Szem

Fej és koponya

A fejnek rövidnek kell lennie, egy egyenletesen mély, széles koponyával, nagyon plasztikusan kidomborodó pofaizmokkal, kidomborodó stoppal, rövid szemfogakkal és fekete orral kell rendelkeznie. A Staffordshire Bull Terrier ahhoz a számos kutyafajtához tartozik, amelyeknél a fej nyilvánvalóan a legfontosabb testrész. Más szavakkal ő egy "fejfajta". Ez a fej egy szigorú szépséget mutat erős, széles, rövid szemfogakkal, ami az erősségét, az erőt testesíti meg. Ezek a stafford "harci jegyei". Erős izmok kötik össze a fejet, és a fajta híres harapó erejét adja, illetve ettől a kutya állkapcsát ollósan zárja. A legtöbb stafford tenyésztő és bíró számára az ideális kimért fej és az orr között 2:1 arány kell hogy legyen. Az orrlyukaknak mindig nagynak és feketéknek kell lennie. A pigmenthiányos hús színű orr kizáró ok a tenyésztésből. A szukák feje mindenképpen fenomenális kell hogy legyen és nem szabad, hogy első pillantásra "kanos" benyomást keltsen. Azok a szukák, amelyeknek kanos fejük van még inkább átörökítik azt szukáikba, kölykeikbe, és egy szép fejű szuka ellen mindig hátrányban lesz. A szem alatt a staffordfej jól kitöltött kell hogy legyen, ezáltal a szemfog mélyről és erősen tud fejlődni. Az alsó állkapocsnak elölről nézve szélesnek és erővel teltnek kell lennie, soha nem lehet vékony vagy vissza, hátrafele nyúló. Nem szabad hogy besüllyedt - dishface - vagy felfele ívelt - downface - legyen. Mindezen hibák nagyon nemkívánatosak.

Fülek

Az összbenyomást tekintve a Staffordshire Bull Terriernél a fülek állása nagyon fontos. Ha a fülek túl nagyok - repülő fül - vagy túl magasan vannak nagy hátrány lehet. Az ideális fülnek kicsinek, vékonynak és finomnak, mindenek előtt rózsaformájúnak kell lennie. A kutya füle izgalmi állapotban kifelé összecsukolva áll - félig álló fül -, azonban az ilyen fülek nagyon kevés esetben vezetnek a koponya és a fej elfogadásához, a megkívánt formához. A másik fülforma félig felálló, ami az előírások szerint keskeny és egyáltalán nem néz ki rosszul. A nehéz fülek kiegyenlítik a kutyát, de egy Dumbo-effekt elrontja a teljes képet. A régi időkben, a legtöbb esetben a Pitek füle a staffordokéhoz hasonló volt, bár vágták őket. Hála istennek ezeket ma az állatvédők megakadályozzák. Teljes felálló fülekkel a kutya úgy néz ki, mint egy denevér. Én csupán egyetlen egy olyan nyertes kutyára emlékszem, aki ilyen fülekkel nyert, ő egy szuka, neve CH. Ellasteve Bella, aki az 1970-es években nagyon sok kiállításon vett rész, amíg a címet megnyerte.

Harapás és állkapocs helyzet

Valószínűleg ez a fajta átléphetetlen kérdése és sok vita folyik órákon keresztül az előnyeiről és a stafford harapás hibáiról. A standard megkívánja az ollós harapást (a felső állkapocs metszőfogai szorosan az alsó állkapocs metszőfogai elé zárnak), illetve a nagy fogakat és a szorosan hozzásimuló feszes ajkakat. Egy erősen elöl vagy hátul harapó állkapocs büntetendő kell hogy legyen. Ha a szemfog különösen rövid, akkor mindig fennáll a valószínűsége, hogy az állat előre harap, különösen a későbbi öregkorban, ha az alsó állkapocs még erősebb lesz. Ennek a különösen rövid szemfognak a szabály szerint nem kívánatos kísérő tünete a kicsi fogak. Szerencse hogy ez a fejtípus csak nagyon ritkán lép fel, köszönhetően a megfontolt és véghezvitt tenyészprogramnak, aminek következtében a nehéz bulldog típusú fej és egyidejűleg a nagyon rövid fog eltünt. Fogaknál a P1 hiánya elfogadható, de több vagy más hiány a tenyésztésből kizáró ok.

Mellső lábak

Az első lábaknak egyenesnek és erős csontozatúnak kell lennie, eléggé szélesen egymás mellett állnak. Nem szabad egy bulldog elsővel összetéveszteni, sokkal jobban a kutya alatt vannak a lábak, és a csontok is erősek, biztosak, minden pótlólagosság nélkül. Az első lábak között előfordulhat egy kis gyengeség és a mancsok területén is. A mancsoknak egy keveset kifelé állónak kell lennie. A vállak jól visszafekvők, ezalatt azt kell érteni, hogy a lapocka körülbelül 45 fokos szöget képez. A váll nem lehet meredek. Egyesek azt hiszik a bírók előnyben részesítik a nagyon rövid nyakat, de a nagyon rövid nyak és a jó vállak kizárják egymást. A vállfelépítés kihat a nyak kapcsolódására, a nyak és a már kapcsolása a hátvonalba törésvonalmentesen megy át. A nyak nem lehet felszegett - stuck on -, mert a kutyáknál egy ilyen nyakkal a vállkonstrukció hibás lehet. A nyak egy könnyű ívvel kísérve a testbe torkollik. Ha a kutyának laza válla van mindig ki lehet jelenteni, hogy a mozgás lefolyása jó. Messze ki tud lépni és jó ritmusban mozog. A meredek vállak egy rövid peckes mozgást eszközölnek ki hasonlót, mint a Foxterriereké. A Staffordshire Bull Terrier az ő saját sportos, atletikus tulajdonságai miatt olyan híres és borzalmas lenne egy Foxterrieres mozgással.

A test

A test a bordakosárral kezdődik, és az ágyékig tart. A mellnek, a könyöknek jól oldalt fekvőnek és feszesnek kell lennie. A kutya fontos tulajdonsága a jó testi kondíció. Nem úgy mint az a kutya, amelyik még fejlődés alatt áll vagy keveset mozog. Ezt fel lehet ismerni, például versenyen, hogy a kutyát még "készíteni kell". Ezalatt a bíró azt érti, hogy korral és több mozgással még jobb lehet. A bírók egy feszes, egyenes felsővonalat és bordaívet, valamint mellmélységet kívánnak meg. Speciális bírók szerint kívánatos egy könnyű izmos ív az ágyék felett, a felfelé ívelő hátat viszont elutasítják. Ez minden tenyészprogramnak egy nagyon erős hibája lehet. Ezt az emberek nagyon könnyen felismerik, mert a hátívet az ágyékmagasság felett jól lehet látni. A mar utáni rész nem lehet süppedt. A stafford egy erőteljes, tömör kutya, ezért szüksége van egy erős hátra. Semmi esetre sem kívánatos egy süllyedés a hát közepén, a keresztcsontnál, farnál sem eshet le erőteljesen a hát. Az ágyéki részen szükséges, hogy a kutya szabadon tudjon mozogni, rövid kötéssel az utolsó bordához a csípőcsontizület között. A kanoknál tenyésztésből kizáró ok a rejtett heréjűség, illetve a félheréjűség.

Hátsó lábak

A Staffordshire Bull Terrier erős, jól izmolt hátsólábbal rendelkezik, mély bokaizülettel, csánkkal, jó szögekkel. Hátulról nézve a lábaknak teljesen párhuzamosan kell állnia. Egy jó szögelt és erőteljes hátsó láb a stafford számára nagyon fontos. Csak ez a kombináció adja meg a staffordnak a dinamikus lökést, ami miatt olyan ismert. E nélkül a lökés nélkül a harci kutya nem lenne jó helyzetben, magát nem tudná a ringben jól mozgatni. A hátsó lábaknak is szüksége van erőre, ez teszi lehetővé a kutya "becsapódását" az ellenfelébe. Ezenkívül a jól felépített, hosszú izmok nélkül a stafford soha nem lett volna megfelelő helyzetben és nem tudta volna megvalósítani feladatát a Pitben.

Mancsok

A mancsoknak erősnek és közepes méretűnek, jól kipárnázott ujjpárnákkal kell rendelkeznie. A staffordnak nem lehet felcsontozott macskamancsa. Kívánatos a feszes mancs, ami az első láb közepéig egészen könnyen kifelé áll. Ez a tulajdonság fontos különösen a lábak előre lökésében. Az ember ezt a mancsot e legkitűnőbb sprinterek lábával tudná összehasonlítani. A startél oldalról oldalra mozog. Ez segíti a kutyát a gyorsaság növelésében és a jó testtartás kialakításában. A régi tenyésztők harcikutyáikat képessé tették erre a mozgásra. Az állatok tenyésztését ehhez kötötték, tudták, hogy a Pit-ben csak egy rövid távolságot kell legyőzniük, de azt minél gyorsabban. Manapság ez túl elméletinek tűnik de a régi időkben szükségszerű volt, hiszen a tét az hogy győztes vagy vesztes lesz-e a kutya, és itt minden apró előny számított. Az ideális tappancs olyan félig nyúlt mancs volt, amelynél az ujjak között nagy hely volt, és a bütykök csak enyhén álltak kifelé. A mancsok nem lehettek támasztó állásúak vagy teljesen nyúl mancsúak, mert ezek nagy hibát jelentettek, hiszen ezek drasztikusan befolyásolják a kutya mozgását. Egy ilyen mancsú kutya a Pit-ben alkalmatlan lett volna feladatai elvégzésére.

Farok

A legjobb a középhosszú, mélyen kezdődő, vékony, mélyen hordott farok. A faroknak nem kell erős görbületet mutatnia mint régen, amikor is a kutya farkának olyan görbülete volt, amelyet leginkább egy kút nyomókarjához lehet hasonlítani. A farok a staffordnak olyan mint az evezője, kormánya, amivel a kutya harc közben mindig egyensúlyban tartja magát. Harc közben szüntelenül el és vissza mozog egyik oldalról a másikra. A farok erőteljes, a vége finoman hegyes kell hogy legyen. Izgalmi állapotban sem szabad, hogy a hátvonal fölé kunkorodjon. Fontos azonban hogy a hátsó láb csánkjáig érjen. Ha a farok túl rövid felborul a kutya egyensúlya. A régi tenyésztők nem szerették a hosszú farkat, mert úgy tartották hogy a hosszú farkú kutyák gyakran mutatkoznak gyávának. Ha a kutya farka dugóhúzó szerű, akkor a kutya testfelépítése is minden bizonnyal bullos. Emlékszem egy ilyen kutyára CH. Spotty Lady-re 1970-ben akinek tulajdonosa Charlie Whiteworth.

Hajtómű és mozgás

A mozgásnak szabadnak és erőteljesnek kell látszania. A lábak elöl és hátul is abszolút párhuzamosan mozognak, látható lökő-tolóerővel a hátsó lábakban. A kutyák mozgásfolyamatán azt a módot értjük, ahogyan egy bizonyos járásmódban a kutya tagjai mozognak. A staffordnak van egy mozgásstílusa, aminél az első lábak sem befelé, sem kifelé nem mozoghatnak, hanem a hátsó lábakkal párhuzamosan mozognak. A mozgásfolyamatnak területfoglalónak kell lennie sem túl szűk, sem túl széles. Egy staffordnak a mozgása jó vállakkal és jó hátsó lábakkal, megfelelő szögekkel figyelemreméltó és örömteli lesz. Egy stafford, amelyiknek laza a válla, kifelé álló a könyöke, meredek a vállszöglete, kifelé mutató vagy túlzott a csánk szöglete, nem tud ebben a stílusban ilyen erőteljes mozgást produkálni.

Szőrzet

A stafford szőrének simának, rövidnek és szorosan fekvőnek kell lennie. Érintésénél közepes keménységet érzünk, kellemes a fogása. Ha a kutya izgatott, megfeszülnek az izmai, a szőre úgy fedi be a bort mint egy szoros páncélruha. Ezáltal az izommozgás jól látható lesz. A kutya szőre megmutatja jó kondícióban van-e. Ha igen, a szőre sima és szép fényes. A szőrnek nem szabad durvának, érdesnek vagy hosszúnak lennie. Ez arra utalhat, hogy a kutya hideg és huzatos helyen van tartva. Leginkább a lakásban növekszik és gyarapodik jól. Ezt mutatja a kiállítóringben, ahol te is felismered a különbséget a kennelben és a lakásban tartott kutyák között.

Szín

A Staffordshire Bull Terrier színe hevesen vitatott. A szín amiről a legtöbbet vitatkoznak a fekete cser. A szakemberek sem tudják elmondani a különbséget a fekete cser színű és a tri-colour színű között. Röviden így magyarázzák: a fekete cserszín kettő, míg a tri-colour három szín. Ilyen egyszerű minden. Az elismert stafford színek a következők: vörös, fakó, fehér, fekete vagy kék. Ugyan ilyen korrektek ezek a színek fehér jegyekkel, vagy foltokkal. A fekete cserszín és a mályvaszín nem kívánatos. Az USA-ban ezeket a színű kutyákat a kiállításokról kizárják. A vörös kutyákat szeretjük sötét maszkkal és karmokkal látni. A bíróknál az egészséges emberi megértés kell, hogy működjön, nem pedig az állatellenesség, hiszen a fajta egy sor színt kínál azonban ezek nem 100%-ig helyesek. Tartsd mindig szem előtt, hogy a staffordnak a színe nem befolyásolta eredményességét. Én mindig azt hallottam, hogy a kék szín Blue Paul-tól származik. Azonban itt csak arról van szó, hogy a kutya nevében ugyan ez a szó szerepel, semmi féle kapcsolat nincs a kék szín és Blue Paul között. Genetikailag a kék, fakó, fekete és foltos színek egymással kapcsolatban vannak, csak meg kell nézned más fajtákat, ahol ezek a színek az uralkodók: Német Dog, Whippets, Greyhunds, Shar Peis és még egy párnál. Mindegyik örökletesen magában hordja a kék színt. És maga a Bulldog személye is elő tud hozni ilyen színeket. Ha a színeknek valóban együttes őse lenne, akkor az biztosan a fehér lenne, és a Bulldog az első számú jelölt. Ami a fekete cserszínt illeti elutasításának oka a mancsokkal kapcsolatos. Az öreg Black On Tan Terrier (English Toy Terrier) a mellső láb két ujján hosszabb karma volt mint a többin, a hátsó mancsokon pedig macskaszerű. Ilyen mancsokkal pedig nem volt biztos fogása a Pit-ben a talajon, mivel a kutya magát előre tolta volna. Ezen hátrány miatt lehetett az, hogy az öregek ezt a színt a fajtán belül nem szerették. Minden fekete cserszínű kutya amit láttam - függetlenül a tenyésztőtől - mutatták ezt a jellegzetességet. Ebből kétség nélkül következik, hogy ők ennek a típusnak az erősségei mind a színben, mind a testfelépítésben. A nyilvános hibák egyike mindig az volt, hogy a külső ujjak karmai rövidebbek voltak, mint a belső.

Nagyság és súly

A kívánatos súly a kanoknál 12,7 - 17,25 kiló. Szukánál 10,9 - 15,4 kiló. A magasság marnál 35,6 - 40,6 cm. A magasságnak és a súlynak arányosnak kell lennie. A korábbi években a súlyról és a magasságról sok vita folyt. Az 1930-as években nem volt szokatlan egy stafford 18lb és 16 Inch magassággal, a másik oldalon pedig 19 Inch magas, 50 lb súlyú. Manapság a fajtán belül a magasság és a súly nagyobb egyensúlyban van. Mi mindig konszenzusokat kötünk, amivel mindig a legjobban kiegyensúlyozott kutya nyer, még ha kicsit nagyobb vagy nehezebb is, mint a standard értékek. A mai tenyésztők fő célja különösen tipikus kutyákat tenyészteni. Mindenesetre remélem hamarosan az utolsó kicsi, rövidlábú, nagyfejű kutyát látom, mint amilyet a '60-as '70-es évek elején olyan gyakran. A standardokban leírtak azok testi jellegzetességek, amivel a mi staffordjaink különböznek, és képessé teszi őket feladatuk elvégzésére, amiért eredetileg a fajtát tenyésztették.