Az Új Tudatosság követőinek
VII. AZ ÉLŐ UNIVERZUM ÉLETFUNKCIÓI
A "LENT ÉS FENT" ÉS A "KINT ÉS BENT" ÚJ TUDATÚ SZINTÉZISE
... A gondolkodót, akiben felébred a spirituális megismerés követelő ingere, ily módon unszolja saját önvalója: "térj vissza újra csillagaid közé, hogy megbékítsd egymással erőiket! Vedd birtokodba újra a mindenséget s minden hatalmadat benne, hogy zsarnoka helyett végre megváltójává lehess!"...
(Szepes Mária)
D. D. Desiderius munkája
A szerző részéről minden jog fenntartva!
- A KOZMIKUS LÉT HARMONIKUS ÖSSZHANGJA
A belső világpiramis
"Tudatunk, mint éber, világító őrtorony manapság csak alig pislákol, fénye nem világítja meg a kozmoszt, sem a Természetet, és jobbára inkább hasonlít egy érzéketlen kényszerzubbonyra, mint egy kiteljesedésünket szolgáló, eleven, teljes életet élő szervre, érzékszerveink jelentéseit és szellemi valónkat érzékelő központi szervre. Óriás összeugrasztó rugókat akasztottak hajdani kozmikus határaira, mindennapos börtönlátogatásra kötelezték, irányadónak az életet elfedő dogmákra és tárgyiasított üzletiesített szemléletre fogták, egykori mivoltát is elfedték előle. A kozmikus összefüggésekből, a tárgyak középpontjából kiesve, kizuhanva a tudat ott áll saját erőitől elidegenedve, fázva, remegve, előtte a hívogató, az egyedül azonnali biztonságot nyújtó kényszerzubbony. A tudatot kötik a mindennapi élet emberidegen beállítottságai, az értelem, az önálló érzékelés, tájékozódás háttérbe szorítása, a gyermekkorban kezdődő elidegenítés a képzelettől, az élet rendkívüliséggel telített alaptermészetétől, a gyermekkel, mint természeti-kozmikus-öntörvényű lénnyel határozottan szembeforduló nevelés éppúgy kiveszik a részüket a tudat élve elzsugorításából, mint az üres, gépies szokások kényelme, az élet, a lét és a Világegyetem, az ember természete és rendeltetése, a kozmikus és a társadalmi világrejtélyek hamis beállítása és elhallgatása, a külső, előre gyártott viselkedésminták egyénre kényszerítése, uniformizálása, ami egyben a militarizálás előfeltétele, és még sorolhatnám. A tudat ebben a társadalmi rabságban egy meghasonlott és erejét vesztett láng a belső világpiramis csúcsán, a mélytudat, a genetikus tudat és a belső világfolyamat fölött, amelyek mind értelmes szervező tényező által szervezett létszintek, tudatszintek. A belső világpiramis csúcsán áll a külső világpiramis csúcsa, és terjed ki a végtelenségbe, miközben hasonló rétegeket, létszinteket alkot, melyek a Föld, a Nap, a Tejút és a fizikai Világegyetem.
Csakhogy a fizikai Világegyetem és a Világegyetem fogalma két alapvetően különböző kategóriát jelent, ha a Világegyetembe beleértünk minden létezőt, hiszen a "fizikai" megjelölés az élettelen világra vonatkozik, s a minden létező összességébe beletartoznak - ha a materializmus számára csak kényszerűen is, de egyelőre le kell nyelnie ezt a békát - az élőlények és a tudati jelenségek. Így például természetszerűleg más válasz merül föl, ha tisztában vagyunk a tudati-biológiai-fizikai Univerzum fogalmával, a fizikai Világegyetem eredetének kérdésére is.
Ha a fizikai Világegyetem valamiből keletkezett, ami nem fizikai, akkor nyilván biológiai vagy tudati, pszichikai tényezőből keletkezett, hiszen ezek az egyetlen létező tényezők rajta kívül! Hasonlóképp, a pszichikai és a biológiai jelenségek keletkezhettek a fizikai szférából, így egy kozmikus létkört alkotva! Ez a fogalmi tisztázás tehát alapvető jelenségű, mert a Világegyetem természetét illeti, hogy valójában élettelen anyagok raktára, vagy az élet otthona, vagy a lélek fölragyogtatója? A megismerés, életünk tapasztalatai a külvilágot belsővé teszik, és nyilván nem mindegy, egy élettelen halmaz telepszik rá lelki életünkre, vagy egy eleven, velünk belső, élő kapcsolatot tartó tényezővel gazdagszunk életünk folyamán. Ha elfogadjuk a makrokozmosz-mikrokozmosz párhuzamot, akkor egy élettelen makrokozmosz megöli belső életünket! Tehát legközvetlenebb tapasztalatunk, élő mivoltunk, gondolkodó, érző, érzékelő mivoltunk követeli meg a Világegyetem élő természetét! Egy tökéletesen halott Világegyetem nem lett volna képes az életet kifejteni magából, és fordítva, ha az Ember, az emberiség teremtette a Világegyetemet, akkor élettel telített belső tartományainak kivetített formái is életet, tudatot hordoznak!"
(Grandpierre Atilla: Élő égitestek a kozmopszichológia logikai alapjai)
A "LÁSS, NE CSAK NÉZZ" LÉNYEGE
"Láss, ne csak nézz
Azt mondom, lásd meg sorsod, csak így érted
Lásd, mit meg kell látnod, másképp kell már élned"
(Bródy János)
Tudjuk, hogy a földi, fizikai-anyagi szintű élet az energiák megnyilvánulásain alapszik. Minden fizikai testű élőlény a rá jellemző sajátosságú táplálkozási folyamat során biztosítja önmaga számára a működéséhez nélkülözhetetlen anyagi megnyilvánulási külső energiát.
Tudjuk, hogy az anyagnak nevezett sűrű energia-megnyilvánulás minden egyes formája élettel telitett,.
A legkisebb atomi alkotórészben is benne van, és minden körülmények között működik is az univerzális tudat rá jellemző szintű rezgése. Ez a tudat az adott anyag egyedi energia-jellemzőiben meg is nyilvánul.
Ezeknek a végtelen tudati megnyilvánulásoknak az összességében nyilvánul meg az Egységes Élő univerzális kozmosz.
Az élő-anyagi test az anyagi energiák bevitele által biztosítja önmaga számára a folyamatosan megújuló életfunkciói anyagi vonatkozású feltételeit.
Minden egyéb, az anyagi-fizikai testben zajló folyamatok, a nem anyagi szférák különböző szintű és rezgésű, más-más információtartalmú kozmikus eredetű energetikai meghatározottságai által vezérelve működnek.
Mások a szellemi szintű energia információk, melyek a szívcsakra - szívtudat - agy - agyi tudat energetikai pályákon hatnak a kellő nyitottságú egyénre.
Ettől eltérőek a lelki szinten működő és ható energiarezgések, melyek mintegy összekötő hídként, kontroll és jelző kapocsként funkcionálnak a testi agyi tudat által meghatározott gondolati - cselekvési folyamatok, és a szellemi szinteken megnyilvánuló, magas tudatszintű angyali felső-én között.
A tiszta angyali lét magas tudatszintje a mindent egybefogó és harmóniában működtető Teremtő Irányultság által meghatározott. Ez az alaprezgése az Univerzális Kozmosz teremtésének és örök, harmonikus működésének.
Ettől a rezgésszinttől távolodott el a földre szállt angyalok léte itt, az anyagi-fizikai síkon, belemerülve mulandó teremtményei illúzióvilágának látszatokban megnyilvánuló és ámulatba ejtő kábulatába.
Ez volt a tanulási korszak anyagba merülésének tapasztalatszerző feladata.
Az új kozmikus korszak eljövetelével, a korábban megszerzett és lelki tudatunk tárházában megőrzött összes tudásunk birtokában az lett földi küldetésünk fő feladata, hogy újra felemelkedjünk és visszataláljunk a sűrű anyagi szintekről, az eredetünknek megfelelő tiszta angyali lét magas tudatszintű szféráiba.
Ehhez meg kell szabadulnunk agyi-tudati működésünk egysíkúan anyagi szintűvé zsugorított keresztmetszetétől.
Szükségszerűen ki kell terjesztenünk anyagi-testi létünk vezérlő központjának befogadó képességét, az eddigi, számára csupán egyetlen motiváló szférát jelentő anyagi analizáló szintről, az ezt meghaladó, magasabb tudatszintű kozmikus valóságok energetikai hatómezeihez történő csatlakozásra.
Ennek elérésével válik földi küldetésünk befejezetté, válunk a minket éltető és tápláló, létünket biztosító, élő Gaia-anyánk testével együtt, az univerzális kozmosz teljesen egyedi, Új Földi Létet megvalósított képviselőivé.
Minden kozmikus létben megnyilvánuló entitás, a mi sikeres felemelkedésünk eredményeképpen válhat részévé az Új Univerzumnak, átvéve és magába fogadva mindazokat az információkat, melyeket a földi létünk során szerzett tapasztalataink kisugárzásával juttattunk el hozzájuk.
Mert minden univerzális tényező Élő Entitás, adott sajátos kozmikus szintű életfolyamatokkal, és ennek önszervezéséhez és irányításához szükséges tudatossággal.
Ennek megfelelően, a halandó, materiálisan egysíkú-tudatú földi angyalember számára csak egy "anyagtömeg" látszatát jelentő égi planéták és rendszereik tudattal és életfunkciókkal bíró élő entitások.
Ez vonatkozik saját naprendszerünkre, mint Egységes kozmikus létrendszerre, vonatkozik az egész galaxisunk Egységére, és ezen belül minden egyes, a földi létünkben mostanra már kellően elcsökevényesedett érzékszervein számára még megnyilvánulni képes alkotórészére.
Vonatkoztassunk el a belénk nevelt és bennünk kellően rögzült materiális egysíkúság "tudományos" dogmáitól, és tekintsünk szét bátran a kozmikus valóságban, az Új Tudatosság paradigmájának nézőpontjából.
És rádöbbenhetünk, hogy Adam Kadmon számunkra ismert, mítoszokban szereplő analógiája nem valóságnélküli...
Egyre inkább láthatóvá válik a látók számára.
A Nap is - alapvető energia és információ közvetítő működése folyamatos biztosításához - külső energiákat használ fel, a körülötte keringő égitestek által gerjesztett, a saját mágneses erőterében indukálódó energiákat. Ezek táplálják és működtetik azokat a Napban lejátszódó belső folyamatokat, amelyek hatalmas mennyiségű energiákat és információkat szabadítanak fel és közvetítenek a saját környezetén belüli multidimenziós létviszonyok számára.
Vagyis megállapítható - ahogy az ÚjTudatosság paradigmáját már sajátjuknak érző kreatív tudósok is látják -, hogy Napunk léte és folyamatos tevékenysége, mint a többi csillagé is, a hozzá tartozó, körülötte keringő égitestek mozgása által gerjesztett energiák függvénye.
Ezek hiányában a Nap benső élettevékenységei, nevezetesen a számunkra nélkülözhetetlen kétirányú információ közvetítő és feldolgozó funkciója, vagyis sajátos tudati tevékenységei, nem lennének képesek a látszólag "önfenntartó" módon működni.
Ez az energiaellátó kapcsolat nem látszik annyira direkt életfeltételnek, mint a földi élőlények környezeti táplálékfelvevő tevékenysége, de valójában annak felel meg. Ez az "anyagcsere" és "tudati tevékenység" biológiai értelemben is csak élő rendszer sajátja lehet.
Márpedig közismert és tudományosan bizonyított, hogy a kozmikus planéták között működik egy 160 perces naprezgéseken alapuló kommunikációs csatorna.
Vajon egy élettelen rendszer - legyen az akár kozmikus méretű is - képes-e kommunikációs tevékenységekre?
Másik nem elhanyagolható szempont, amit szintén az Új Tudatossággal bíró, már alternatív módon vizsgálódó tudomány jeles képviselői állapítottak meg. Lényege, hogy a Nap földi energiahatása és a földi lét, valamint a földön élő emberiség energiahatása azonos értékűnek tekinthető.
Vagyis egyenértékű a "kozmikus kísérleti laboratórium" működésének kimenő energiája, az őt működtető, hozzá eljutó univerzális kozmikus eredetű bejövő életenergiával. Így biztosított a szükséges egyensúly és harmónia.
Ez a harmónia pedig a kozmikus lét sajátja, az univerzális kozmosz jellemző egyensúlyának a megnyilvánulása. Ezt kell szükségszerűen minden kozmikus szintet elérni igyekvő létezőnek önmagában újra megteremtenie, ha a korábbi létét egy más dimenziójúra váltotta fel.
Ez vonatkozik ránk, földre szállt, élő anyagi burokba bújt angyali lényekre is.
A kozmikus egységen belüli angyali teremtő lélek és az általa megteremtett valóság olyan közvetlen kapcsolatot fejez ki, mint földi gyakorlatunkban a szülő - gyermek viszony. Ahogy mindennapi földi tapasztalataink bizonyítják, emberi mivoltunkban sem vagyunk tisztában ennek a kapcsolatnak a lelki mélységekben rejlő titkaival, nem hogy átlagos gondolkodással felfoghatnánk az ilyentén kozmikus viszonyainkat.
Pedig "ahogy fent, úgy lent" ismételjük unos-untalan, ha kell, ha nem, egy pillanatra sem átgondolva, hogy ez mit is jelent.
Nem egyebet, mint szétbonthatatlan Egy-ségünket mindazzal, Ami Van, helyünket, szerepünket és további feladatunkat ITT és MOST, az örök kozmikus lét előrevivő energia-átalakítóiként.
Naprendszerünk központi energia- és információ ellátója a Nap, az univerzális kozmikus lét energia-transzformátorai és létváltoztatási-informátorai pedig mi, Gaia anya és a belőle táplálkozók vagyunk. Van, aki tudja ezt, van, aki nem. Ettől függetlenül, ez kozmikus szinten így működik.
Mindaz az energia és információ mennyiség, ami a Napból hozzánk érkezik, itt a földi anyagi létben átalakul és kicserélődik az itteni viszonyok folyamatainak függvényében. Innen új minőségű energiaként, sajátos földi-anyagi tapasztalati információs tartalommal kerül vissza kozmikus forrásához.
Földi létet meghatározó információt hoz, majd az Új Univerzális Kozmikus lét kialakítására meghatározó hatást gyakorló információt visz.
Ez a kozmikus szintű "anyagcsere" energia szinten.
Sőt! Nyugodtan kijelenthető, hogy ez a kölcsönös energiacsere-hatás a maga folyamatában, tulajdonképpen az univerzális kozmikus szaporodás teremtő aktusának az evolúciót biztosító része. Hiszen Új Minőségű Létforma még az Univerzum szintjén sem jöhet létre e nélkül az együttműködés nélkül.
Az univerzális kozmikus tényezőknek és viszonyoknak, a szükséges állandó
minőségű "önazonosságuk" megtartása mellett, állandó fejlődési változásokon is át kell menniük, hiszen az Egy-ségesen megnyilvánuló rendszer ezt minden egyes létező alkotórészétől szükségszerűen megköveteli.
Tudjuk, hogy a tudomány a földi életfolyamatok szintjén a fenti folyamatokat összefoglaló néven homeosztázisnak jelöli.
Ha itt ez életfolyamatként van értelmezve, a szinte kötelező materiális elutasító gyakorlaton kívül vajon mi akadályoz meg minket abban, hogy kozmikus szinten is ennek tekintsük?
Tehát, a Nap - Föld - Emberi tapasztalás és ennek fordított irányú energetikai információ cseréje a kozmikus Egy-séges életfolyamat homeosztázisaként nyilvánul meg. Az univerzális kozmosz ennek eredményeképpen képes fokozni "önazonosságát", biztosítva és növelve az egész élő rendszer harmonikusan megújuló, örök működésének mind magasabb szinten történő menetét.
Mindez elképzelhetetlen valamiféle egységesen működő, irányító távolba hatás nélkül. Ezt a távolba hatást biztosítja a korábban említett, tudományosan is megállapított és 160 percesnek mért, ezért így elnevezett kozmikus rezgés, mint kommunikációs közvetítő.
Ez képes az örök kozmikus energia-irányításra, és a szükség szerinti energia-átcsoportosításra, az univerzális kozmikus irányultság aktuális mozzanatainak megfelelően.
Ez a távolba hatás természetesen túlnő a mi naprendszerünkön és kiterjed az egész Univerzumra. Ezzel biztosítva, hogy az univerzális kozmikus harmónia ne csak a naprendszerben, ne csak a galaxisban, de a végtelen Univerzális Lét minden szegmensében egységesen nyilvánulhasson meg.
Ahogy "bent" úgy "kint" is. Ez az univerzális törvény is mindenhol érvényes.
És itt ismét hozhatunk példát vagy analóg hasonlatot, az emberi lét és az univerzális kozmikus lét vonatkozásában. Mindig van egy, a működéseket összehangoló központ, nevezzük ezt sejtmagnak, agynak, napnak, galaxis központnak, bárminek.
Ebből kiindul egy információ, végigjárja a saját útját, és kiváltja a tartalmának megfelelő eseményt. Önszervező, összehangoló élettani tevékenység ez is, mind sejt, mind emberi, mind univerzális kozmikus szinten.
Az átlag gondolkodás számára az a probléma, hogy nem képes átlátni még a saját szervezeti egységében, a saját testében zajló folyamatokat sem, nem hogy univerzális kozmikus szinten tudjon analógiákat felismerni.
Ezért is van szükség Új Tudatosságra egyéni szinten, ennek megvalósulásához teljesen Új Paradigmás oktatásra, mindezek megalapozásához pedig a már létező Új tudományos szemléletet tükröző kutatómunkára.
De térjünk vissza a Naphoz, mint létünk éltető központjához.
Még pontosabban a Nap (mint tudományosan élettelennek minősített tömeg) periodikus rendszerű működéséhez.
Tudjuk, és ezt a csillagászat mind modernebb kutató-eszközeivel folyamatosan vizsgálja, hogy a napmag termonukleáris folyamatai, a napfelszín flérjelenségei és az egyéb naptevékenységek élettani pulzálásokhoz, élő-testilüktetésekhez hasonló módon tapasztalhatóak meg.
A korábbi tudatformákban bizonyára nem véletlenül uralkodott a napkultusz, melyben a Napot, az akkori fejlett érzékszervekkel történt tapasztalatok alapján, élő lénynek tartották. Bizonyára nem azért tették a Föld legkülönbözőbb pontjain élő és egymásról nem is tudó kultúrák mindezt, hogy néhány ezer évvel későbbi "tanult és tudós" utódaiknak legyen min hitetlenkedniük...
Ők már tudták, amit a szabadgondolkodású és kreatívan Új Tudatosságú asztrofizikus kutató tudósok ismét kezdenek felismerni, miszerint a Nap egy élő, tudatos lény, része egy nagyobb egységes rendszernek.
Tudták, hogy öntevékenyen működteti benső élettani folyamatait, és e folyamatok külsőleg megnyilvánuló hatásaival biztosítja a környezete, így a földi lét számára az épp szükséges feltételeket, az őt irányító nagyobb univerzális kozmikus egység örök irányultságának megfelelően.
Miben nyilvánulnak meg számunkra az élő Nap élettani tevékenységei?
A napkutató csillagászok egyre többet mutató műszereikkel és egyéb eszközeikkel figyelik a Nap látható felületén évezredek óta folyamatosan zajló, úgynevezett napfolt tevékenységet. Ennek periódikusossága 11, 5 éves átlagot jelez, mellyel szinkronban nyilvánulnak meg a naptevékenységek egyéb más változásai is.
Ezek a napfoltok számának teljes hiánya, és az egyidejű 150 folt jelenléte közötti állapotokban tükröződve, napkitöréseket, forgási sebesség- és alakváltozásokat is létrehoznak. A napfoltok területén a mágnesesség az átlagos érték több ezerszeresére növekszik, s e mágneses területek között jönnek létre a nagy erejű flérek, melyek kitörése számunkra szinte teljesen felfoghatatlan mennyiségű energiát szabadít fel és szór szét hatalmas sebességgel a naprendszerben.
Ezeket a periódusos naptevékenységeket minden bizonnyal tekinthetjük olyan életjelenségeknek, amelyek a Nap "anyagcsere-folyamatának" természetes és sajátosan kozmikus szintű megnyilvánulásai. Hiszen ma már a napkutatók neutrinó távcsöveikkel bizonyítani tudják, hogy a napkitörések nem felszíni jelenségek csupán, hanem egyenesen a Nap energiatermelő magjából indulnak ki. A mérési eredmények alapján megfigyelték, hogy a neutrinók mennyiségi termelődése és a naptevékenység ciklusok milyen viszonyban nyilvánulnak meg.
Mindezek ismeretében nyilvánvaló, hogy a Nap nem egyenletesen működő nukleáris gépezetként működik, ahogy ezt korábban a tudósok állították, hanem folyamatos ciklusossággal zajló élettani folyamatokat nyilvánít meg. Megfelel ez - az "ahogy fent, úgy lent" elvnek megfelelően - a földi élőlények anyagcsere folyamatai önerősítő, működésfenntartó funkcióinak, azok ismert ciklusosságával és öntisztuló jellegével együtt.
És mindezek a folyamatok önirányító és önszabályozó módon kell, hogy végbemenjenek, ellenkező esetben vagy alulműködés - a Nap kihűlése -, vagy túlműködés - a Nap szétrobbanása - következhetne be.
Hogy ez utóbbi ne következhessen be, amikor az "anyagcsere-folyamatában" az energiák termelődése elér egy limitértéket, - mint emberből a "dühkitörés" - szabadjára engedi fölös energiáit flérkitörések formájában. Az energiaszint pedig ezzel visszarendeződik a limitérték alá, és folytatódik a normál élettevékenység. Ez a feltöltődés a Nap életében, a mi időképzetünk szerinti 11, 5 évet vesz igénybe.
Az már szinte mindenki számára nyilvánvaló, hogy a Föld, Gaia anya - egy élő és önszabályozó képességekkel rendelkező entitás. Ha a Föld ilyen, a Nap és az egész Univerzum miért ne lehetne ilyen? Csak azért, mert olyannak látjuk, amilyenné minimális képességekre lecsökkent, korcs fizikai érzékszerveinkkel képesek vagyunk belőle valamennyit érzékelni?
A valóság teljesen más, sokkal összetettebb ennél, és az átlagosan jellemző, jelenlegi emberi érzékelés számára megközelíthetetlen. Csak töredékeket, látszatokat és ezek alapján csonka feltevéseket képes csak mai létszintünk érzékelése biztosítani nekünk, a tényleges valóság átlátása helyett.
Az Univerzum valós egészét tekintve, egy élettel teli szivacsrács-szerkezethez hasonlítható, amely életfunkcióit az emberi test egyes szövetfajtáinak megfelelő megosztottsággal működteti. A szövetfajták közötti teret az univerzum sajátos limfa megnyilvánulásaként, alapregulációs közegeként, a mindent örökön és mindennel összekötő, a vezérlő- információt közvetítő energiamező (az egysíkú materiális tudomány számára "sötét energia" és "sötét anyag") tölti ki.
(forrás: internet)
De térjünk vissza ismét a naptevékenység és hatásainak ismertetéséhez. Nyilvánvaló, hogy a naptevékenység mindenkor meghatározó jelentőségű volt a naprendszer működését illetően, ezen belül földi lét számára is. Arra már viszont kevesen gondolnak, hogy a komplett naprendszer Egy és oszthatatlan Egész, melyben - mint egy sejtben az alkotórészek esetében - sajátos funkciók kötődnek minden egyes planétához.
Úgy is fogalmazhatunk, hogy a naprendszer egy önszervező életfolyamattal rendelkező, belső kölcsönhatásokkal vezérelt magasabb szintű entitás. A Nap közvetlen és erőteljes élettani hatással van a körülötte keringő égitestekre, szinte vezérelve mindenkori mozgásukat, működési szintjüket, s ezek az égitestenkénti szabályozott működések a rendszer Egységes és harmonikus működését biztosítandó, visszahatnak a "sejtmagként" megnyilvánuló Nap ciklikus működésére.
Tudjuk, hogy az univerzális kozmosz energiamezők végtelenségében és azok információközvetítő rezgéseiben éli meg saját evolúciós folyamatait. Ezen belül a mi naprendszerünk egy sejtnyi csupán, a számunkra végtelennek látszó és elképzelhető Nagy Egészhez képest.
Az oly sokat emlegetett energiarezgések természetesen nem csak a földre szállt angyalok számára közvetítenek fontos információkat, hanem minden létező számára, és minden irányba és kölcsönös vonatkozásban.
Ennek megfelelően kell figyelembe venni, hogy a Nap ugyan meghatározza a körülötte keringő égitestek minden jellemzőjét, de ugyanakkor és ennek okán, ezek az égitestek egyenként visszahatnak a Nap működésére, a Nap által szinte előzetesen meghatározott program szerint. Az sem lehet mellékes szempont, hogy a Nap az egész galaxis létműködéséhez viszonyítva, mihez igazítja önszabályozását.
A Nap és a Föld közvetlen kapcsolati viszonyát tekintve elsősorban az úgynevezett gravitációs - elektromágnesen hatások a meghatározóak.
A Nap élettani működései meghatározó módon gyakorolnak hatást a Föld folyékonynak tűnő magjára, ezen keresztül bolygónk forgási sebességére, és nem utolsó sorban a Földet körülölelő mágneses térre.
Az viszont nem ennyire közismert, hogy a Nap és a Föld magjának hatása egymásra kölcsönös, a tudományos vizsgálatok szerint nagyon erőteljesen.
És itt ismét emlékeznünk kell arra a bizonyos 160 perces periódusú kozmikus rezgésre, amely az egész univerzális kozmoszra jellemző módon, a leginkább ismert égitest fajták, a csillagok, a galaxismagok és a kvazárok működését, működtetését átfogóan jellemzi.
Erre a különös univerzális kozmikus rezgésre is jellemző, hogy nem ismer távolságokat, terjedése nem vesz igénybe távolságfüggő időt - hiszen ezek csak az emberi kitaláció terméke. Az univerzum bármely szegmenséből is érkezik, 160 perc alatt elér hozzánk - a tudósok mérései szerint.
Ahol nincs tér-idő fogalom, ott csak kozmikus egységek léteznek.
Ez a frekvencia az örök életfolyamatokat megnyilvánító univerzális kozmikus Egységnek fele meg, a kozmikus összhangteremtés és az ehhez szükséges információáramlás érdekében.
Ha jobban belegondolunk - ahogy az Új Tudatosságú csillagkutatók is teszik -, ezt a kozmikus információáramlást be tudjuk azonosítani az emberangyali létre oly jellemző telepátia megnyilvánulásával. Az élő Univerzum sajátja ez is.
Mi, mint az élő univerzum teremtői lélekszikra részei, természetes módon vagyunk képesek megfelelő rezgésszintre eljutva, ezt az univerzális kozmikus kommunikációs formát sikeres módon használni.
Összefoglalva az előzőekben leírtakat, és köszönettel hivatkozva az eddigi dogmatikus materiális felfogást elutasító, Új Tudatosságot bátran felvállaló és megnyilvánító csillagkutatást, és egyéb kutató tevékenységet folytató földre szállt Angyaltársainkra, megállapítható, hogy a Nap, a naprendszerünk és az Egész Univerzális Kozmosz rendelkezik azokkal az életkritériumoknak nevezett elvárásokkal, amelyek alapján élő rendszernek tekinthetők külön-külön és végtelen Egységükben is.
A Föld, a Nap, a naprendszer és a galaxisok milliárdjai örök változásaik közepette is bizonyították képességüket, hogy az univerzális kozmikus törvények szerint létezve, energia- és információ rendszerüket működtetve, képesek energia átvitelre, célszerű felhasználásra és új energiaminőségek létrehozásával az egész végtelen rendszer folyamatos megújítására.
Mindez jól összehangolt telepatikus - távolba hatások végtelen sorozatai által létrejövő és kiteljesedő folyamtokban valósul meg.
Ezekben az univerzális folyamatokban, a különböző tudatszinteken működő és valamilyen sajátos formában résztvevő földre szállt angyali lelkek, a tudatosan megteremtendő felemelkedést szolgálva járulhatnak hozzá mind az ittlétünket biztosító bolygó, Gaia anya, mind az Egységes Univerzum, mind pedig saját egyéni önmaguk szükségszerű kozmikus szintű fejlődéséhez.
Hiszen mi vagyunk az univerzális kozmikus lét közvetlen központi teremtői és folyamatos fejlődési menetét meghatározó szereplői.
A korábbiakban leírtak alapján nem nehéz megérteni, hogy mit is jelent az univerzális kozmikus Egység, s ezen belül az élő kozmikus természet átalakító erőinek és a földre szállt angyali lényeknek a szükségszerű, de csak azonos energetikai-rezgésszinteken megvalósítható együttműködése.
Ma már egyértelműen megállapítható, hogy az élő Univerzum sajátos törvényszerűségei fejezik ki azt a Teremtő szándék szerinti irányultságot, amely örökön-örökké mindenhol megnyilvánul, amelytől való eltérés végzetes kozmikus reakciók kiváltását eredményezi.
Az élő Univerzum örök harmonikus működését meghatározó összetett törvények elleni szándékok, mindig az Egységet biztosító korrekció szükségességét vonják maguk után. Aki és ahol vét az élő univerzális szervezet Egységes működése ellen, azt - akár csak az élő emberi szervezet immunrendszere - a kozmikus hatások igyekeznek felszámolni. Mert itt is igaz az "ahogy fent, úgy lent" sokat hangoztatott elve.
És ebből az elvből következik a viszontviszonyulás szükségessége is, mégpedig abban a vonatkozásban, hogy a saját magunkban megteremtett harmónia nélkül nem lehetünk részei az univerzális kozmikus harmóniának. Azonos csak azonossal képes azonossá válni az élő Univerzumon belül. Ez szent elv.
Ezt a szent elvet igyekeznek évezredek óta kihasználni és felhasználni azok az uralkodni vágyó hierarchiák, melyek tudatmódosító tevékenységének lényege, hogy minden egyes ember hódoljon be, váljon azonossá lelkileg-tudatilag az éppen aktuális, általuk hirdetett hamis elvekkel.
Célja az emberi alávetettség megszűnő állapotának magakadályozása. Ez a tevékenység ma már közismerten a legkülönfélébb, a kozmikus energiarendszert is egyre inkább zavarni igyekvő technológiákkal történik.
Az egyéni lélek esszenciális önazonosság-tudatra ébredése és e tudatnak meghatározóvá válása, elkülöníti az egyént mindazoktól a külsőleg ráerőszakolt dogmatikus és uralkodó elvektől és paradigmáktól, amelyeket nem érez magáénak. Ezáltal spontán módon leválik az uniformizált lelkületű és tudatosságú megtévesztett és uralt tömegről, gyengítve és veszélyeztetve az uralkodó körök hatalmi törekvését.
Aki felébred és kilép a lelkileg-tudatilag elkábított sokadalom tömegeiből, az már felfedezte önmagában az univerzális kozmikus élet lényegét, a lelke mélyén lappangó szabadságvágyat, az élet igazi éltető erejét: önazonossága mind teljesebb és folyamatos kibontakoztatásának és kiteljesítésének igényét.
Ezzel teheti igazzá és teljessé a benne élő egyéni világ megnyilvánítását, az élő univerzális kozmikus valóságát színezve. Hiszen minden egyes lélek valóságos építőrésze az élő univerzumnak, tiszta önvalójában megnyilvánulni csak szabad egyéniségével tud. Ezért sohasem szabad alávetni semmilyen, az önmaga lényegétől idegen uralomnak.
AZ UNIVERZÁLIS KOZMOSZ ÉLETRENDJE
Az Univerzális Kozmosz számunkra kiemelten fontos, félig nyitott - félig zárt rendszerű része a naprendszerünk. Ennek központi vezérlő égitest-entitása a Nap, mely termonukleárisnak nevezett életfolyamatai következményeivel befolyásolja a környezetébe tartozó létformákat.
Mind a Nap, mind a vele közvetlen - adott rendszeren belüli - kapcsolatban lévő égitest-entitások, folyamatos mozgásban, változásban és ezeken belül egymással folyamatos és örök kölcsönhatásban vannak.
A plazma állagú Nap, hasonlóan az Egységes Univerzum jelenlegi, a kutatók feltételezésein alapuló adott szintű ismertségéhez, plazmaszerű összetevőinek dinamikus változási képességeire való tekintettel, sajátosan összetett és igen dinamikus élettani folyamatok megnyilvánítására képes.
A plazmának nevezett közeg az emberi tudat számára különlegesnek számító jelenségek megnyilvánítására alkalmas, az ismert megfigyelési eredmények szerint. Ezekben a folyamatokban kiemelten jelentős szerepe van az Univerzum öröklétű elektromágneses tereiben, a mozgások következtében keletkező és egyre felhalmozódó energiáknak.
Köztudott, hogy az energia szó az ógörög fogalomrendszerben isteni tettnek, más értelmezésben pedig bűvös cselekedetnek felel meg. Mai vonatkozásban, a nem csupán egysíkúan anyagi szintű Új Paradigmás értelmezésben, az ITT és MOST, a földre szállt angyalok közös isteni tetteiként megvalósuló, az Új Földi Létet megteremtő bűvös cselekedetének kozmikus közvetítőjeként értelmezhető. Ez analóg az energia mindent megváltoztatni képes általános értelmezésével.
Az Univerzum örök energia mezői egyfajta tárolt helyzeti energiaként létezve halmozódnak és gyarapodnak folyamatosan az életjelenségek folyamatai által. A folyamatosan felhalmozódó energiák, minden lehetséges működési szinten, elérve egy kozmikus küszöbértéket, beindítanak egy, az adott szinten éppen szükségszerű, energiaösszpontosítást megnyilvánító, manifesztáló folyamatot.
Tudjuk a földi élet tapasztalataiból, hogy minden élő szervezet számára, a saját benső biokémiai folyamatai során megnyilvánuló elektromágneses hatások összessége teszi lehetővé az energiatárolást, és ennek az energiának szükség szerinti felhasználását. Ez pedig azt jelenti, hogy a földi lét élő rendszereiben működő biológiai energia megnyilvánulások is elektromágneses jellegűek.
Ami még ennél is fontosabb jelentőségű, az egyértelműen az, hogy a földi lét biológiai energiái és a velük kapcsolatos testi bioelektromágneses folyamatok eredetüket figyelembe véve kozmobiológiai eredetűek.
Hiszen mindenki számára nyilvánvaló, hogy a földi létkörülményeket a Nap által létrehozott energia tartja fenn, s ez az energia is elektromágneses sugárzás formájában jut el ide. Egyébként pedig, minden földi viszonyok között létrejött egyéb energiahordozó eredendően a Nap energiáit tartalmazza, hiszen ezek által jött létre.
A Nap életfolyamatai pedig - az Univerzum egységes életfolyamatain belül - a kozmobiológia megnyilvánulásai. Ezeket az univerzális kozmikus folyamatokat már a tudományos kutatók is egyértelműen, mérhető formában számon tartják.
Csupán a tudati-gondolkodási dogmatizmusuk gátolja őket abban, hogy ezt a nyilvánvaló megállapítást megtegyék.
Nem nehéz belátni, hogy a végtelen, örök Univerzum egységének fenntartója, harmonikus létének biztosítója és evolúciós irányultságának vezérlője nem más, mint a mindent átfogó, átjáró és működtető elektromágnesen tér.
És ha a földi létben mára már egyértelműen, tudományosan bizonyított, hogy az élettani folyamatok fejlődési menetét a bioelektromos folyamatok határozzák meg, hiszen minden fizikai-testi és minden lelki változást minden esetben megelőz egy elektromágneses hatás, akkor miért nem ismerhető el, hogy az univerzális kozmikus elektromágnesesség hatásai szervezik és vezérlik, mint Egységes Élő Egészet, az univerzális létet?
Ez az elektromágneses tér biztosítja az örök lét folyamatában minden létező számára az egyedisége megőrizhetőségét, az Univerzum végtelen és sokszínű változatosságában. Minden egyes szervezet sorsa, fejlődésének lehetősége, léte minden hosszú távú megnyilvánulása annak a függvénye, hogy mennyire képes befogadni és magáévá tenni ezeket az információt hordozó energiákat.
Az elektromágneses terekben kódolt mintázatok tartalmazzák az univerzális kozmikus irányultság - ha úgy tetszik, a kozmikus evolúció - meghatározott paramétereit, s ezek határozzák meg a mindenkori kozmikus létfeltételeket is.
A lét fenntartása pedig csak a mindenkori létfeltételek között lehetséges.
Ez is nyilvánvaló tény.
A kozmikus irányultság a Teremtő szándékának a megnyilvánulása, az egység örök fenntartásának nélkülözhetetlen iránymutatója univerzális kozmikus szinten. Ez a Szellem sajátosan finom közvetítő közege, mely a jelenlegi átlag emberi értelem számára, valós lényegét tekintve nehezen megközelíthető.
Ennek ellenére, a mind jobban felismerhető irányultságához viszonyulni feltétlenül szükséges, ha az általa meghatározott változások részesei kívánunk maradni.
Hiszen nem csak folyamatos változást generáló információkat közvetítenek az univerzális energiák, de a létezés földi feltételeit is alapvetően meghatározzák folyamatosan megújuló minőségükkel. Nem szabad elzárkózni hatásaik elől.
Tudjuk, hogy az élő Univerzum rendszerében minden egyenrangú, ami az adott irányultságot igyekszik kiteljesíteni.
Tudjuk, hogy a teremtői lélekszikra földi emberangyali megnyilvánulásaiban ezt az irányultságot helyezi léte középpontjába.
Tudjuk, hogy az emberangyali lét szintjére felemelkedett földre szállt angyali lény, képes teremtő módon hatva megváltoztatni saját teljes körű világát.
Tudjuk, hogy az egész földi létet meg lehet változtatni, ha minden földre szállt angyal felismeri ennek szükségszerűségét és saját feladatát, és az univerzális irányultság szellemében igyekszik földi létét átalakítani.
Ez a teremtő adottságú lélekszikra mindenhatóságának szükséges feltétele, csak az univerzális irányultság új energiáira kapcsolódva lehet képes aktívan cselekvő kozmikus lénnyé válni.
Ez az új kozmikus korszak most ható energiáinak fontos információ tartalma.
A döntés joga pedig az egyes angyalemberé.
Visszatérve az univerzális kozmosz életrendjére, ezen belül is naprendszerünk élettani működésére, vizsgálódjunk kicsit a jelentősebb égitestek mozgásait és mozgásviszonyait illetően.
Tudományosan megállapított tény, hogy Földünk a Nap körül keringve, keringési idejének felét a Nap Tejút-galaxis magjának mozgásával megegyező mozgásirányban, másik felét pedig ezzel ellentétes irányú mozgással végzi. Ez a Naprendszer többi keringő bolygójára is igaz.
Az is tudományos állítás, hogy a bolygók Nap körüli keringésük során folyamatosan megváltoztatják a Naprendszer tömegközpontjának helyzetét. Ennek során - annak ellenére, hogy össztömegük a Nap tömegének kb. egy ezrelékét teszi csak ki -, esetenként a Naprendszer tömegközéppontját a Nap látható felszínén kívülre helyezik.
Az sem mellékes, hogy nyilvánvalóan a Naprendszerben keringő minden planéta folyamatosan egy adott középpont körül kering, így a Nap is a bolygók mozgása által generált, változó helyzetű középpont körül kell, hogy keringjen. A folyamatosan változó középpontú mozgások az elektromágneses energetikai áramlási rendszerekben állandóan ismétlődő ciklikus változásokat generálnak.
Mivel a naptevékenységként ismert napélettani folyamatok a Nap magjából, mint élettani központból kiindulva nyilvánulnak meg, a Naprendszeren belüli elektromágneses rendszerben történő ciklikus változások hatására, belátható, hogy a bolygók mozgása határozza meg, illetve szabályozza a naptevékenység ciklusosságát.
A mi létszempontunkból tekintve, ez azt a tényt bizonyítja, hogy a Napközéppont - a napmag - és a Földközéppont - a földmag - mozgásai közvetlenül hatással vannak egymásra, vagyis összehangoltan végzik a két planéta látszólag egymástól független élettani folyamatainak irányítását.
Tudományos megfigyelések határozottan bizonyították, hogy amikor több bolygó helyzete egytengelyűvé válik a Napközépponthoz viszonyítva - vagyis bolygóegyüttállások jönnek létre -, a naptevékenység oly mértékben módosul a létrejövő energetikai-térerősség változások hatására, hogy jelentős mértékben megnövekszenek a nagyméretű napfoltok.
Azaz, intenzívebbé válik a Napon belüli élettani anyagcsere folyamat. Ennek eredményeképpen, a felszínen jól tapasztalható erőteljes flér-tevékenység nyilvánul meg, jelentős mértékű napszél tevékenységet produkálva.
Ma már tudjuk, hogy a leggyengébbnek minősített energia-térerősség változás hatására is - mint pl. a mobiltelefonok bekapcsolásának energia kisugárzása - jelentősen megnő a sugárzás által közvetlenül érintett agyi területeken a sejtanyagcsere folyamatának intenzitása.
A Nap élettevékenységére leginkább hatással bíró négy legnagyobb bolygó naprendszerünkben a Merkúr, a Vénusz, a Jupiter és a Föld.
Olyannyira igaz ez, hogy ezeknek a bolygóknak az egymáshoz képest 90 szögfokos helyzete - kvadrát állása - által létrehozott energia-változás is kiváltja a Nap élettevékenységének fokozódását.
Ezt már a Napkutatók is vizsgálják, s arra a következtetésre jutottak, hogy adott bolygóhelyzetek energetikai hatásai egyértelműen megváltoztatják - lassítják vagy gyorsítják - a Nap forgását, illetve befolyásolják a Nap folyamatosan mozgó tömegközpontjának elmozdulását.
Ezek a jelentős módosulások pedig meghatározóan hatnak az elektromágneses tér működésére a Nap körül.
Ezzel adott bolygóállás-szakaszban befolyásolják annak közvetlen létfeltételeit, s ezen keresztül életfolyamatait.
Hogy ezek a tipikus égitestállásokkal összefüggő hatások Földünkre is hatnak, könnyen szemléltethető a közismert árapály tevékenységekkel.
A Hold Föld-közeli energetikai hatására átlagosan kb. 80 cm magas dagály keletkezik az adott érintett területen, míg a Nap és a Hold együttes hatására e magasság többszöröse, mérések szerint akár 100 billió tonna vizet is könnyen megmozgatva egy-egy alkalommal.
A kozmoszt a maguk sajátosan egysíkú szempontjai szerint kutatók, a Föld mágneses terét vizsgálva, már évtizedekkel ezelőtt megállapították, hogy ott szokatlanul hírtelen változások történtek az utóbbi másfél évszázadban, több alkalommal is.
Ami még ennél is érdekesebb és figyelemre méltóbb, az egy másik változássor párhuzamossága.
Nevezetesen, a Föld mágnesességének és forgássebességének változásai 1836, 1910 és 1969-72 körül voltak tapasztalhatóak, amiket a földmag hirtelen megváltozott mozgásának tulajdonítanak.
Mára már egyértelműen bebizonyosodott, hogy a Nap élettani tevékenységei is hasonló szakaszossággal változtak akkoriban.
Egyébként pedig már kimutatták a tudósok, hogy a Föld forgássebességében is létezik egy 11,5 éves periódusú ciklusosság.
A többi Naprendszeri égitest élettanáról még nincsenek ilyen megfigyelések.
A Nap - Föld - Nap kölcsönhatásokat tekintve egyértelműen kimondható, hogy a két égitest életfunkcióinak azonos korszakban megtapasztalt jelentős mérvű változásai, az univerzális kozmikus egység, mint élő szervezet, egymással kölcsönösen és szorosan együttműködő alrendszereinek szinkron működését bizonyítják.
Kölcsönös hatásaik kölcsönösen megnyilvánulnak egymás létében.
A Nap hatásainak a földi létben évmilliók százai alatt rögzült lenyomataival a kutatók nap, mint nap szembesülnek.
Mivel a Naprendszeren belüli kölcsönhatások nyomait csak a Földön rögzült viszonylatokban tudják a kutatók vizsgálni, ezek alapján látszik bizonyítottnak az elektromágneses összekapcsolódás és összehangoltság az egész végtelen Univerzum Élő Egységén belül.
Az Univerzum - ha úgy tetszik: Adam Kadmon - élő szervezetében a mi sajátos naprendszerünk egy kiemelt jelentőségű sejtnek felel meg, míg benne a planéták egy-egy élettani funkciót betöltő elemnek.
A Föld kiemelten és sajátosan egyéni jelleget és feladatot teljesítve, az Egész Élő Szervezetet megújító, információkat termelő és közvetítő központjaként működik.
Ezért jöttünk mi éppen - és nem véletlenül - a Föld nevű bolygóra, a Gaia anya által biztosított különlegesen specifikus létfeltételek közé.
Feladatunk Gaia anya kozmikus küldetésének segítése, kiteljesítése, az élő Föld rezgésszintjének folyamatos felemelése, ezáltal az Egész Élő Univerzum folyamatos megújulásának sajátos energiáinkkal történő támogatása.
Olyan ez, mint az emberi szervezetben a fiatalító hormonháztartás fenntartása.
De amíg az emberi szervezet múlandó, az Örök Univerzum folyamatos szintű megújulását a léte óta állandóan cserélődő, és korról-korra egyre növekvő energetikai rezgésszinten leszülető, és a földi létben mind magasabb szintű energiát teremtő angyalemberi - emberangyali átalakulás sorozata biztosítja.
A naprendszer látszólag különböző szerkezetűnek érzékelhető élő entitásai, a régi paradigmájú gondolkodóknak felfoghatatlan módon, de hozzánk hasonló élő szervezetek módján végzik univerzális kozmikus feladatukat.
Amíg a ma még hivatalosnak minősített tudomány csak az anyagi-fizikai szintű megnyilvánulásokat kutatja és értékeli, addig nem lesz képes összefüggésében és komplexitásában megismerni és felismerni az Univerzum Élő Egységét.
Mert nem az kell, hogy legyen az alapvető kérdés, hogy milyen magja lehet egy-egy planéta-entitásnak, és hogy miért éppen annyi kísérő kering körülötte? Inkább az, hogy ezek életfunkciói, az életfunkciók által létrehozott hatalmas és erős mágneses terek milyen információkat hordoznak és közvetítenek egymás felé. És, hogy a Mars különleges élettana és energetikai rendszere miért más, mint a naprendszer többi planéta-entitásáé?
Hogy ezek nem illenek bele a dogmatikusan materiális korábbi "tudományos" megközelítések korlátai közé?
ITT és MOST jött el az ideje, hogy az új paradigmás kutatói tudatosság Fényt vetítsen ezekre a valóságos univerzális kozmikus folyamatokra.
Ennek a Fénynek a hatására a "sötét anyag" és a "sötét energia" érzékelhetővé válik, lényege megvilágosodik a látni vágyók és merők előtt.
Ha abból a analógiából indulunk ki, hogy a naprendszer bolygói, egy egészen más nézőpontból tulajdonképpen úgy is felfoghatók, mint a Nap körül keringő holdak, akkor még inkább el lehet gondolkodni a naprendszeren belüli egység és életfolyamatok lényegéről. Így már más értelmet kapnak a mágneses terek és az általuk közvetített élettani információk is, hiszen köztudott tény, hogy a planéták körül keringő holdaknak milyen meghatározó szerepük van a sajátos mágneses terek folyamatosan működő újrateremtésében és fenntartásában.
Az sem lehet mellékes szempont az Univerzum (Adam Kadmon) Egységes Élettanát vizsgálva, hogy az úgynevezett flér jelenség a máig megismert összes csillagra jellemző, de ugyanígy megtalálható a galaxisközpontok magjainál és a csillagszerű, úgynevezett kvazárok működésénél is.
Tehát minden él, minden pulzál, lüktet, változik és keringéssel rendelkezik. Ugyanakkor folyamatosan fenntartva az ősnemzést, öngyarapodva megújul.
A hagyományos tudományos kritérium szerint, minden élőlény mivoltában alap meghatározottság az egységes szervezettség harmonikus működése.
Ez egy egységesen szervező, életfenntartó tényező valamilyen sajátosan adott szintű tudatosságával irányított, létidejében állandó folyamatként nyilvánul meg.
Mivel ma már bizonyított, hogy minden élettani folyamatot elektromágneses terek irányító hatásai befolyásolnak, és a tudat is elektromágneses természetű, minden tudati és élettani változás ugyanarra a forrásra vezethető vissza.
Ez pedig nem más, mint a mindent létrehozó, működtető és fenntartó örök, de folyamatosan változó univerzális kozmikus elektromágnesesség, amely a maga természetes funkciójaként végzi az Univerzum (Adam Kadmon) Egységes Élő rendszerének minden tevékenységét.
Ennek megfelelően minden, a földi létünket érintő természeti megnyilvánulás oka ugyanarra az egyetlen kérdésben megfogalmazható tényezőre vezethető vissza: hogyan viszonyul földi létünk az Univerzum Egységes Élő szervezeti rendszerének működéséhez?
Harmonizál-e vele, vagy sem?
A harmónia harmóniát szül a földi létet illetően is, a diszharmónia pedig a földi létet illető változtatások szükségességét igyekszik demonstrálni, az univerzális kozmikus törvények szellemében. Hiszen az Egységes Élő szervezet nem tűri a károsító tényezőket, természetes módon azok megsemmisítésére törekszik.
Azt is mondhatjuk analóg gondolkodással, hogy így működik az Univerzum ideg- és immunrendszere. A teljes univerzális elektromágneses minta alapján. És ez hasonlóan megtapasztalható az emberi idegrendszer - és immunrendszer működésében is, amelyeknek fejlődését és aktuális működését is minden esetben a környezeti elektromágneses térerősséghez történő viszonyulások határozzák meg.
Ezzel foglalkozik a bioelektromágnesesség új kutatási területe.
Ennek a kutatási irányultságnak köszönhetően, mára már a tudomány által is egyértelműen bizonyított tény, hogy az élő szervezet folyamatos és sajátosan egyedi egységét, egységes rendszerként való működését, az összes ki- és beáramló energiahatás természetes változtató ereje ellenére, a bennünk és körülöttünk működő és ható, viszonylag folyamatosan állandó minőségűnek mondható elektromágneses tér biztosítja.
Ez oly stabil háttér, ami az Univerzum kozmikus harmóniáján belül minden létet egységesen meghatároz, mind a kozmikus evolúciós fejlődési irányultságot, mind az ehhez történő egyéni tudati viszonyulás függvényében, az egyéni sorsot illetően. Minden információt ennek az elektromágneses térnek az örök mintázatai hordoznak és határoznak meg.
Ez az, amit a régi paradigmájú, konzervatívan materiális szemléletű akadémiai tudomány nem képes beismerni és elismerni annak ellenére, hogy a kutatási eredmények tényei mindezeket bizonyították már.
A kérdés a számukról mindig ugyanaz: honnan képes erre a végtelen és örök, de mégis folyamatosan mintázat változatosságokat megnyilvánítani képesnek bizonyult elektromágneses tér?
Az egysíkú, kizárólag fizikai szinten gondolkodni képes, dogmatikus nézetű tudományos tudatosság számára nem létezik más, mint energia-, tömeg és ezek különböző viszonyítási formái.
Ezért felfoghatatlan számára, hogy a lineáris értékrendje szerint viszonylag gyengének minősülő elektromágneses tér, mi módon képes az Egységes Élő rendszerekben a folyamatok irányítására, ellenőrzésére és korrekciójának szükségszerű beindítására, az összes folyamat eredményének és irányultságának a kívánt univerzális kozmikus értékekhez való viszonyítására.
Mi teszi képessé a Teremtő elektromágnesessége által teremtett univerzális lét rendező elvének a megvalósítására?
Tapasztalati tény, hogy minden egységben létező és működő szervezet mindig rendelkezik a sajátosságának megfelelő tudatosságot biztosító tényezővel. Emberi vonatkozásban ezt mélytudati vagy lelki-pszichikai tényezőnek nevezik. Más létvonatkozásokban ez szintén létezik és működik, a még szokásos emberi mértékhez viszonyított kicsiben és nagyban egyaránt.
Az emberi lét tudatszintjein nyilvánvaló tény, hogy az egyéni benső lelki világ aktív és teremtő módon képes kivetülni és alapvetően meghatározni az egyén számára megtapasztalható Minden, Ami Van milyenségét.
Ennek a közismert ténynek köszönhetően vagyunk képesek hatni saját egyéni létünkre, sorsunkra, váltunk alkalmassá az Új Földi Lét megteremtésére. Mindenki új, szebb és jobb világot teremtve önmaga számára, akarva-akaratlan közreműködik a földi lét rezgésszintjének felemelésében, a saját felemelkedése mellett. És itt nem kell központilag meghatározni senki számára, hogy neki mi a jobb, mi a szebb jövő.
Mindenki képes saját tiszta lelki esszenciájából kiindulva, a benne szunnyadó isteni teremtő erőket aktivizálni, s eldönteni lelke mindenhatóságával, hogy mit tegyen.
Ez is elektromágneses folyamatként működik tudati - lelki - szellemi szinteken.
Hasonló módon működik ez az Univerzális Kozmosz kollektív tudatosságának mindenre kiterjedő szintjén is. A Teremtő kivetülő irányultsága - mint lelkének esszenciális lényege - határozza meg folyamatosan mindenkor a Minden, Ami Van Egységesen változó minőségét.
Ezt nevezzük kozmikus evolúciónak.
Visszatérve ismét a kozmikus rezgésekre, a tudományos mérések szerint, a Napból származó, 5 perc és 160 perc körüli rezgések több mint tízmillió féle rezgést nyilvánítanak meg, s ezek egyenként is pillanatonként változnak.
Ez a hatalmas mennyiségű és folyamatosan változó minőségű rezgés a lét minden pillanatában megszámlálhatatlan szintű és tartalmú vezérlő kozmikus információt sugároz a naprendszer minden létezője számára.
Igaz, hogy a tudomány mai képviselői még nem tulajdonítanak semmilyen információ közvetítő szerepet ezeknek a kozmikus rezgéseknek, de ez legyen az ő hiányosságuk.
Eredetünk, esszenciális isteni-angyali önvalónk legbenső rezgései, szellemi-lelki csatornáink ettől még befogadók ezekre a kozmikus üzenetekre.
Az örök lélek még emlékszik azokra a racionális tudathoz még nem kötődött állapotaira, amikor az összes léttevékenységét a szellemi csatornákon felé- és beléáramló kozmikus rezgések határozták meg úgy, ahogy ma az emberi lény melletti összes létező élettani folyamatait alapvetően meghatározzák.
Ezeknek a kozmikus természetet szabályozó, információt hordozó rezgéseknek a teljes figyelmen kívül hagyása juttatta el az angyalemberi létet az eredendő lényegétől való eltávolodás állapotába. Egyetlen lehetősége maradt a további fennmaradása biztosítására, visszatérni a kozmikus valóság egységébe.
Ma már tudjuk a Nappal kapcsolatos tudományos megfigyelések és vizsgálatok eredményei alapján, hogy olyan bonyolultan összetett szerveződésű a Nap elektromágneses terének működése, amely sokrétűségével a naprendszeren belüli létformák összetett szerveződéseinek a sajátosan egyértelmű létvezérlő információval való folyamatos ellátását hivatott biztosítani.
Vagyis a Nap sugarai nem csak fizikai szinten biztosítanak életfeltételeket minden létező számára a naprendszeren belül, de egyértelmű szervező és vezérlő információkat is hordoznak - a tudomány által axionoknak és skalárhullámoknak nevezett minőségükben - minden egyes létező számára.
Ha éppen látjuk a Napot, vagy ha éppen nem, ez a folytonos információ özön körülvesz és magába zár mindent a naprendszeren belül, és meghatározza ott a létet. A naprendszeren belül ez az információ biztosítja a harmonikus egységet minden létszintet, minden tudatszintet figyelembe véve, időtlen korok óta.
Ezt tudták mindig is bölcs elődeink, tudják ma is azok, akik Új Tudatosságú gondolkodásukkal képesek a látszatok és a tudományosan korlátozott nézetek mögé tekintve meglátni az univerzális kozmosz valóságát, a Minden, Ami Van lényegét és egységesen harmonikus létét.
Az ilyen tudatosságú emberangyali lény nem csak látja a kozmikus egység működésének lényegét, hanem érzékeli is mindazokat a kozmikus üzeneteket, amelyek neki szólnak, és igyekszik ezeket mindennapi léte mind magasabb szintű megélésének folyamatos biztosításához felhasználni.
Ez a kozmikussá válás alapfeltétele ezen a szinten.
Gondolkodási módját már csak nem az anyagi szintű racionális tudat uralja, hanem a kozmikus kapcsolatot kizárólagosan jelentő és biztosító lelki- és szívtudat impulzusai is egyenrangú meghatározóivá váltak ennek. Így vált ismét teljes értékűvé a földre szállt angyali lény, összetett tudatossága által.
És ez által az összetett tudatossága által válik képessé rácsatlakozni a korábbi racionális tudata számára elérhetetlennek bizonyult magas rezgéstartományok információs halmazaira, az Akasha tartomány örök kozmikus értékeire.
A képességek hatásai pedig egészen addig kiterjednek, hogy a kozmikus üzenetek információi beépülnek a DNS-be, és ott rendkívül felerősödve lépnek működésbe. Vagyis fokozottan hatnak az ilyen egyénre a kozmikus evolúciót meghatározó univerzális irányultság energetikai hatásai.
Ő válik ez által az örök megújulóvá.
Az "ahogy fent, úgy lent" és fordítva elvének megfelelően, az aktívan működő lelki mindenhatóság, az ennek tiszta, isteni teremtő tartalmát közvetítő energia működik mindent megváltoztatni, átformálni és megújítani képes pszichikus tényezőként, "kicsiben és nagyban" az egész Egységes Élő Univerzumban.
Ezek alapján viszont minden csupán nézőpont kérdése. ITT és MOST eljött az ideje az eddigi nézőpont felülvizsgálatának, mint a "lent"-et, mint a "fent"-et, mind a "bent"-et, mind a "kint"-et illetően.
Rá kell ébredni, hogy a Minden, Ami van: EGY.
Ez az EGY van "lent" és "fent", "kint" és "bent".
A Minden mi vagyunk.
Naprendszeren belül és azon kívül, bőrünkön belül és azon kívül egyaránt.
A KOZMIKUS LÉT HARMONIKUS ÖSSZHANGJA
A korábbiakban leírt univerzális kozmikus együttrezgési életjelenségeket - egyébként más szemszögből vizsgálódva ugyan -, de a múlt század közepén már a tudósok is kimutatták.
A Nap - Vénusz, és a Nap - Merkur Föld - közeli egytengelyűsége (együttállása)
esetén, illetve azt közvetlenül megelőzve és közvetlenül követve, hatalmas változások tapasztalhatók a földi magnetoszféra mágneses tevékenységében. De hasonló módon, csak kisebb mértékben hat a földi mágneses mező tevékenységére a Nap - Jupiter szembenállás (oppozíció) is.
Ezeket az élettevékenység intenzitás-változásokat, még különösen sajátos módon képes jelentős mértékben befolyásolni a Hold akkori adott helyzete is.
De mindezekre a változásokra egyértelműen rányomja bélyegét a Nap 27 napos átlagos forgási periódusa.
Ugyanakkor különös módon, 1991. július 6. táján, a nagyon ritka időközönként megtapasztalható Föld - Uránusz - Neptunusz bolygóidentitás együttálláskor is megfigyelhetőek és mérhetőek voltak mind a földi magnetoszféra mágneses tevékenységében, mind a naptevékenységben jelentős változások.
A Föld esetén még azt is kimutatták a kutatók, hogy a Hold 120 fokos (trigon) szögállása a Föld - Uránusz - Neptunusz helyzetre, szintén együtt járt a mágneses tevékenység maximumával.
Mindezek a mért és tudományosan bizonyítást nyert tények csupán véletlen játékai lennének a holt anyagnak tekintett bolygóentitások kozmikus szintű megnyilvánulásait illetően?
És mindezek az energia- és információ közvetítő megnyilvánulások a bölcsek által évezredek óta ismert és alkalmazott asztrológiai szögállások létrejöttekor érik el maximumukat...
Vagy tán mégis csak bizonyosságot szerez a tudomány is mindarról az örök univerzális kozmikus létösszhangról, amely az egyéni szintű létrejövés szent pillanatától alapvetően meghatározza minden létező létének energetikai szintű alapjellemzőit. Ez pedig nem mással, mint a születési képletek asztrológiai, de még inkább asztrozófiai ábrázolásával egyértelműen szemléltethető ma is.
***
Ezek alapján nem nehéz megérteni, hogy mit is jelent az univerzális kozmikus Egység, s ezen belül az élő kozmikus természet átalakító erőinek és a földre szállt angyali lényeknek a szükségszerű, de csak azonos energetikai-rezgésszinteken megvalósítható együttműködése.
Ma már egyértelműen megállapítható, hogy az élő Univerzum sajátos törvényszerűségei fejezik ki azt a Teremtő szándék szerinti irányultságot, amely örökön-örökké mindenhol megnyilvánul, amelytől való eltérés végzetes kozmikus reakciók kiváltását eredményezi.
Az élő Univerzum örök harmonikus működését meghatározó összetett törvények elleni szándékok, mindig az Egységet biztosító korrekció szükségességét vonják maguk után. Aki és ahol vét az élő univerzális szervezet Egységes működése ellen, azt és ott - akár csak az élő emberi szervezet immunrendszere - a kozmikus hatások igyekeznek mielőbb felszámolni. Mert itt is igaz az "ahogy fent, úgy lent" sokat hangoztatott elve.
És ebből az elvből következik a viszont-viszonyulás szükségessége is, mégpedig abban a vonatkozásban, hogy a saját magunkban megteremtett harmónia nélkül nem lehetünk részei az univerzális kozmikus harmóniának. Azonos csak azonossal képes azonossá válni az élő Univerzumon belül. Ez szent elv.
Ezt a szent elvet igyekeznek évezredek óta kihasználni és felhasználni azok az uralkodni vágyó hierarchiák, melyek tudatmódosító tevékenységének lényege, hogy minden egyes ember hódoljon be, váljon azonossá lelkileg-tudatilag az éppen aktuális, általuk hirdetett hamis elvekkel. Célja az emberi alávetettség megszűnő állapotának megakadályozása. Ez a tevékenység ma már közismerten a legkülönfélébb, a kozmikus energiarendszert is egyre inkább zavarni igyekvő technológiákkal történik.
Az egyéni lélek esszenciális önazonosság-tudatra ébredése és e tudatnak meghatározóvá válása, elkülöníti az egyént mindazoktól a külsőleg ráerőszakolt dogmatikus és uralkodó elvektől és paradigmáktól, amelyeket nem érez magáénak. Ezáltal spontán módon leválik az uniformizált lelkületű és tudatosságú megtévesztett és uralt tömegről, gyengítve és veszélyeztetve az uralkodó körök hatalmi törekvését.
Aki felébred és kilép a lelkileg-tudatilag elkábított sokadalom tömegeiből, az már felfedezte önmagában az univerzális kozmikus élet lényegét, a lelke mélyén lappangó szabadságvágyat, az élet igazi éltető erejét: önazonossága mind teljesebb és folyamatos kibontakoztatásának és kiteljesítésének igényét.
Ezzel teheti igazzá és teljessé a benne élő egyéni világ megnyilvánítását, az élő univerzális kozmikus valóságát színezve. Hiszen minden egyes lélek valóságos építőrésze az élő univerzumnak, tiszta önvalójában megnyilvánulni csak szabad egyéniségével tud. Ezért sohasem szabad alávetni semmilyen, az önmaga lényegétől idegen uralomnak.
Szellemi - lelki esszenciánk a végtelen és örök Univerzum sajátosságait hordozza magában, sajnálatos módon az utóbbi évezredek során erőteljesen rárakódott uralmi szándékok és törekvések tudatmódosító hatásainak nyomán nagyon mélyen elnyomott állapotban. De ebben az állapotában is igyekszik az univerzális kozmikus hatásokat lehetőségei szerint közvetíteni és érzékeltetni a racionális tudat rabságában tengődő földre szállt angyali lényünk számára.
A lélek és a szellem igyekezete nyomán benső világunk nem ritkán kerül skizofrén helyzetbe, hiszen érzékeli az univerzumban létező végső valóság lüktető energiák által közvetített dinamikáját, és benne tengődik az anyagi lét által statikussá merevedett viszonyokban.
Az univerzális kozmosz folyamatos, egyre magasabb szintű dimenzió teremtő folyamatának ugyan teremtő részese, de ezt tudatilag nem érzi a sajátjának az anyagi létbe révült angyalember.
Amikor lényébe áramlik a kozmikus erők statikus létét megmozdítani igyekvő energiahulláma, riadtan ébred fel kábulatából és kiált segítségért.
Nem meri érezni, hogy a létváltozás a saját érdeke, s az elzárkózás belérögzült reflexe helyett az új felé fordulás és megnyílás az egyetlen túlélési lehetősége.
Ennek megfelelően bátran teret kell nyitnia a számára még ismeretlen valóságokat képviselő új energiáknak, hogy azokkal feltöltve lelki - szellemi akkumulátorait, eleget legyen képes tenni a szent kozmikus evolúció legújabb kihívásának. Csak ezekkel az új energiákkal megerősödve lehet képes minden földre szállt angyali lény az anyagba zárt, elfojtott és elnyomorított önvalóját a mélységekből felszínre hozni, és élő valóságában ismét teljesen kiterjeszteni.
Ha ezt sikeresen megteszi, akkor és csak akkor képes a benne adottságként létező isteni teremtő képességét aktivizálni, és az új szemléletű énje további előrelépése érdekében megteremteni saját Új Földi Létét.
Senki más, csakis a szabaddá váló lelki entitás képes az ITT és MOST megnyíló magasabb szintű szférákat elérni és benépesíteni.
Aki ezt nem képes felfogni, megérteni és megtenni, annak még sok tanulni és tapasztalni valója van a régi energiákkal bíró duális anyagi feltételek között, így nincs létterülete az emelkedettebb Új Földi Lét keretei között.
Ahogy az élő naprendszerek és az őket magukba foglaló galaxisok is csak azonos rezgésszinten képesek harmonikusan egységes működésre, úgy a változó földi lét új feltételei között is egységes rezgésszintű entitások tudják csak megteremteni és biztosítani a szükséges és vágyott harmóniát.
Az Új Földi lét az életeknek és az éltető irányultságoknak ad teret, a régi szintű pusztító törekvésekkel szemben. A régi, pusztító energiáknak és a mellettük kitartó képviselőiknek távozniuk kell a megváltozó földi létkörülményekből. Ez a kozmikus tisztulási folyamat egyre intenzívebben tapasztalható meg.
A kozmikus evolúció mindig a tisztább és egyértelműbb, a magasabb szintű megújulás irányába tereli a különböző létsíkok életfeltételeit úgy a csillagok, mint a földre szállt angyalok világában.
Az angyalember ego uralta hamis tudata és az ebből eredő természetpusztító tevékenységei nyomán eljött az aktuális pillanata annak, hogy a Föld végre megszabaduljon sanyargatóitól.
Aki valaha is részese volt a természet elleni durva cselekedeteknek, az most szenvedő részesévé válik mindannak, amit tett. A természet az örök szellemi törvényeknek megfelelően visszaadja mindazt, amit így vagy úgy kapott.
Ki mit tett korábban, ki mint cselekedett, most azzal kell szembesülnie.
A kozmikus tudat nem felejt, a teremtés manifesztáló folyamata örök érvényű.
Nincs olyan tényezője az Univerzum történetének, amelyet az Akasha - krónika ne tartalmazna, és amihez a felemelkedett rezgésű egyén ne férhetne hozzá.
Oda minden gondolat és minden megnyilvánulás energetikailag bevésődik örök korok óta. Ott egyenlítődnek ki a karmikus egyenlegek minden szinten. Azt is mondhatnánk, hogy az Akasha az univerzális tudat megnyilvánulása.
A megfelelő energetikai rezgésszintre felemelkedett emberangyali egyén szellemi - lelki - tudati összetett rendszere, többszörösére növelheti kozmikus érzékelő és alkalmazkodó képességét a korábbiakhoz képest, ha rákapcsolódik az univerzális lét rezgésszintjeire. Ekkor gyakorlatilag az univerzum bármely tényezőjével képessé válhat együttrezgésre, kapcsolódásra és akár folyamatos együttműködésre is.
Hiszen az univerzális kozmoszban minden mindennel összefüggésben van, ennél fogva az emberi agyi tudat számára elképzelhetetlen gazdagsággal rendelkező rendszer. Aki eddig képes felemelkedni, az ebből a gazdagságból kreatív szellemiségének és lelkületének minden igényét képes lehet kielégíteni.
Mivel a földre szállt angyal a Teremtő gyermeke, lélekszikrája, az Univerzum általa teremtett összességének aktív megalkotója, ezáltal saját maga teremtett részeihez fér hozzá akkor, amikor ismét eléri azt a rezgésszintet, amellyel a Minden, Ami Van megteremtésében Fénylény-entitásként részt vett.
Mindenben benne van korábbi Fénylény önmagunk energetikai lenyomata, csak fel kell emelni jelen anyagi testű létünk energetikai rezgésszintjét arra a szintre, ahol a szkafanderbe bujásunk előtt teremtettünk. Amiben benne működik energetikai lenyomatunk, az élőként képes csak működni, hiszen az Élő Univerzum rendszere csak élőt tartalmaz és működtet.
Ha pedig az Élő Univerzum általunk teremtett élő entitásai a mi energetikai lenyomataink, akkor azonos természetűeknek is kell lenniük velünk. Márpedig egyértelműen ez tükröződik vissza a szakértő számára egy születési képletből.
Ez az azonosság teszi lehetővé, elérhetővé és befogadhatóvá számunkra a magasabb szintű univerzális lét sajátosságait, illetve azt, hogy az univerzális lét szintjeihez felemelkedett emberangyali egyént az eredendő Otthon miliője magába fogadja. Ekkor minden újra elérhetővé válhat számunkra.
És ismét bebizonyosodik, hogy az isteni teremtő mivoltunk tény, az anyagi szkafanderbe bújt angyali lényegünk földi tevékenységeinek összessége tulajdonképpen a kozmikus folyamatok energetikai- és információs szintjeinek akkumulátora. Tudati kivetüléseink hatással vannak az univerzális kozmosz egészére, változásaira, vagyis minden gondolatunknak és cselekedetünknek kozmikus következményei vannak.
Mivel minden oda-vissza is érvényes és működik, a kozmikus szintekről ránk visszaható hatások is alapvetően a földi emberi, tudati és egyéb tevékenységek manifesztálódottan visszatérő következményei, utóhatásai, a mi teremtéseink. Vagyis a földre szállt angyal emberi szkafanderében továbbra is meghatározó és teremtő módon áll kapcsolatban az univerzális kozmosz működésével. Senkit és semmit nem okolhat azért, ami a végtelen Világegyetemben történik, és ami számára kozmikus eredetűnek tűnő természeti hatásként rá vetül.
Minden, ami a kozmoszból rá hat, az eredendően tőle ered.
A földi emberi lét összes megnyilvánulása aktívan formálja az univerzális kozmikus lét teljességét, mintegy tudatlanul teremt új létfeltételeket mind a földi lét, mind az univerzális lehetőségek területén.
Az angyalember tudata általában nem fogja fel ezt a hatásfolyamatot, ezért nyugodtan nevezhetjük tudattalan létfeltétel teremtésnek.
Csupán az elkeseredett csodálkozás jut felszínre az általa teremtett, és a földi létére nagy hatással lévő, esetenként szélsőségesnek minősülő természeti megnyilvánulásokkal történő szembesülése alkalmával.
Pedig ez nem más, mint az ő teremtményének természeti manifesztálódása.
Megnyilvánul a maga természetes módján ebben a manifesztálódásban mindaz, amit a földre szállt angyali entitás latens isteni teremtő adottságának nevezünk. Bizonyítja eredetünket, a kozmikus létre való ráhatásunkat, az isteni küldetésünk kozmikus összefüggéseit, a magasabb szintekkel való folyamatos kapcsolatunk működését, függetlenül attól, hogy képesek vagyunk-e felfogni ezt, vagy sem.
Gondolataink és megnyilvánulásaink nem csak egyéni tudati és cselekményi megnyilvánulásainkként képezik valóságunk részét, hanem az emberi kollektív tudatosság alkotójaként hatva, visszahatnak az általános földi emberi létre is. Bensőnk valósága így válik a minket körülvevő világ valóságává. Legbensőbb érzéseink és gondolataink energiahullámai mozgatják a minket körülvevő világ eseményeit függetlenül attól, hogy ezt tudjuk-e vagy sem. Teremtők vagyunk. A kozmikus tudat meghatározó részei vagyunk.
Bár a mai "modern természettudomány" ezeket a tényeket figyelmen kívül hagyva, tudomást sem vesz minderről, az emberi szkafanderbe bújt angyali entitások és az univerzális kozmosz kölcsönös egymásra hatása egyértelmű, és túlnő minden, csupán egysíkúan anyagi meghatározottságú szemléletmódon. De ettől még a dolog örökön működik, s az univerzális kozmosz emberi eredetű változásokon átmenve jut előre a saját evolúciós pályáján.
Lehet beszélni a "vak sorsról", egy elképzelt "felsőbb isteni lény" világot irányító vezérlő tevékenységéről, a Világegyetem "kiszámíthatatlan erőinek vad játékáról", vagy bármiről, ez csupán tudati képességek megnyilvánulása. Mindezek a maguk logikája szerint tagadják az ember kozmikus lényegét és szerepét. Külsőnek magyarázott okokra vezetnek vissza minden földi történést. Figyelmen kívül hagyják, hogy a Világegyetem és benne a földi ember sorsa a mi gondolkodásmódunk, tudati kivetülésein függvénye és következménye.
Azt sugallják, hogy az emberi lény az élettelen Univerzumban egy parányinak számító, kiszolgáltatott porszem csupán, az egyetlen életre szóló léte pedig önmagában csupán csak egy röpke illúzió. Ennél fogva arra sarkalják a tompa tudatot, hogy ebben az egy és teljesen kiszolgáltatott életében csakis az általuk biztosított káprázatok élvezetének éljen. Hiszen "úgyis csak egyszer élünk". Ne akarjon senki szabad és kreatív lenni, ne törekedjen tudati fejlődésre és gondolati önállóságra, hiszen minden tőlünk függetlenül, úgymond "objektív folyamatok" által történik. Ezért tetteinkért sem kell felelősségtudatot éreznünk. Vannak, akik ezek szerint élnek és hatnak a világ menetére. Egyre kevesebben.
Aki már eltávolodtak ettől a tompa tudati színvonaltól, és nem szándékoznak többé a hatalmi alárendeltek szerepében létezni, azok egyre inkább közelítenek a kozmikus valóság mind teljesebb megismerése és megtapasztalása felé.
Ők már rájöttek arra, hogy a földi emberi lét nem egy mindentől függetlenül létező zárt világ, amelyre az ember számára abszolút megismerhetetlen külső erők előre kiszámíthatatlan módon hatnak. Tudják, hogy nincs két különálló és egymástól teljesen függetlenül létező és működő rendszer úgy, mint a földi lét és a felette uralkodó kozmikus világ.
Felfogták és megértették, hogy az emberi lét és a kozmikus lét teljességében egymásra hangoltan működik, ezért minden földi emberi tevékenységnek tudatosan a kozmikus visszahatások figyelembevételével kell megtörténnie, hiszen mind nyilvánvalóbb kölcsönhatások nyilvánulnak meg az egymással kölcsönösen szoros kapcsolatban, egységben működő Univerzumon belül.
Ennek egyetlen, tudományosan is bizonyított oka pedig az a tény, hogy minden kisugárzott elektromágneses tér kiterjed az univerzális kozmosz teljességére és ott jellegének megfelelő hatásokat vált ki. A tudomány ezt elektromágneses indukció néven emelgeti, és azt is megállapította, hogy az elektromágneses tér aktivitása szinte öntevékenynek tekinthető.
Ezért és így valósul meg a tudatlanul felelőtlen emberi tevékenységek nem mindig kívánatos utóhatásaiként, a később manifesztálódó lényege egy-egy földi létkorszaknak. Mert amit vet az ember, azt tudja csak learatni.