9. ukránok (autonómia) 1,528,000
10. portugálok 1,030,000
11. szerbek (autonómia 1995.) 983,000
12. spanyolok 953,000

Dőlt betővel szedtük azoknak az európai nemzeti kisebbségeknek a neveit, amelyek a XX. század utolsó évtizedeiben fegyverrel, erőszakos úton harcoltak önrendelkezési jogaikért. Az oroszok és ukránok Moldovában, a törökök Cipruson és Moldovában, az olasz anyanyelvűek Korzikán, a németek Dél-Tirolban, az albánok Koszovóban, az írek Észak-Írországban, a szerbek Horvátországban és Boszniában harcoltak. Zárójelben jeleztük azokat a kisebbségeket, amelyek autonómiát kaptak.

Anyaországgal nem rendelkező nemzeti kisebbségek Európában a kilencvenes években

Anyaország nélküli NEMZETI KISEBBSÉGEK SZÁMUK
1. katalánok (autonómia 1979.) 9,439,680
2. skótok (autonómia 1998.) 5,799,800
3. tatárok (autonóm köztársaság 1992.) 5,345,460
4. walesi (területi önigazgatás) 2,840,000
5. galíciaiak (autonómia 1980.) 2,359,920
6. frízek (autonómia) 1,800,000
7. csuvasok (autonómia) 1,781,820
8. csecsenek (autonómia t.k. 1996.) 1,300,000
9. baszkok (autonómia 1979.) 1,183,000

Az előző két táblázatból jól látható, hogy Európa legnagyobb nemzeti kisebbségei (első tíz) közül csupán a magyaroknak nincsen 2001-ben kézzelfogható (területi, önigazgatási) autonómiája. Az is feltűnő, hogy az anyaországok határain kívül rekedt nemzeti kisebbségek közül csak azoknak nincs autonómiájuk, amelyek politikai küzdelmeik során eddig nem alkalmaztak erőszakot.

A fenti nemzetiségeken kívül Európában számos további népcsoport és terület rendelkezik még autonómiával. Figyelemre méltó a finnországi svédek, a belgiumi flamandok, a Jugoszláviában élő montenegróiak, a Dánián belüli Feröer-szigetek és Grönland, az azerbajdzsáni Karabah, valamint a 21 oroszországi autonóm köztársaság helyzete.
A felsorolt számtalan európai (nyugat-, közép-, dél-, kelet-európai, balkáni, kaukázusi) széles körű önrendelkezést biztosító autonómiákhoz hasonlóval Európa legnagyobb - szülőföldjén élő - nemzeti kisebbsége, a kárpát-medencei magyarság 2001. januárjában nem rendelkezik.
Az európai (sőt balkáni!) példák szerint a mai Szlovákia, Szerbia és Románia területén élő magyar közösségek joggal követelhetik a területi önigazgatást és a nemzeti önrendelkezést. Tanulmányunk következő részében a szerbiai (délvidéki), a romániai (erdélyi) és a szlovákiai (felvidéki) magyar autonóm területek kialakítására teszünk javaslatot.
Megjegyzés: Tanulmányunk elkészítéséhez a kilencvenes évek első felében (1991-1992) tartott népszámlálásokat vettük figyelembe, mivel egyéb számítások nem állnak rendelkezésünkre. Azt azonban mindenképpen meg kívánjuk jegyezni, hogy ezeket a számításokat a szerb, a román és a (cseh)szlovák állam végezte, amelyek a kiemelt időszakban kifejezetten magyarellenes politikát folytattak, és részben még ma is folytatnak. Ezen államok népszámlálásai ezért számunkra jelenleg is elfogadhatatlanok. Magyar és más nemzetiségű kutatók felmérései, becslései, valamint az egyházak egyes nyilvántartásai is megerősítik azt a feltételezést, hogy a három említett államban a népszámlálások adatainál lényegesen több magyar anyanyelvű és magyar etnikumú személy él. Tanulmányunk tehát a magyar kisebbség minimális lélekszámát vette figyelembe.


 

A délvidéki Magyar többségű Terület kialakítása az etnikai határok mentén



 

készítette:
Toroczkai László

véleményezte:
Andrási Attila és Hegedős Attila

A Délvidéki Magyar Többségű Terület történelmi indoklása röviden

A történelmi Délvidék (Bácska, Bánság, Szerémség) a legkorábbi magyarlakta területekhez tartozik. A XI. században már szinte kizárólag magyarok lakták, s a XV. századig - a törökök előrenyomulásáig - ez így is maradt. A százötven éves oszmán uralom azonban ezen a vidéken - és az egész Balkánon - máig ható, végzetes etnikai változásokat hozott. A XVIII. század elejére a magyarok eltűntek a Délvidékről, s helyükre a törökök által továbbra is szorongatott szerbek és bunyevácok érkeztek a Balkán-félsziget délebbi részeiről. Az 1700-as évektől kezdve folyamatosan tértek vissza az őslakos magyarok is (főleg a Dunántúlról és a Jászságból) a török iga alól felszabadult Délvidékre, ám az elnéptelenedett és rendkívül jó minőségű földekre velük együtt még számtalan népcsoport érkezett. A Fekete Erdő vidékéről sváb telepesek, a Magyarországhoz tartozó Felvidékről szlovákok és ruszinok jöttek. Mindeközben a továbbra is török megszállás alatt lévő, rendkívül elmaradott Balkánról újabb csoportok indultak útra Magyarország felé. Szerbiából szerbek, Boszniából bunyevácok, Havasalföldről románok érkeztek. Ennek, a kiváló délvidéki termőföldekért folyó versenyfutásnak a következményeként a Magyarországhoz tartozó Délvidék Európa legtarkább nemzetiségi összetételű vidéke lett.
1910-ben a mai Vajdaság (szerb elnevezés, melyet csupán az 1848/49-es magyar szabadságharc leverése után néhány évig, illetve 1920. után használnak) területén másfél millió ember élt. Közülük 33.8 % szerb, 28.1% magyar, 21.4 % német, 6% horvát, 3.7% szlovák, 5% román, 1% ruszin nemzetiségűnek vallotta magát. 1991-re a szerbek aránya majdnem duplájára, 56.8%-ra nőtt, miközben a németek lényegében teljesen eltűntek Vajdaságból, s a magyarok (16.9%) és a horvátok (4.9%) lélekszáma is drasztikusan lecsökkent. A kilencvenes évek magyar- és horvátellenes szerb politikája valószínűleg tovább rontotta az etnikai arányokat.

Magyarok a Vajdaságban

A tanulmány a délvidéki magyar területi autonómiáért illetve köztársasági státuszért, a nemzeti önrendelkezésért és a demokráciáért síkra szálló délvidéki magyar politikai erők és a magyar kormány, a határon túli nemzettársainkért dolgozó hazai politikai tényezők számára készült. Reméljük, hogy a XXI. század meghozza az európai nemzeti kisebbségek politikai küzdelmeinek gyümölcseit.

A legutolsó, 1991-es jugoszláviai népszámlálás szerint ( Ezt kell figyelembe vennünk, hiszen amennyiben a kilencvenes évek terrorja miatt elmenekülteket nem tekintenénk ma is vajdaságinak, akkor legalizálnánk a Milosevics-rezsim etnikai tisztogatását. A délszláv konfliktusok rendezése során is ezt a népszámlálást vették figyelembe. Egyébként vélhetően több magyar élt 1991-ben a Délvidéken, mint amennyien az akkori feszült légkörben magyarnak vallották magukat ) Vajdaságban összesen 2 013 889 ember élt, s ebből 339 491-en vallották magukat magyarnak. Mivel a délvidéki magyarság többsége szórványban, etnikai kisebbségben él, nagyon nehéz igazságos területi egységet kidolgozni számukra. Vajdaság önállósága és a személyi elvű autonómia mellett a tömbmagyarságot területi önrendelkezés is megilleti. Ennek kidolgozásakor az a cél vezérelt, hogy minél több magyar és más kisebbségi (horvát, ruszin, szlovák) települést és minél kevesebb államalkotó, tehát szerb többségű falut foglaljon magába a terület. Próbáltuk figyelembe venni a közúthálózatot is, bár meggyőződésünk, hogy ugyanazt a hibát nem követhetjük el, mint Trianonban a döntéshozók. Ha szükséges, inkább épüljenek új utak, de emiatt ne szoruljon ki egyetlen település sem az autonóm területről. A délvidéki magyar terület határai egyébként is szabadon átjárhatóak lennének, vagyis ha két szerb település között van egy magyar, azt minden további nélkül megközelíthetnénk. Éppen emiatt - bár a területi egységre törekedtünk - a terület egyes kisebb részei nincsenek földrajzi összeköttetésben a tömbbel.

A Délvidéki Magyar Többségű Terület

Összlakossága: 455 723 fő

NEMZETISÉGI ÖSSZETÉTEL: ő

magyar 238 344 fő ( 52,3% )
szerb 88 239 fő ( 19,3% )
horvát 44 503 fő ( 9,8% )
jugoszláv 41 827 fő ( 9,1%)
montenegrói 11 066 fő ( 2,4%)
ruszin 10 389 fő ( 2,3%)
szlovák 5 478 fő ( 1,2%)
egyéb 15 877 fő ( 3,5 % )

Horvátok = horvátok, bunyevácok, sokácok
Ruszinok = ruszinok és ukránok
Egyéb = albán, bolgár, román, görög, zsidó, makedón, muszlim, német, lengyel, cigány, orosz, szlovén, török, cseh

A területen az államalkotó szerbek, montenegróiai és a nemzetiségileg meghatározhatatlan (egyébként többségében vegyes házasságok gyermekei, magyarok, horvátok és szerbek) jugoszlávok száma alig éri el a 30 %-ot. A magyarok abszolút etnikai többségben vannak (52%), és a terület lakosságának 70 %-át nem államalkotó nemzetek tagjai adják.
Az arányszámokból jól látható, hogy ennél nagyobb területet nem foglalhat magába a kisebbségi többségű terület, hiszen akkor megszűnne a magyarok abszolút többsége. Amennyiben kisebb területet vennénk alapul, akkor több tucat szinte teljesen kisebbségi többségű település szorulna ki az autonóm körzetből.
Mindehhez közigazgatási reformra, vagyis a vajdasági községek átalakítására lenne szükség. A községeket (leginkább a járásokra hasonlítanak) ugyanis úgy alakították ki, hogy azok szándékosan megbontsák az etnikai tömböket.



 

1. számú térkép
A DÉLVIDÉKI MAGYAR Többségű TERÜLET
ELHELYEZKEDÉSE A VAJDASÁGBAN

VAJDASÁG ETNIKAI Többségű TERÜLETEI

Etnikai többség
magyarok és horvátok
szerbek és montenegróiak
ruszinok,szlovákok,románok



 

A JAVASOLT ÚJ KÖZIGAZGATÁSI EGYSÉGEK (KÖZSÉGEK VAGY JÁRÁSOK) A VAJDASÁGBANő
(Apatin és Magyarcsernye megszűnne, viszont Szond, Bezdán, S. Crnja és Torda községgé válna)
ő a könnyebb eligazodás végett a települések horvát nevükön szerepelnek

BÁCSKA ÉS BÁNSÁG KÖZSÉGEI (SZERÉMSÉG VÁLTOZATLAN):

1. Bezdán (új község: B.Breg, Kolut, Bezdan, B. Monostor Zomborból, Kupusina Apatinból válna ki)
2.Zombor (kiválna B.Breg, Kolut, Bezdan, B.Monostor, Svet.Miletic, Doroslovo, Telecka, hozzácsatolnák Apatinból prigrevica, Kulából Lipar, Crvenka, Nova Crvenka, Sivac településeket)
3.Szond (új község: Cvilojevo, Sonta Apatinból, Doroslovo Zomborból, Bogojevo Hódságból válna ki)
4.Hódság (kiválna Bogojevo és Lalic)
5.Bács (változatlan)
6.Palánka (változatlan)
7.Szabadka (változatlan)
8.Topolya (kiválna G.Rogatica, Oreskovic, hozzácsatolnák Zomborból Telecka, Svet. Miletic településeket)
9.Kishegyes (változatlan)
10.Verbász (kiválna Kucura, hozzácsatolnák Temerinből Sirig községet)
11.Kula (kiválna Lipar, Nova Crvenka, Crvenka, Sivac, hozzácsatolnák Hódságból Lalic, Verbászból Kucura, Palánkából Pivnice)
12.Szenttamás (változatlan)
13. Óbecse (kiválna Backo Gradiste)
14.Magyarkanizsa (változatlan)
15.Zenta (változatlan)
16.Ada (változatlan)
17.Törökkanizsa (változatlan)
18.Csóka (hozzácsatolnák Kikindából Sajan községet)
19.Kikinda (kiválna B.Topola, Sajan)
20.Törökbecse (változatlan)
21.Torda (új község: B. Topola Kikindából, N. Crnja és Toba Magyarcsernyéből, B.Dvor és Torda Begaszentgyörgyből, Jankov Most és Mihajlovo Nagybecskerekből válna ki)
22.Srpska Crnja (új község: Magyarcsenyéből alakulna, Magyarcsernye és Toba kiválásával, S. Crnja lenne az új központ)
23.Begaszentgyörgy (kiválna B.Dvor és Torda)
24. Nagybecskerek (kiválna Jankov Most és Mihajlovo)
25.Torontálszécsány (változatlan)
26.Antalfalva (változatlan)
27.Ópáva (változatlan)
28.Pancsova (változatlan)
29.Alibunár (változatlan)
30.Zichyfalva (változatlan)
31.Versec (változatlan)
32.Kovin (változatlan)
33.Fehértemplom (változatlan)
34.Petrőc (változatlan)
35.Újvidék (hozzácsatolnák Temerinből Backi Jarak községet)
36.Temerin (kiválna Sirig és B.Jarak, hozzácsatolnák Óbecséből B.Gradiste települést)
37.Zsablya (változatlan)
38.Titel (változatlan)











 

AZ ÚJ JÁRÁSOK (KÖZSÉGEK) ELHELYEZKEDÉSE A VAJDASÁGBAN

- Piros színnel jelöltem azt a 14 községet, amelyek a Délvidéki Magyar Többségű Területet adják
 

A községek etnikai arányai

A fenti táblázatból jól látható, hogy a kialakítandó 14 községből 12-ben a magyarok vannak többségben. Kilenc községben a magyarok 50 %-nál többen, tehát abszolút többségben vannak. Ezek a következők: Ada (77,3%), Csóka (60%), Kanizsa (87%), Kishegyes (58,7%), Óbecse (54,3%), Temerin (55,6%), Topolya (66,5%), Torda (71%), Zenta (80%). További három községben a magyarok relatív többséget képeznek: Bezdán (40%), Szabadka (43%), Szond (38%). Két községben kisebbségbe szorulna a magyarság. Kulán csupán 11% a magyarok részaránya, míg Törökkanizsán 33,8%.
A kialakítandó délvidéki kisebbségi többségű területen azonban a legfontosabb tényező az államalkotó népek (szerbek, montenegróiak, jugoszlávok) illetve a nem államalkotó népek (magyarok, horvátok, ruszinok, szlovákok stb.) aránya. Eszerint a 14 községből 13-ban kisebbségi többség van, tehát a lakosság abszolút többsége Jugoszláviában (sem Szerbiában) nem államalkotó nemzetiség: Ada (80%), Bezdán (66,4%), Csóka (65%), Kanizsa (91,2%), Kishegyes (62,3%), Kula (52,4%), Óbecse (58,8%), Szabadka (68,9%), Szond (82,7%), Temerin (58,8%), Topolya (74,2%), Torda (82,3%), Zenta (85%).
Az általunk javasolt új közigazgatási egységből csupán egyetlen, etnikai alapon vitatható község lenne. Törökkanizsa községben ugyanis 60,5% az államalkotó népek aránya, tehát abszolút többséget képeznek. Törökkanizsa 9 településéből azonban háromban abszolút magyar többség van (Majdán, Rábé, Firigyháza). Az egész észak-bánsági területen, amely földrajzi egységet képez, csupán hat szerb többségű település (amelyeken magyar kisebbség él) kerülne a magyar többségű közigazgatási területre. Ez a tényező enyhíthetné azt a problémát, hogy tizenhárom abszolút magyar többségű szórvány település kiszorulna a délvidéki kisebbségi többségű területről.
A tanulmányunk szerint a Vajdaságban élő 339 491 magyar mintegy kétharmada (70,2%) kerülne így a kisebbségi (magyar) többségű önigazgatási területre. Az innen kiszoruló 101 147 főnyi szórványmagyarságnak természetesen ugyanazokat a jogokat kell biztosítani a Vajdaság déli részén, mint az északi - magyar többségű - területen maradó 88 239 főnyi szerbségnek.
 

Vajdaság városai

Az abszolút magyar többségű vajdasági városok és nagyközségek közül valamennyi a tanulmányunk szerint kialakítandó délvidéki magyar területre esik.

AZ ABSZOLÚT MAGYAR Többségű VÁROSOK ÉS JELENTŐS NAGYKÖZSÉGEK :
1. Csantavér (96%)
2. Kishegyes (92.3%)
3. Magyarkanizsa (88.2%)
4. Horgos (83.6%)
5. Ada (82.9%)
6. Zenta (78.4%)
7. Bácstopolya (66.9%)
8. Mohol (63.6%)
9. Palics (61.9%)
10. Csóka (61.1%)
11.Temerin (55.9%)
12. Óbecse (50.6%)

Az első húsz legnagyobb magyar közösséget adó városból mindössze hat település nem esik a délvidéki magyar területre, ám ezekben sehol sem alkot a magyarság többséget.
Ezen települések a következők (zárójelben a magyarok száma): Újvidék (15,778), Nagybecskerek (14,312), Nagykikinda (5932), Zombor (4736), Törökbecse (4657), Szenttamás (4397).
További teendők

Az etnikai határok mentén létrejövő Délvidéki Magyar Többségű Terület önrendelkezési jogait, illetve Vajdaság státuszának pontos meghatározását és a személyi jellegő perszonális autonómia pontos megvalósítását kizárólag az adott területen élőkre (illetve az elvándoroltakra és azok leszármazottaira) kell bízni. Erre a legmegfelelőbb forma a népszavazás lenne. A vajdasági magyar pártok által kidolgozott koncepciók jónak mondhatók, amelyek elsősorban a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) 1992-es tanulmánya alapján fogalmazódtak meg. A Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) perszonális autonómiája és a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) által követett háromszintű autonómia mások számára is követendő példa lehet.
Erdély és a Felvidék magyarságának területi eloszlása hasonló a vajdaságihoz, ezért a háromszintű autonómia itt is alkalmazható lenne. Erdély és Szlovákia köztársasági státusza és a személyi önrendelkezés mellett a dél-szlovákiai és a székelyföldi-pártiumi területeken a délvidékihez hasonlóan az etnikai határok mentén kell kialakítani a magyar területi (tartományi) autonómiát.
 

AZ ERDÉLYI KÖZTÁRSASÁG ÉS AZ ERDÉLYI MAGYAR AUTONÓM TARTOMÁNY KIALAKÍTÁSA

készítette: Toroczkai László


 

Néhány szó a magyarság Erdélyhez való jogáról

Az 1920-ban Magyarországtól Romániához csatolt 102 ezer négyzetkilométernyi területet napjainkban egységesen Erdélynek szokás nevezni. Történelmileg azonban csupán a terület keleti része (48 ezer négyzetkilométer) képezte Erdélyt, a fennmaradó rész mindig Magyarország szerves része volt.
Okleveles írásos adatok, illetve régészeti, néprajzi, kultúrális és nyelvi adatok szerint a napjainkban Erdélyben élő népek közül a magyarok érkeztek legelőször (valamikor a VI. és a X. század között) a Keleti- és Déli-Kárpátok és a Magyar Alföld által közrefogott területre. A román történészek által a XVIII. században kitalált dákoromán continuitás elméletét, vagyis a románok erdélyi származását, semmilyen adat sem támasztja alá. Az erdélyi városok és földrajzi elnevezések nem a római neveket követik, hanem a románok a beköltözésükkor talált (többnyire magyar) neveket kezdték használni elrománosítva. A románok a mai Bulgária és Görögország szélén fennállott Vlachiából 1186-ban kezdtek átvándorolni a Duna bal partjára. Román ajkú népek a mai napig élnek ezen a területen, többségük Macedóniában. A románok régi neve (oláh) is a vlach népnévből származik. III. Béla 1182-ben telepítette be Fogaras és Szeben megyékbe az első román pásztorokat és katonákat. Havasalföldről és Moldovából aztán a középkortól kezdve folyamatosan vándoroltak - a szegénységtől és a földesurak kegyetlenkedésétől menekülve - Erdély területére a román parasztok. Mivel az Erdélyben évszázadokon át nem elismert államalkotó nemzetként jelen lévő románság, a magyarokkal és a szászokkal szemben nem vett részt a hadviselésben, valamint a magyarokénál magasabb népszaporulat és az állandó bevándorlás következtében 1720-ban már számbelileg felülmúlta a magyarságot.
Erdély a X. század és 1570. között, 1848-49-ben, valamint 1863. és 1920. között Magyarországhoz tartozott. Erdélyi északi része 1940. és 1944. között, rövid időre visszakerült Magyarországhoz. Erdély 1570. és 1848. valamint 1849. és 1863. között független állam volt, s csupán 1920. óta tartozik Romániához.
A románok magyar fennhatóság alatti állítólagos elnyomását jól szemlélteti az a megcáfolhatatlan tény is, hogy a legelső román nyelvű Bibliát éppen Erdélyben adták ki.

Erdély szabad köztársaság

Erdélyt a több mint kétezer méter magas Keleti-Kárpátok vonulata szinte hermetikusan elválasztja Románia többi részétől. Szelei nyugat felé fújnak, folyói pedig a Magyar Alföld felé folynak. A terület földrajzi, történelmi és gazdasági értelemben is tökéletes egységet alkot. Az öt-hat millió román mellett pedig közel kétmillió magyar, több mint egymillió cigány (akiknek többsége a magyarsághoz tartozónak vallja magát!), valamint tucatnyi más nemzetiség él. Erdély függetlenségét pedig nem csupán a jelentős számú kisebbségek, hanem a román többség egy része is zászlajára tőzte. A Sabin Gherman vezette, román nemzetiségűekből álló Pro Transylvania nevű szervezet például komoly, nemzetközi kampányt folytat Erdély függetlenné válásáért. A természeti kincsekben rendkívül gazdag Erdélyből befolyó pénzeket ugyanis Bukarestben elnyelik.
Erdélynek tehát önálló, ám Romániához tartozó szövetségi köztársasággá kellene alakulnia, méghozzá keleten a történelmi határok mentén. (Az Erdélyi Köztársaság területét lásd a térképmellékleten!)

 

Az Erdélyi Köztársaság kialakításának fő irányvonalai

1. Románia szövetségi köztársasággá alakul
(lásd pl. Németország, Ausztria, Jugoszlávia, USA, Brazília, Ausztrália stb.)

2. Erdély Románián belüli köztársasággá válik

Az Erdélyi Köztársaság területe: 102 000 km2
Az Erdélyi Köztársaság összlakossága: 7,812,953ő
ebből román 4,800,000 (61.4 %)
magyar 1,670,000 (21.3 %)
cigány 1,150,000 (14.7 %)
német 73,000 ( 0.9 %)
saját becsléseink és számításaink alapján
- saját címer és zászló
- székhely: Kolozsvár
- román, magyar, német a hivatalos nyelv
- saját parlament, kormány, bíróság
- pénzügyi és gazdasági decentralizáció, vagyis ne Bukarest ossza újra az Erdélyből befolyó adót
- saját rendőrség, amelynek alapszabálya rögzíti, hogy az adott terület etnikai arányaival megegyező etnikai összetételű a rendőri állomány. A rendőrség tiszti állományának is ehhez kell igazodnia (így pl. Székelyudvarhelyen lényegében kizárólag magyarokból állna a város rendőrsége, Marosvásárhelyen fele-fele magyar és román, Hargita megye rendőrfőkapitánya pedig csak magyar lehetne)
- az Erdélyi Köztársaság (EK) lakóinak az EK területén kell letölteniük a sorkatonai szolgálatukat, a hadsereg limitált létszámú az EK területén, a köztársaság parlamentjének jóváhagyása szükséges bármilyen hadi cselekmény esetén
- román, magyar, német nyelvű önálló állami oktatás a legfelsőbb szintekig

3. Létrejön az Erdélyi Köztársaságon belül az Erdélyi Magyar Autonóm Tartomány (EMAT)

A Erdélyi Magyar Autonóm Tartomány (EMAT) két, földrajzilag elkülönülő területi egységből - egy székelyföldi és egy pártiumi részből - állna. A székelyföldi rész a jelenlegi közigazgatási beosztás szerinti Maros, Hargita és Kovászna megyékből tevődik össze, míg a pártiumi rész nem a román közigazgatási határt követi, hanem Bihar megye északi, Szilágy megye nyugati és Szatmár megye nyugati részeiből áll. (Az EMAT területi elhelyezkedését lásd a térképmellékleten!)







 

Az Erdélyi Magyar Autonóm Tartomány (EMAT) lakossága

Az EMAT összlakossága: 1,686,828
magyar 980,809 (58.1 %)
román 646,677 (38.3 %)
EBBőL
Székelyföldi rész összlakossága: 1,191,644
magyar 723,392 (60.7 %)
román 421,075 (35.3 %)
Partiumi rész összlakossága: 495,184
magyar 257,417 (52.0 %)
román 225,602 (45.5 %)

Az EMAT legfőbb jogai

- a magyar az első hivatalos nyelv
- területileg pontosan körülhatárolt - bár földrajzilag nem összefüggő - autonómia (Hargita, Kovászna, Maros, Szatmár, Szilágy és Bihar megyékből)
- székhely: Marosvásárhely (a repülőtérrel együtt)
- saját tartományi parlament
- gazdasági és pénzügyi önkormányzat
- saját bíróságok
- az erdélyi köztársasági rendőrség az EMAT területén a tartomány irányítása alatt áll. (amennyiben az Erdélyi Köztársaság nem jönne létre, az EMAT saját tartományi rendőrséggel rendelkezne)
- minimális, limitált román katonai jelenlét, a tartományi parlament döntése nélkül nem vihetnek és nem állomásoztathatnak katonai egységeket az EMAT területén. A hadseregben is hivatalos a magyar nyelv. Az EMAT lakóinak az EMAT területén kell letölteniük sorkatonai szolgálatukat.
- Önálló oktatás, önálló állami magyar iskolák - egyetemek
- szabad zászló és címerhasználat, helyi és közösségi szinten is. Az EMAT címeréről a tartományi képviselőház dönt (ebbe természetesen beletartozik, hogy a magyar nemzeti jelképeket önállóan - a román állami jelzések nélkül - használhatják)
- Mindenhol kötelező a települések neveit magyarul kiírni, ahol a románok lélekszáma nem éri el a húsz százalékot, ott csak a magyart kell használni.
- a kisebbségek jogai az EMAT területén megfelelnek az ET és Románia területén érvényes, kölcsönösen kialkudott kisebbségi jogokkal
- a kölcsönösen kialkudott jogokon sem az Erdélyi Köztársaságnak, sem pedig Romániának nincs hatásköre változtatni, azokat nemzetközi szinten biztosítják
( lásd továbbá pl. Svájc, Belgium, Finnország, Olaszország, Nagy-Britannia, Bosznia, Oroszország, Jugoszlávia, Izrael stb. autonómiáit )
 

A felvidéki magyar megye kialakítása a magyar koalíció pártja javaslatának felhasználásával

készítette: Toroczkai László





 

A felvidéki magyarság

A felvidéki magyarság napjainkban Szlovákia összlakosságának több mint tíz százalékát adja, s ezzel a trianoni utódállamok közül arányaiban a szlovákiai a legnagyobb magyar közösség. A finnországi svédekhez (akik az összlakosság 6.6 %-át képezik) hasonlóan, a Szlovákiára vonatkozó történelmi tényeket figyelembe véve, a felvidéki magyarság joggal követelheti a társnemzeti státuszt. Szlovákia közigazgatási beosztása viszont kifejezetten a nemzeti kisebbségek - elsősorban a magyarok - önrendelkezésének megakadályozására lett kialakítva. Nyolc régiót ( megye-kraj ) hoztak létre, melyek közül egyetlenegyben sem alkot többséget a 608,221 főnyi (az összlakosság 11,4 %-a) szlovákiai magyarság. Az észak-déli irányban kialakított régiók a Dél-Szlovákiában többséget alkotó magyarok megosztását eredményezték. Ezért az egyéni jogok, a perszonális önrendelkezés és a társnemzeti státusz mellett szükséges lenne létrehozni egy dél-szlovákiai magyar autonóm területet. A szlovákiai Magyar Koalíció Pártja (MKP) által nemrég felvetett és szorgalmazott közigazgatási reform, a magyar többségű megye kialakítása ennek a folyamatnak a minimuma lehetne.
Az MKP által felvetett magyar többségű megye hat dél-szlovákiai járásból jönne létre. A járások egy tömböt alkotnak a Kisalföld északi részén. Az új megye összlakossága mintegy 640 ezer fő lenne, abszolút (több mint 52%-os) magyar többséggel. A szlovákiai magyarok 60 %-a kerülne a megye területére, amelynek székhelye a legnagyobb magyar populációval rendelkező Komárom (lakossága 37,346 fő, melynek 64 %-a magyar) lehetne. A tizenhárom abszolút magyar többségű szlovákiai város közül csupán Királyhelmec, Tornalja, Fülek és Nagykapos nem esne a felvidéki magyar megye területére.
 

A Felvidéki Magyar Megye lakossága az 1991-es szlovákiai népszámlálás szerint

JÁRÁS ÖSSZLA-KOSSÁG MAGYAROK SZÁMA MAGYAROK ARÁNYA
Dunaszerdahely 109,345 95,310 87,2 %
Galánta 92,645 38,615 41,7 %
Vágsellye 54,159 21,754 40,2 %
Érsekújvár 153,466 63,747 41,5 %
Komárom 109,279 78,859 74,2 %
Léva 120,703 38,169 31,6 %
összesen 639,597 336,454 52,6 %







 

A három magyar Önigazgatási terület

Délvidéki Magyar Többségű Terület
összlakosság magyarok szerbek horvátok
455,723 100.0 % 238,344 52.3 % 88,239 19.3 % 44,503 9.8 %

Erdélyi Magyar Autonóm Tartomány
összlakosság magyarok románok németek
1686828 100.0 % 980,809 58.1 % 646,677 38.3 % 16,720 1 %

Felvidéki Magyar Megye
összlakosság magyarok szlovákok egyéb
639,597 100.0 % 336,454 52.6 % 290,352 45.3 % 12,791 2 %
 

A három magyar autonóm terület összlakossága:
2,782,148 fő
A három magyar autonóm területen élő magyarok száma és százaléka:
1,555,607 fő (55.9 %)
Kiknek kell tárgyalni a jogokról:

Az első világháborút lezáró Saint Germain-i (az osztrákok Trianonja) békeszerződés óta Olaszországhoz tartozó Dél-Tirol (területe: 13,619 km2 , lakóinak 63%-a, 300 ezer fő, német) példaértékű autonómiáját Ausztria segítségével vívta ki. Az osztrák kormány ugyanis erősen lobbizott a dél-tiroli osztrákok jogaiért, s védőhatalmi szerepet vállalt. Mivel az osztrák kormány Dél-Tirolra vonatkozó jegyzékeit az olasz kormány figyelmen kívül hagyta, Ausztria az ENSZ 15. közgyűlése elé vitte a kérdést. Ennek eredményeként az ENSZ 1960. október 31-én Dél-Tirolról határozatot fogadott el. A délvidéki, erdélyi, felvidéki - többségében magyarlakta - területek fölött ugyanígy kell a NATO-tag Magyarországnak (az anyaországban működő érintett szervezetek igénybevételével) is védőhatalmi szerepet vállalnia. A tárgyalások során a határon túli magyarságot saját választott politikusainak, pártjainak kell képviselnie. Valós támogatottságuk arányában minden olyan magyar pártnak és politikai mozgalomnak jelen kell lennie, amely az adott területen élő magyar nemzetiségű választópolgárok legalább 4 %-ának támogatottságával rendelkezik. A tárgyalásokon továbbá meg kell jeleníteni a legnagyobb - határon túli magyarokat tömörítő - civil, társadalmi és érdekvédelmi szervezeteket, s meg kell hívni az egyházak és a határon túli magyar ifjúsági szervezetek egy-egy képviselőjét is.
Az utódállamokat saját - szerb, román, szlovák - kormányaiknak kell képviselni. A tárgyalások lebonyolítását a nemzetközi közösségnek (ENSZ, EBESZ, NATO stb.) kell felügyelni, miközben a nagyhatalmak bábáskodására is számítani lehet.

Tartalom

A világ egyik legelnyomottabb nemzete: a magyarok 5.
A világ magyarsága a kilencvenes évek elején (táblázat) 6.
Erőfeszítések a Kárpát-medencében 7.
Nemzeti kisebbségek Európában a kilencvenes években (táblázat) 10.
Anyaországgal nem rendelkező nemzeti kisebbségek Európában (táblázat) 11.
A DÉLVIDÉKI MAGYAR Többségű TERÜLET KIALAKÍTÁSA AZ 14.
ETNIKAI HATÁROK MENTÉN
A Délvidéki Magyar Többségű Terület történelmi indoklása röviden 15.
Magyarok a Vajdaságban 16.
A Délvidéki Magyar Többségű Terület 17.
A Délvidéki Magyar Többségű Terület (térkép) 19.
A javasolt új közigazgatási egységek a Vajdaságban 20.
Az új járások (községek) elhelyezkedése a Vajdaságban (térkép) 22.
A községek etnikai arányai 23.
Vajdaság városai 25.
További teendők 26.
AZ ERDÉLYI KÖZTÁRSASÁG ÉS AZ ERDÉLYI MAGYAR AUTONÓM 27. TARTOMÁNY KIALAKÍTÁSA
Néhány szó a magyarság Erdélyhez való jogáról 28.
Erdély szabad köztársaság 29.
Az Erdélyi Köztársaság kialakításának fő irányvonalai 30.
Az EMAT legfőbb jogai 32.
A FELVIDÉKI MAGYAR AUTONÓM TERÜLET KIALAKÍTÁSA A 34. MAGYAR KOALÍCIÓ PÁRTJA JAVASLATÁNAK FELHASZNÁLÁSÁVAL
A felvidéki magyarság 35.
A felvidéki magyar megye lakossága az 1991-es szlovákiai népszámlálás 36. szerint
A három magyar autonóm terület (táblázat) 37.
Kiknek kell tárgyalni a jogokról? 38.
Térképmelléklet 41.
 

A jogvédők hősiessége

" Ez a történelmi sorskiosztás, ez a világpolitikai feláldozottság ad nekünk jogot arra, hogy amikor minden magyar felé hangot adunk, minden magyartól a vérségi, a testvéri együttérzést nemcsak kérjük, de követelhessük is."
(Esterházy János, 1939. február 8.)

"Aki felkészületlenül kerül a börtönbe, annak kegyetlenül rossz a helyzete. Én másként éltem meg, hiszen felkészültem rá, tudtam, hogy mit vállalok, s hogy azért mi jár."
(Duray Miklós, 1998. január 29.)
 

Ezen tanulmány akkor válik igazán hitelessé, ha minél több Magyarország határain túl élő magyar nemzettársunk fejti ki róla véleményét és gondolatainkat gondolataival gyarapítja. A legnagyobb bátorságra, erőre ugyanis a közvetlenül érintett, szülőföldjén kisebbségi létbe kényszerített magyar testvéreinknek van szüksége. Az igazi küzdelmet nekik kell megvívni. Mi - magyarországi magyarok - csupán segíthetjük őket ebben. A segítség azonban kötelességünk.
A magyar nemzet egyetemes - ha úgy tetszik - egy és oszthatatlan. Nincs délvidéki, erdélyi, kárpátaljai, felvidéki és anyaországi magyar nemzet. Csak földrajzi és gazdaságpolitikai értelemben elkülönülő nemzetrészek vannak. Az öröm, a fájdalom és a küzdelem is mindannyiunké. Minden magyaré.

A tanulmányból ingyenes tiszteletpéldányt kapnak:
(első körben)

Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma
Magyar Köztársaság Miniszterelnöki Hivatala
Határon Túli Magyarok Hivatala
Románia Nagykövetsége
Jugoszláv Szövetségi Köztársaság Nagykövetsége
Szlovákia Nagykövetsége
Jugoszlávia:
Vajdasági Magyar Szövetség
Vajdasági Magyar Demokrata Párt
Vajdasági Magyar Demokrata Közösség
Kereszténydemokrata-Európa Mozgalom
Délvidéki Magyarok Közössége
Délvidéki Magyar Ifjúsági Szövetség
Fiatal Magyar Demokrácia
Románia:
Romániai Magyar Demokratikus Szövetség
Nagyváradi Római Katolikus Püspökség
Királyhágómelléki Református Püspökség
Szlovákia:
Magyar Koalíció Pártja
 

Tanulmányunk szerint a három határon túli autonóm területen (Délvidék, Erdély, Felvidék) összesen közel 2,8 millió ember kerülne magyar igazgatás alá, s a három tartományban mintegy 1,5 millió magyar élne. Ez átlagosan közel 60 %-os magyar többséget jelentene, miközben a Trianon előtti Magyarország területén a kilencvenes években élő közel 3 millió magyar fele önrendelkezést nyerne.
Tanulmányunk csupán a Trianonban kierőszakolt békediktátum legenyhébb felülvizsgálata lehet, amely közelebb hozhat egy igazságosabb békét. Soha nem lehet azonban kizárni a vitatott, elszakított területeken a népszavazás lehetőségét sem. Ez a - reményünk szerint - gondolatébresztő munka ugyanis nem szentírás, és ha csupán megmozgatja egyesek fantáziáját, már akkor is megtérül a beléfektetett idő és energia...
 

A tanulmány megjelenését és terjesztését a Hatvannégy Vármegye a Magyarság Önszerveződéséért Alapítvány támogatja
(Az alapítvány bankszámlaszáma: Raiffeisen Bank 12067008-00393777-00100005)

©Toroczkai