Vármegyés a véres úton

Azonosságtudatom kialakulásának első lépcsője volt az a felismerés hogy
délvidéki gyerek vagyok. A második, hogy magyarnak születtem. A harmadik
pedig, hogy Isten teremtménye vagyok – írja Toroczkai László, a Hatvannégy
Vármegye Ifjúsági Mozgalom alapítója a Vármegyés a véres úton című könyve
borítóján.

               
– A kötetet fellapozva az olvasó néha úgy érezheti, hogy életveszélyes
magyarnak lenni…

Toroczkai László: - Legelőször, amikor ezt a címet meglátják az emberek, akkor
sokan megrökönyödnek, és azt mondják, hogy hát nem túl durva ez, hogy „véres
úton”? Ha viszont az ember elolvassa a könyvet, mind a négy fejezetében van
vér. Sajnos ma ilyen a valóság. Az első fejezet megírása esett leginkább a
nemezemre, ahol magamról kellett írnom. Viszont kiderült, hogy az elmúlt
években valamilyen módon én is közszereplővé váltam, és ennek minden nyűgével
és előnyével együtt megjelentek különféle vádak, alaptalan vagy jogos
kritikák. Én ezekre is szerettem volna választ adni, a rám vonatkozó negatív
dolgokat is megírtam, aztán maga az olvasó eldönti, hogy ez alapján mi a
véleménye rólam. A második fejezet a koszovói, illetve a délvidéki
bombázásokról szóló személyes tapasztalataimat foglalja egybe. Éveken
keresztül tartózkodtam Délvidéken, ahonnan egyébként a családom is származik,
így aztán test közelből élhettem át az ottani vérzivataros időket. A harmadik
fejezet pedig a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalomnak a történetét vetíti
elénk. Ezt a mozgalmat olyan támadások érték különböző titkosszolgálatok
részéről, a politikai részéről, amelyekről az emberek java része nem tud,
hiszen a média nem igazán beszélt ezekről a dolgokról, és mi sem elsősorban
ezt tartottuk fontosnak, hanem az elért eredményeket. Biztos vagyok benne,
hogy sokan meg fognak döbbenni, mi folyik ma a Kárpát-medencében, ha ezt a
fejezetet elolvassák. A negyedik záró fejezet pedig jegyzet-válogatás az azóta
megszűnt Magyar Jelen című hetilapból, amelynek főszerkesztője és kiadója voltam.

– Miért szűnt meg a Magyar Jelen?

- Állítólag piacgazdaságban, egy szabad országban élünk. Valamilyen döbbenetes
oknál fogva mégis megmondták nekem is annak idején vállalkozók, hogy félnek
támogatni a lapot, és egyszerűen anyagi okai voltak, hogy végül is a Magyar
Jelent nem tudtuk tovább működtetni.

– A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom működése immár egy könyv témáját is
adja. Hol tart a mozgalom, mekkora az elismertsége, taglétszáma, ereje?

- Miközben tagságunknak hozzávetőlegesen a fele a megcsonkított Magyarország
területén él, a mozgalom az elszakított területeken jobban ismert, mint
Magyarországon. Leginkább azt hiszem, hogy Szerbiában ismernek minket. Például
a Magyar Szó című napilap, ami az egyetlen magyar nyelvű napilap Délvidéken,
végzett egy közvélemény- kutatást, amiből az derült ki, hogy szinte minden
megkérdezett ismerte a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalmat, és a
megkérdezettek 67 százaléka támogatja. Ilyen támogatottsággal egyetlen egy
párt sem rendelkezik, nemcsak a Délvidéken, hanem a Kárpát-medencében sehol.
Tehát az elszakított területeken a magyarok értékelik azt a küzdelmet, amelyet
elsősorban értük, illetve a Kárpát-medence kulturális, történelmi egységéért
folytatunk, miközben nagyon érdekes, hogy akik rendkívül ellenszenvvel
figyelik a mozgalmat - a környező országok vezetői, a kormányok
titkosszolgálatai - a szerb és a román nemzetiségű állampolgárok is rendkívül
jól ismerik a mozgalmat.

– A Kárpát-medencén kívül a nemzetközi politikai életben van-e már híre a
mozgalomnak?

- Örömmel mondhatom, hogy van. Amellett, hogy Londonban, Kanadában, az
Amerikai Egyesült Államokban vannak szimpatizánsaink, sőt tagszervezeteink is
működnek, már más nemzetiségűek is felfigyeltek a mozgalmunkra. Nem volt példa
Trianon óta a történelemben arra, amit idén június negyedikén tervezünk:
először a trianoni palotában, Versailles-ban tartjuk meg a felvonulásunkat,
ezt szervezzük, külön repülőgépekkel és buszjáratokkal. Természetesen ehhez
engedélyt kértünk a francia hatóságoktól, fogunk tartani egy felvonulást, a
Kárpátia Zenekar pedig ingyenes koncertet tart Versailles-ban, ezzel próbáljuk
a francia társadalom figyelmét felhívni arra, hogy milyen gyalázatos
béke-diktátumot írtak alá az ő országukban. A franciaországi felvonulós fő
segítői francia fiatalok, politológus-hallgatók, akik tavaly a Magyar Szigeten
részt vettek. Azerbajdzsánból is megkerestek, az ottani vezető napilapban
cikksorozatot írnak a trianoni kérdésről, a magyarok XX. századi
történelméről. Az egyik cikk más török nyelvű területekre is eljutott,
Törökországba, Kirgizisztánba. Az újsághoz több száz levél érkezett egy nap
alatt, fölháborodott azeriek, törökök írták a leveleiket, akik semmit nem
tudtak Trianonról, semmit nem tudtak a magyarok XX. századi szenvedéséről, és
a leveleikben azt kérdezik, hogyan tudnának segíteni.

– A könyv legutolsó mondata a következőképpen hangzik: „A szerző ezúton
köszöni a titkosszolgálatoknak hogy e könyv megvásárlásával támogatják
küzdelmét.” Mit jelent ez a mondat?

- Elég sokat írok ebben a könyvben a szerb, román, szlovák
titkosszolgálatokról, illetve a Magyar Nemzetbiztonsági Hivatal velünk
kapcsolatos ügyeiről. Több meghallgatás, nyomásgyakorlás, megfélemlítés
történt az elmúlt években. Én ezt kendőzetlenül, adatokkal a könyvben az
olvasók elé tárom. Bizonyos vagyok abban, hogy ezek a titkosszolgálatok meg
fogják vásárolni ezt a könyvet, és én üzenem nekik, hogy a megfélemlítésük
sikertelen volt. Hozzá kell tennem, hogy az első könyvbemutatón, ami Szegeden
volt, rögtön ott volt egy nagyon kedves fiatalember, aki elmondta, hogy a
Nemzetbiztonsági Hivatalnál dolgozik, és meg is vásárolna a könyvemet. Tehát
úgy tűnik, nem hiába írtam én oda ezt a könyv hátuljára.

– Megjelent némely lapban, hogy a Harmadik út, vagyis a MIÉP, a jobbik és a
Hatvannégy Vármegye Mozgalom képviselő-jelöltként indítja Toroczkai Lászlót az
országgyűlési választásokon. Azután megjelent, hogy nem indítja. Indul vagy nem?

- Valóban kaptam egy rendkívüli megtisztelő ajánlatot, maga a Harmadik út
vezetői kerestek meg személyesen. Én alaposan megfontoltam ezt a felkérést, és
végül is úgy döntöttem, hogy bár a mozgalom segíteni fogja a nemzeti pártokat
abban, hogy a jelenlegi kormányt leváltsák a 2006-os országgyűlési
választásokon, de a mozgalom pártok felettiségének, hitelének és tisztaságának
megőrzése érdekében nem indulok a választásokon, sem országos listán, sem
egyéni választókörzetben.