4. MINTATERÜLET
ERDŐSÉGEK ÉS HOMOKPUSZTÁK
Amiről a térképek mesélnek
A Nyírség déli részén, Hajdúsámson, Debrecen, Nyíradony térségében, a magas
homokbuckákon és a köztük levő nedves völgyekben, laposokban egykor kiterjedt
erdőségek uralkodtak. A rossz minőségű homoktalajon és a vizes laposokban csak
kis területek voltak alkalmasak szántóföldi művelésre, ezért a XVIII. és a XIX.
század végén is elsősorban erdőket (ezeket szinte kizárólag Debrecen
külterületén), valamint nedves kaszálóréteket, és száraz homoki legelőket
találunk a területen. A XX. században a népességnövekedés a tanyavilág
kiterjedését, és a legsilányabb termőhelyek kényszerű beszántását vonta maga
után. Az 1950-es évekre a rétek és legelők nagy része eltűnt. A XX. század
második felének legjellemzőbb folyamata a terület kiszáradása. A mocsaras
területek rétté alakulnak, a szárazabb buckahátakon több szántót felhagynak.
Időközben megindul az erdők átalakulása is. A szárazabbá válással egyre
nehezebbé válik az őshonos tölgyesek felújítása, ezért nagy erőkkel beindul az
akác, az erdeifenyő, és a nemesnyarak telepítése (nem csak az ősi erdők, hanem
egykori szántók, gyepek helyén is). Mára a tölgyerdők egészen kis, töredékes
foltokra szorultak vissza. A fokozatos kiszáradás következtében jelenleg már
alig találunk mocsarakat és üde réteket a területen. Ezek lassan zárt homoki
legelőkké alakultak, a magaslatokon pedig a nyílt homoki gyepek kiterjedése
növekedett meg. Az utóbbi években a legmagasabb, legrosszabb talajú területeken
tovább folytatódik a szántók felhagyása. Ezeken a parlagokon lassan, de biztosan
tért hódítanak a száraz homoki gyepek fajai. A természeti területek aránya a
XVIII. század végétől a mai napig 91%-ról 35%-ra csökkent.
Még megmenthető
Az erőteljes átalakulások ellenére a területen számos természeti érték maradt. A
nedvesebb tölgy-kőris ligeterdőkben megtaláljuk a védett fehér zászpát, a
szárazabb gyöngyvirágos-tölgyesek és pusztai tölgyesek ékessége a fokozottan
védett, bennszülött magyar nőszirom. Sajnos a tölgyesek mindegyikét fenyegeti a
tájidegen fa- és cserjefajok (akác, kései meggy, gyalogakác) agresszív
terjedése.
A kis töredékekben megmaradt mocsarak, üde rétek jellemző védett fajai a kisfészkű aszat és a pompás kosbor. Kis kiterjedésben, egyetlen foltban ősi (tehát nem másodlagos) szikes élőhelyeket is találunk, melyek növényzete érdekes színfoltot jelent ebben a tájban. A kiszáradással létrejött, kiterjedt zárt homoki legelők többsége meglehetősen jellegtelen növényzetű, viszont az ősi sztyeprét fragmentumok számos ritkaságot hordoznak. Ilyen a védett agárkosbor. A magasabb buckákon szép állományai vannak a Nyírségre egykor jellemző, mára igen megritkult magyar csenkesz és szórványosan az ezüstperje uralta nyílt homoki gyepeknek.
Hogyan,
merre tovább?
A területen a mai tájhasználatot erőteljesen befolyásolja a folytatódó
kiszáradás, illetve a rendszeres aszálykárok. Emiatt a szántóföldi művelés egyre
inkább a nedvesebb területeket veszi igénybe, megszűnéssel fenyegetve az egykori
kaszálóréteket. A korábbi rétek és mocsarak egyre gyakrabban esnek nemesnyár
telepítés áldozatául (jóllehet a kiszámíthatatlan talajvízszint-ingadozás miatt
sok helyen a fák kipusztulnak). A nedves és üde területek megőrzésének első
feltétele tehát a további talajvízszint-csökkenés megakadályozása. A száraz
homoki gyepek fennmaradása biztosítottnak látszik, sőt, a szántók felhagyásával
területük további növekedésére is számíthatunk. A regeneráció és a kedvező
természeti állapot fenntartásának azonban feltétele a kíméletes legeltetés,
amellyel megelőzhető a tájidegen akác és bálványfa („ecetfa”) eluralkodása.
Sajnos a természetközeli állapotú erdők fenntartása rendkívüli nehézségekbe
ütközik. A ma rutinszerűen alkalmazott erdőfelújítási módszerek az értékes
aljnövényzetet visszafordíthatatlanul károsítják, ami az erdők
eljellegtelenedéséhez vezet. A fiatalabb tölgyeseket teljes mértékben eluralják
a tájidegen cserjefajok, elsősorban az észak-amerikai eredetű kései meggy. A
kiemelkedő értéket képviselő tölgyesek megőrzéséhez speciális erdőkezelési
módszereket kell kidolgozni, hosszú távon pedig a tájidegen erdőállományok
őshonosra történő lecserélésére kell törekedni.
I. katonai felmérés | II. katonai felmérés | V. katonai felmérés | VII. katonai felmérés | Napjaink |
1763-87 | 1807-69 | 1953-59 | 1975-90 | 2004 |