FŐOLDAL

GYAKORLATI TEVÉKENYSÉGEK A NYÍRSÉGI LÁPOK VÉDELMÉBEN

A nyírségi táj egykor igen gazdag és változatos élővilágának utolsó hírmondói közé tartoznak a lápok. Ez a sajátos élőhelytípus a homokbuckák közötti mélyedésekben, völgyekben jött létre, ahol a környező területek talajvize összefolyik, és az év nagy részében vízborítás, a magasabb térszíntekhez képest hűvösebb-párásabb klíma, valamint tőzeges talaj jellemző. A lápterületek nagyon sok ritka, védett fajnak és különleges növénytársulásnak adnak otthont, mivel a lápok sajátos hüvös-párás mikroklímájában az évezredekkel ezelőtti hidegebb időszakok jellemzői növényei és állatai a mai napig fenn tudtak maradni. .

  Az Ifjú Botanikusok Baráti Köre és az E-misszió Egyesület kutatásai az ezredforduló környékén védett és fokozottan védett fajok (réti angyalgyökér, pompás kosbor, tőzegpáfrány, fehér zászpa, buglyos szegfű, stb.) számos, korábban ismeretlen lápi élőhelyét tárták föl. Az elmúlt évszázadok fokozódó természeti erőforrás-felélése a lápokat viszonylag kevésbé érintette, hiszen szántóföldi gazdálkodásra, beépítésre, erdőgazdálkodásra ezek a területek nem alkalmasak. Mindazonáltal a lecsapolások, a belvízmentesítések okozta talajvízszintcsökkenés, a hagyományos kaszáló- és legelőgazdálkodás visszaszorulása, a tájidegen özöngyomok terjedése, és a környező szántókról érkező tápanyag és vegyszerszennyezés miatt lápjaink az elmúlt évtizedekben pusztulásnak indultak..  

Az E-misszió Egyesület és pályázati partnerei ezeknek a lápoknak – kiemelten a fokozottan védett, Európai Közösségi jelentőségű réti angyalgyökér (Angelica palustris) védelmében 2002 és 2006 között az EU LIFE pályázata keretében komplex tevékenységeket folytatattak. Ennek során számos lápterület került természetvédelmi vagyonkezelésbe, elkészültek a természetvédelmi kezelési tervek, megállapodások születtek a helyi gazdálkodókkal a védett értékeket figyelembe vevő területhasználat érdekében, illetve egyes konkrét kezelések is megindultak. A védett növényfajok monitorozását az Ifjú Botanikusok Baráti Köre végezte.

A LIFE pályázat lezárása után nyilvánvalóan számos feladat vár még ránk: kívánatos volna, hogy a helyi lakosság, elsősorban a fiatalok is jobban megismerjék környezetük különleges értékeit, valamint hogy a területek kezelésébe minél több természetet szerető ember bevonásra kerüljön. Szükség van továbbá olyan beavatkozások végrehajtására, amelyeket gazdasági alapon nem lehet megszervezni, és folytatni szükséges a védett fajok monitoringját is.
Ezeknek a feladatoknak a végrehajtására, vagy legalábbis megkezdésére az Ifjú Botanikusok Baráti Köre 2007-ben a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium pályázatának támogatásával számos tevékenységet szervezett.
Tavasszal környékbeli iskolák tanulóit vittük rendhagyó biológiaórára a lakóhelyük közelében levő lápokra. A néha kalandos kirándulások során a lápi élővilág megismertetése mellett valódi élményt sikerült szerezni az iskolásoknak.
Az év során havi rendszerességgel bejártuk a célterületeket, és dokumentáltuk a védett növények mennyiségét.
.

A legizgalmasabb tevékenységek azonban most ősszel indultak el, amikor az élővilág nyugovóra tért. Október végén és november folyamán önkéntesek bevonásával megkezdtük az erősen becserjésedett lápterületek „megtisztítását”. A tájidegen, valamint a nemkívánatos helyen előrenyomuló őshonos cserjéket kézi erővel: baltával, fűrésszel, ágvágóval távolítottuk el. Erre ott volt szükség, ahol az elmúlt 10-20 évben felhagytak a kaszálással és legeltetéssel, és a terjedő cserjefajok veszélyeztették a védett lápi fajokat. Gyakorlatilag belekóstolhattunk abba, hogyan dolgoztak őseink az elmúlt évszázadok rét- és legelőtisztításai során. Az irtással egyidőben a lápi és szántóterületek határára védő fa- és cserjesor telepítésébe kezdtünk a felhasználható fás dugványokkal. A munka fárasztó, de igen élvezetes volt. Sajnos, vagy szerencsére bőven maradt még tennivaló.

 

A helyzet tehát kissé elszomorító, de nem reménytelen. A felmérés jelentősen hozzájárulhat a kunhalmok és földvárak pusztulásának megállításához, és esetleges későbbi, a helyreállítást (pl. visszagyepesítés, tájba nem illő építmények eltávolítása) és további kutatásokat (pl. régészeti feltárás, tájtörténet) megalapozó intézkedésekhez. Végül a kunhalmok és földvárak értékeinek a szélesebb társadalommal való megismertetése azt is segít megértenünk, hogy utódaink számára csak akkor tudunk élhető tájat, természeti és épített környezetet hátrahagyni, ha megbecsüljük azt, amit távoli őseink hagyományoztak ránk.