FŐOLDAL

A MINTATERÜLETEK TÁJHASZNÁLAT
TÖRTÉNETÉNEK VIZSGÁLATI MÓDSZEREI 

A Nyírség kétszáz éves tájtörténeti változásainak feltárására négy darab, egyenként 25 km2-es mintaterületet választottunk ki. Kijelölésüknél fontos szempont volt, hogy a Nyírségre jellemző különböző vegetáció típusok mindegyikének jellemző képviselőjét feldolgozzuk. A mintaterületek a következő települések közigazgatási határaiba esnek: Petneháza - Nyírjákó - Laskod; Újfehértó - Érpatak - Bököny; Ibrány - Buj; Hajdúsámson - Debrecen - Nyíradony. A munka alapvetően két fő mederben folyt. Egyrészt a földrajzi információs rendszerben feldolgozott régi katonai felmérések alapján a korábbi történéseket tanulmányoztuk, másrészt a terepi munka során a területek jelenlegi állapotáról gyűjtöttünk információkat, tapasztalatokat. Mindezek összevetése alapján formálódtak ki a múltbéli tendenciák, és a jövőre vonatkoztatható hasznos javaslatok.

Katonai térképek feldolgozása földrajzi információs rendszerben

A mintaterületeken a földhasználat változásainak nyomon követéséhez a XVIII. század derekától kezdődő I-VII. Katonai Felmérések térképeit használtuk fel [I. (1763-87), II. (1807-69), III. (1869-80), V. (1953-59), VII. (1975-90)]. Ezek a kor technikai színvonalának megfelelő pontossággal s a céljuknak megfelelő tematikus részletességgel jellemezhető térképműve k. Az egyes felmérések szelvényeit szkenneléssel digitális formátumúvá alakítottuk, az állományokat képtranszformációs programok segítségével, jól azonosítható kontrollpontok alapján egységes vetületi rendszerbe illesztettük. 

Az így átalakított adatok együtt vizsgálhatók a hasonlóképp feldolgozott légifotókkal, digitális térképekkel. A területhasználatra vonatkozó, felület jellegű adatokat vektorizáltuk, ezáltal statisztikai vizsgálatokat, méréseket végezhettünk a változások számszerű jellemzéséhez, valamint egységes megjelenítési technikát alkalmazva követhettük nyomon az egyes területek változásait.
Emellett elkezdtünk felépíteni egy, a teljes Nyírséget lefedő, összetett térinformatikai adatbázist, amely a későbbiekben is jó alapul szolgál majd különféle tájhasználati javaslatok, kezelési tervek kidolgozásához, illetve annak megértéséhez, hogy történelmi időléptékben hol, hogyan alakult a táj arculata.

A mai állapot felmérése élőhelytérképezéssel

Az ősi természeti állapot rekonstruálása nem történhet csupán térképek alapján. A területek élőhelytérképezése amellett, hogy a pillanatnyi viszonyokat rögzíti, segít a múltból származó térképi adatok értelmezésében is. A terepi bejárás során a növényzet típusa és a művelési mód alapján különítettük el 1:10.000 léptékben az egységesnek minősülő élőhelyfoltokat légifotó, valamint topográfiai és erdészeti üzemtervi térképek segítségével. Az egyes élőhelyfoltokat szövegesen jellemeztük, felsorolva a főbb tulajdonságokat és a jellemző növényfajokat. Az élőhelyfoltok kategorizálása az Általános Nemzeti Élőhely-osztályozási Rendszer (Á-NÉR) használatával történt. A terepi térképezéssel elkülönített élőhelyfoltokat utólag a történeti térképek feldolgozása során használt területhasználati kategóriák szerint is értelmeztük, így lehetővé vált a történeti és a jelenlegi adatok összehasonlítása. Minden egyes élőhelyfolt esetében természetvédelmi értékelést végeztünk. A természetvédelmi érték arra utal, hogy az adott terület mennyire különleges, mennyi megőrzendő érték (pl. védett vagy ritka faj, növénytársulás) található ott, a gyakorlati védelem fontossági rangsorában milyen helyet foglal el.