Kun Ákos

 

EZOTERIKUS

KÖRKÉP

 

Részlet a könyvből

 

[

 

 

 

 

 

 

…..parajelenség, köztük a telepátia hatásmechanizmusát megfejteni. Az agy minden egyes megnyilvánulása energiakisugárzással jár. Akár jót teszünk, akár rosszat, tettünket már a szándék pillanatában akaratlanul és visszavonhatatlanul közöljük az egész világegyetemmel. Ez ellen fizikailag semmit sem tehetünk, mert a szubatomi energiahullámokat semmilyen anyag nem képes leárnyékolni, semmilyen erő nem képes a terjedésüket megakadályozni. Még a legapróbb gondolatok is, amelyek valaha megfordultak a fejünkben, energiakisugárzás formájában fennmaradnak, megőrződnek az idők végezetéig. A világegyetemben semmi sem tűnhet el nyomtalanul. Miután a tudatalatti tartományban az idő elveszti dimenzió jellegét, ezért a szubjektív világban a feledés, az elévülés nem létező fogalmak. Alfa tartományban bárki bármilyen energiakisugárzással járó folyamatot megvizsgálhat, bármikor történt is az. Azonban nem csupán a gondolatok által kiváltott energiahullámok hagynak nyomot maguk után, hanem minden materializálódott anyag is. Az időben visszafelé haladva a materializálódott anyag által kibocsátott energiahullámok bárhol megtalálhatók, és élőlények esetén az energianyomok alapján egész életfolyamatuk végigkövethető a keletkezéstől az elhalásukig. Ezek az energianyomok a halál beállta után sem szűnnek meg, hanem valószínűleg fixálódnak. Legalábbis erre következtethetünk abból a tényből, hogy olyan személyek, akik az elhunyt sírja mellett állva a földi maradványokból kisugárzódó energia alapján képesek megállapítani a halál okát. Ezt a hihetetlennek tűnő jelenséget az teszi lehetővé, hogy a szervezetben semmilyen változás nem múlik el nyomtalanul. Testünk rendkívül finom aurája megőrzi korábbi betegségünk energiaképletét, így utólag is kideríthető a halál közvetlen oka.

 

A szubjektív dimenzióban azonban nem csak azt tudjuk megvizsgálni, hogy mi történt, hanem azt is, hogy a jelenlegi tendenciák szerint valószínűleg mi fog történni. Ez a prekogníciónak nevezett jelenség minden képzeletet felülmúló fantasztikus lehetőséget ad az emberek kezébe, sorsuk irányítását illetően. Ennek a szinte felfoghatatlan jelenségnek az előidézhetőségét az teszi lehetővé, hogy a Magasabb Intelligencia a világegyetem minden egyes energiakisugárzását képes érzékelni, és a maga végtelen kapacitású memóriájába betárolni. A legkisebb részletre is kiterjedő információáradat alapján azután olyan pontos valószínűségszámítást képes végezni, amelyet szinte biztos jövőként könyvelhetünk el, hogyha érintkezésbe lépünk ezzel a szuper képességű aggyal, és segítségével előre megyünk az időben. Ennek a műveletnek az elvégzését az teszi lehetővé, hogy minden cselekedet, minden változás újabb lehetőségeket teremt önmaga számára.

 

Az univerzum minden egyes ősrobbanás után nagy valószínűséggel az előző fejlődési ciklust ismétli meg, egy magasabb fejlettségi fokon. A tudósok egy része szerint az anyag valamilyen módon megőrzi az előző ciklus változásait. Erre enged következtetni az úgynevezett „déjŕ vu” érzés is, amikor valaki halványan emlékszik rá, hogy egy bizonyos esemény már valaha, valamikor megtörtént vele. A Magasabb Intelligencia jövőnk valószínűségszámításon alapuló meghatározása során feltételezhetően az előző fejlődési ciklus adathalmazok formájában megőrzött történéseiből indul ki. Ebbe kombinálja bele a jelenlegi fejlődési ciklus eredményeit, és ily módon képes egy hihetetlenül pontos jövőkép kialakítására. A számítások során figyelembe veszi mindazokat a környezeti hatásokat, amelyek a jövőben érnek majd bennünket, de nem tudja belekalkulálni a szabad akaratunkból származó későbbi döntéseinket. Emiatt a prekogníció által szimulált jövő csak feltételezett jövő, amely tőlünk függően kisebb–nagyobb mértékben még változhat.

 

Egyébként sok bölcselő szerint éppen az a legcsodálatosabb az emberi fejlődésben, hogy teljesen kiszámíthatatlan. Azt, hogy milyen jövő vár ránk, még maga a Mindenható sem tudja, mert ez legalább olyan mértékben múlik rajtunk, mint rajta. Jézus is megemlítette egyszer, hogy „az emberi akarat olyan mint a szél által felkavart porszem, nem lehet tudni, hogy honnan jön, és hová megy.” Éppen ezért nem szabad vakon hinni az emberiség jövőjére vonatkozó jóslatokban, még akkor sem, ha azok a Magasabb Intelligenciával való kapcsolatteremtés alapján születtek. Ezek a jóslatok ugyanis csak tendenciák, amelyek az akaratunktól, későbbi cselekedeteinktől függően jelentős mértékben változhatnak, sőt akár az ellenkezőjére is fordulhatnak.

 

Ez a sajátos energetikai kommunikáció a világegyetem élőlényei és élettelen tárgyai, valamint az egész információs rendszert felügyelő Magasabb Intelligencia között csak akkor lehet kellően hatékony, ha késedelem nélkül megy végbe. Első hallásra döbbenetesnek tűnik, de minden jel arra mutat, hogy ennek az információs rendszernek a működését nem, vagy csak alig befolyásolja az idő. Bármennyire is ellenkezik jelenlegi fizikai ismereteinkkel, ma már több tudós is állítja, hogy ezeknek az energiakisugárzásoknak a terjedési sebessége több nagyságrenddel meghaladja a fény sebességét. A különbséget egyelőre csak találgatni tudjuk. A váltószám meghatározására jelenleg egyetlen forrás áll rendelkezésünkre. A hindu mitológia szerint Brahma isten 1 napja, 4 320 000 000 földi évnek felel meg. Ha ezt az értéket átkonvertáljuk napokra egy meglehetősen nagy szorzószámot kapunk. A számítások szerint az éteri energia világában minden mozgás 1,57788×1012–szer gyorsabban megy végbe, mint a mi fizikai életterünkben. Mivel a szubjektív dimenzióban a leggyorsabb a mozgás az étert alkotó energiarészecskék áramlása, nálunk pedig a fotonsugárzás, így a helyzetbeli különbségből adódóan a szubatomi energiaáramlás sebessége: 4,73364×1017km/s. Ez az érték olyan óriási, hogy sokak számára már felfoghatatlan, ezért érdemesebb a különbséget azzal érzékeltetni, hogy a szubatomi energiarészecskék kereken 2×10—5 s alatt jutnak el 1 fényévnyi távolságra, vagyis 1 másodperc alatt 50 000 fényév hosszúságú utat tesznek meg. Ebből következik, hogy ha nem is olyan jelentős mértékben, de a szubjektív dimenzióban is van idő. A Tejútrendszer egyik szélétől a másikig pl. 2 másodperc alatt juthatunk el asztráltestben. Ez az idő még elhanyagolhatóan kicsi, de ha helytállóak Einstein számításai, és a világegyetem átmérője valóban 216 milliárd fényév, akkor a szubatomi energiarészecskéknek már 50 nap kell ahhoz, hogy eljussanak az egyik végéből a másikba. Az istenek világa sem mentes tehát az időtől, de ez csak irdatlan nagy távolságok esetén nyilvánul meg.

 

A kozmikus térben tehát létezik egy olyan tökéletes és mindent átfogó információs rendszer, amelyhez képest a mi rádiós hírközlésünk csak római őrtüzek egymás közötti üzenete lehet. Ezek az energiaimpulzusok valószínűleg úgy terjednek a térben, mint az elektronok a fémes anyagban. Ismeretes, hogy ha egy fémhuzal két végére feszültséget kapcsolunk, akkor az elektromos áram nem úgy alakul ki, hogy minden egyes elektron egyenként végighalad a vezetéken, hanem a dominóelv alapján az egyik elektron meglöki a másikat, és tulajdonképpen a hatás vonul végig a vezetőn. Lehet hogy a szubatomi energiarészecskékkel történő információközlés is a dominóelv szerint zajlik? Ha igen, akkor ebben az esetben érthető lenne ez a szédületes terjedési sebesség. Az elektronáramlás sebessége relatíve nem nagy, még ideális vezető esetén is csak megközelíti a fénysebességet. Az elektronok és a szubatomi energiakvantumok tömege között azonban feltételezhetően több nagyságrendnyi különbség van. A kisebb tömegből eredő nagyobb mozgékonyság pedig már hihetővé teszi a fénysebesség többszörös túlhaladásának lehetőségét. A világűr tele van ősenergiával, és ha egy információforrás modulálja a körülötte lévő energiarészecskéket, akkor az így keletkezett impulzus  vagy impulzuscsomag gömbhéjszerűen rezgésbe hozza az egész „energiaóceánt”, ily módon ez a hatás a világűr bármely pontjára szinte pillanatok alatt eljuthat. A moduláció, vagyis az információközlés módja hasonló lehet a rádiós hírközléshez. Ebben az esetben a vivőhullám szerepét a kozmikus teret betöltő ősenergia látja el, és a moduláló jelekhez hasonlóan az információforrás mintegy ráül erre a közvetítő közegre.

 

Feltételezhetően ez a korlátlan, minden irányú szétsugárzás az oka annak, hogy a növények igen intenzíven reagálnak minden információra, amely a kozmoszból felénk árad. Amerikában Cleve Backsternek a hazugságvizsgáló berendezés szaktekintélyének vezetésével évtizedek óta folynak olyan kísérletek, hogy különböző növények leveleire galvanométert kapcsolnak, és mérik az elektromos potenciálváltozásként megnyilvánuló reakcióikat. Ezeket a kísérleteket annak idején azért kezdték el, hogy megvizsgálják, hogy van–e a növényeknek lelkük. Nos hát, valami lélekcsíra kell hogy legyen bennük, mert rendkívül érzékenyen reagálnak a környezeti energiakisugárzásokra. Nem csak az egyszerű energiasugárzásokat képesek felfogni, hanem érzékelik az emberi aurát is. A kísérletek során kiderült, hogy felismerik a gondozóikat, és különbözőképpen reagálnak a jó és a rossz szándékú emberekre. Ha valaki szeretettel bánik velük, akkor telepatikus úton akár több ezer kilométeres távolságból is megérzik, ha az illetővel valami baj történt. Viszonylag könnyen meg lehet tanítani őket arra, hogy a mellettük elhaladó emberekben felismerjenek különböző betegségeket. Rendkívül érzékenyen reagálnak a kozmikus behatásokra is akkor, ha az a saját, vagy a környezetük létét kedvezőtlenül befolyásolja.

 

A növényi sejteknek ez a rendkívüli adottsága nem természetfeletti erők megnyilatkozásának a következménye. Bonyolult szerves anyagokból felépített érzékelő egységek után kár is lenne kutatni a sejten belül, mert az energiakisugárzásokat feltehetően nem a sejt, hanem a sejtek körül kialakuló aura érzékeli, és az észlelt információ a növényen belül elektromos impulzus formájában kerül továbbításra. Az élőlények aurája döntően abban különbözik az élettelen anyag aurájától, hogy nem csupán kisugároz magából energiát, hanem érzékelni is képes a környezetében fellépő energiasugárzásokat. Az élőlényeket tehát alapvetően az különbözteti meg az élettelen tárgyaktól, hogy a környezetükkel való kapcsolattartás kétoldalú, informatikai szempontból nem kizárólag adóként, hanem vevőként is képesek tevékenykedni. Az élettelen és az élővilág között az aura informatikai képessége a határkő. Mint tudjuk, az élet különböző szerves és szervetlen anyagok egymásra hatása során alakul ki. Az élettelen anyag szerveződésének egy fokán az anyaghalmaz aurája polarizálódik és ettől kezdve már nem csak kibocsát, hanem érzékel is energiasugárzásokat. Az evolúciós fejlődésben az aura fizikai tulajdonságának ez a fajta megváltoztatása az élet csírája, ez az a határmezsgye, amely elválasztja egymástól az élő és az élettelen világot. Az élő sejtek aurája azonban az információn kívül statikus energiát is felvesz a környezetéből. Az aura közvetítésével Yang és Yin energia kerül be a sejtbe, és ez az „életerő” készteti a sejtet, vagy sejtszerveződéseket anyagcserére, szaporodásra, ez az erő tartja fenn az életet.

 

Bonyolultabb, többsejtű élőlények esetén a sejtek által termelt elektromos impulzusok összeadódnak és villamos feszültséget hoznak létre. Ez az elektromos feszültségkülönbség már a jelenlegi eszközeinkkel is könnyen mérhető, és ez tette lehetővé a növényekkel való intenzív kísérletezést. Az energiakisugárzásokat egyébként a növényeken kívül az állatok is képesek felfogni. A primitív állatok közül nem egy ennek alapján tájékozódik a környezetében, de a fejlettebb állatok is reagálnak ezekre a kisugárzásokra. Igen nagy a valószínűsége annak, hogy a postagalambok a föld domborzati viszonyai által kisugárzott aurogram alapján tájékozódnak. Ezt a feltételezést támasztja alá az a tudományos megfigyelés, hogy ha a vándormadarak szárnya alá mágnest kötnek, akkor nem találják meg a költési helyüket. Az angolnák is a mindenen áthatoló szubatomi energiasugárzás segítségével találnak vissza minden évben a Sargasso–tengerbe, több évezredes ívóhelyükre. Azt is megfigyelték, hogy az Atlanti–óceán felett átrepülő néhány madárfaj hosszú ideig repül körbe–körbe egyes területek felett, mintha rég elveszett fészküket keresnék. Az energiakisugárzás alapján itt kellene lennie a költőhelyüknek, de nem találják. A raj csak akkor indul tovább, amikor látják, hogy néhány társuk beleesett a tengerbe. Ez a keresési ösztön az évmilliók során beépült a génjeikbe, és nemzedékről nemzedékre átöröklődik. Hiába süllyedt el időközben Atlantisz a gének erről nem vesznek tudomást, így minden nemzedék évről évre megpróbálja megtalálni volt ívó– illetve költőhelyét.

 

Sokan tapasztalták már azt is, hogy a kutya megérzi, ha egy jó, vagy egy gonosz ember közeledik feléje. Mivel lelki beállítottságunk harmóniája kisugárzódik belőlünk, ezért az állatok számára ez információforrásként szolgál. Mindezen képességek arra az okra vezethetők vissza, hogy az állatok agyfrekvenciája alfa szinten van, ezért az anyagi testen kívül a belőle kisugárzódó étertestet is jól látják. Ebből kifolyólag észreveszik az asztráltestben megjelenő szellemeket is. Ugyancsak ennek a képességnek tudható be, hogy rendkívül érzékenyen reagálnak mindenféle szubatomi energiasugárzásra. Pl. már messziről megérzik az UFO–k hajtóművéből kiáramló energiasugárzást, és a Földön kívüli civilizációk minden olyan megnyilvánulását, amely szubatomi energiakisugárzással jár.

 

Ezek a képességek azonban csak a mi szemünkben tűnnek rendkívülinek, az állatvilágban ez teljesen természetes jelenség, mert az állatok agyfrekvenciája a törzsfejlődés alacsony szintje következtében megrekedt alfa frekvencián, ennek következtében állandó kapcsolatban állnak a szubjektív világgal. Ez teszi lehetővé azt is, hogy telepatikus úton faji és fejlődésbeli korlátok nélkül az egysejtűektől kezdve az elefántig bármely állattal kapcsolatba léphetünk. Ennek eszköze az Agykontrollból ismert szubjektív kommunikáció, amelynek eredményes alkalmazására számtalan esetet lehetne felsorolni. Pl. egy jó humorú agykontrollos egyszer alfába merülve az alábbi szöveggel tartott távol magától egy egész szúnyograjt: „Én is Isten teremtménye vagyok. Összhangban állok a természettel. Létezik nálam jobb eledel is”. A legtöbbször azonban ennél egyszerűbb mondat is megfelel. A harapós kutyákat alfa agyfrekvencián már ezzel a rövid kis üzenettel is jobb belátásra lehet téríteni: „Én nem bántalak titeket, ha ti sem bántotok engem.”

 

Az állat és az ember között akkor is fennáll a telepatikus kapcsolat, ha az illető nem képes az agyfrekvenciáját lecsökkenteni. Ennek a féloldalas szubjektív kapcsolatnak legismertebb megnyilvánulása, hogy a háziállatok nagy távolságból is rátalálnak gazdájukra. A Guiness rekordok könyve szerint a csúcsot egy Bobby nevű kutya tartja. Tulajdonosa oregoni otthonától 2000 kilométerre nyitott éttermet. Az otthon hagyott eb nem sokáig tűrte ezt a helyzetet. Egyszer csak útnak eredt a Sziklás–hegység irányába. Befagyott tavakon, folyókon 5000 kilométert kutyagolt, míg 6 hónap után végre rálelt a gazdájára. Útvonalát tökéletesen sikerült rekonstruálni, mert hosszú vándorlása alatt gyakran befogadták. 1952–ben egy Sugar nevű macska állított fel hasonló rekordot. Előző évben gazdái Kaliforniából Oklahomába költöztek. A cicát otthagyták a szomszédnál, mert félt a motorzúgástól. Elutazásuk után az állat különösen viselkedett, nem találta a helyét, majd váratlanul eltűnt. A több mint 2400 kilométeres távolságot 14 hónap alatt tette meg, de végül épségben megérkezett a számára annyira hiányzó családhoz. Ez a ragaszkodás oly mérvű is lehet, hogy az állat a növényekhez hasonlóan megérzi, ha gazdája bajban van. A legkülönösebb eset egy materialista gondolkodású amatőr régészhez, Lord Carnarvonhoz fűződik. Ő lépte át először Tutenkámen sírjának a küszöbét a bejárat fölé vésett figyelmeztetés ellenére. Nem sokkal utána beteljesedett a fáraó átka, és a lordot utolérte a végzete. Halálának pillanatában, tőle 5000 kilométerre az angliai otthonában hagyott kutyája hirtelen felvonított, majd az ablakon kiugorva halálra zúzta magát. Nem csak a kutyák, macskák, hanem a lovak és más háziállatok is képesek a számukra fontos személy halálába belepusztulni. Jól ismert jelenség az is, hogy sok kutya megérzi, ha a gazdája hazaindul, és a kapuba leheveredve vár rá. Ez nem a szokás hatalma, mert ha váratlan időpontban érkezik, akkor is már percekkel előtte elindul a fogadására.

 

A szubjektív világgal való közvetlen kapcsolattartás lehetősége korábban az ember számára is adva volt, de a civilizációs fejlődés során ez a képességünk a legtöbb érzékszervünkkel együtt eltompult. A bal agyfélteke–dominánssá vált ember, telepatikus üzeneteket már csak akkor képes észlelni, ha ezek a kisugárzások rendkívül intenzíven hatnak rá. Ilyen intenzív hatás érhet bennünket pl. akkor, ha egy közvetlen hozzátartozónk életveszélybe kerül. Az „éteri segélykiáltás”–on túlmenőleg azonban minden ember képes rá, hogy kozmikus információkat felfogjon, vagy bárkivel telepatikus úton kapcsolatba lépjen. Ez az akadálymentes kapcsolatfelvétel viszont csak a tudat alsó tartományában hozható létre. A telepátia érdekessége még, hogy nincsenek nyelvi korlátai. Ha pl. a vízre gondolunk, ez minden emberből, sőt az univerzum minden értelmes lényéből ugyanazt az energiaimpulzust váltja ki, mint belőlünk, függetlenül attól, hogy gondolatainkat milyen nyelven öntjük szavakba. Ennek tudható be, hogy az idegen civilizációk küldöttei, az úgynevezett harmadik típusú találkozások során minden nehézség nélkül képesek telepatikus módszerekkel kommunikálni velünk.

 

Az állatok alacsony agyfrekvenciájuk következtében nem csak érzékelni tudják a környezetükből kiáramló szubatomi energiasugárzásokat, vagyis a természet által szolgáltatott információkat, hanem ők maguk is képesek ilyen jellegű jelzések kibocsátására. A mindennapi kapcsolattartás során az állatok is a szokásos érzékszervek (szem, fül, orr) segítségével kommunikálnak egymással, de vészhelyzetekben áttérnek a telepatikus kapcsolatfelvételre, és ezzel a rendkívül gyors és hatékony módszerrel figyelmeztetik a környezetükben tartózkodókat a várható veszedelemre. Nagyon érdekes, hogy ily módon a vészjeleken kívül információkat is eljuttatnak az azonos fajhoz tartozó társaikhoz. Ennek bizonyítéka, hogy Angliában a kékcinegék egy csoportja megtanulta hogyan nyissa fel az ajtók elé kitett tejesüvegek fóliakupakját, hogy leihassa a fölét. A módszer igen rövid idő alatt elterjedt az egész nyugati kontinensen, és ez kizárja, hogy a más országokban élő madarak is próba–szerencse útján jutottak volna el erre a felismerésre. Persze sokakban felmerülhet a gyanú, hogy nagy távolságokra repülő madarak eltanulták egymástól ezt a módszert. Ezt a feltételezést viszont megcáfolja az egyik japán szigeten élő majmok esete, akik rájöttek arra, hogy a földből kikapart édesburgonyát célszerű levinni a tengerhez megmosni. Nem sokkal ezután a szomszédos szigeteken élő majomkolóniák szintén nekiálltak leöblíteni a táplálékukat.

 

Az információátadás valószínűleg nem beszéd, hanem gondolati képek továbbítása útján történik, és ennek a módszernek minden bizonnyal nagy szerepe van az evolúcióban. Mindezek alapján az a következtetés vonható le, hogy a Jung által feltételezett kollektív tudatalatti nem más mint az egyes élőlények közötti intenzív kapcsolattartás, telepatikus úton. Ahogy a faj valamely egyede rátalál egy hasznos felismerésre, vagy a környezethez való alkalmazkodás szerencsésebb módjára, telepatikus úton azonnal továbbítja azt társainak, és ezáltal az egész közösség az evolúciós fejlődésnek egy nagyobb fokára jut. Egy idő után ezek a tapasztalatok genetikailag rögzülnek, és ezt követően már ösztönszerűen irányítják a faj egyedeinek cselekvését. Ahhoz, hogy ez a rendszer működjön okvetlenül szükség van a gyors, és minden egyedhez megbízhatóan eljutó telepatikus információáramlásra, mert az utánzás, a tanulás vagy a láncreakciószerű kapcsolatteremtés ezen a szinten még nem elég hatékony.

 

A Magasabb Intelligenciával való kapcsolattartás egyértelmű bizonyítéka a számoló lovak esete is. Közülük legismertebb egy Hans nevű csődör volt, amelyet Wilhelm von Osten tanított meg számolni. Az „iskola” olyan eredményes volt, hogy a ló később elsajátította a hatványozást és a gyökvonást is. Képességét tudós csoportok ellenőrizték, de csalásnak, megtévesztésnek semmiféle nyomát sem találták. Kluger Hans túlélte a gazdáját, és az eberfeldi új tulajdonos Karl Krall két arab csődört is vásárolt mellé. Mohammed és Zarif szintén nagyon eredményesek voltak a tanulásban. Két hét alatt elsajátították az összeadás, kivonás műveletét, megértették a plusz és mínusz jelek fogalmát. A matematikai műveletek után betűk és szavak következtek. A lovak patájuk kopogásával válaszoltak a feltett kérdésekre. Számolásnál a jobb lábukkal jelezték a számokat, a ballal pedig a helyiértéket. Az első bemutató olyan sikeres volt, hogy egész Európából özönlöttek a tudósok Eberfeldbe. Mackenzie és Assagioli professzorok Mohammednek azt a feladatot adták, hogy számolja ki 1 874 161 négyzetgyökét. A leckét krétával felírták egy táblára, majd elhagyták az istállót. Az előre elkészített nyíláson át azonban figyelték az eseményeket. Az eredményre nem kellett sokáig várniuk, mert pár másodperc múlva már ki is kopogtatta patájával a helyes számot, az 1369–et. Sajnos az eberfeldi lovakat később besorozták a hadseregbe. Az I. világháborúban mindegyikük odaveszett.

 

A feladat nehézségéből egyértelműen kitűnik, hogy itt szó sincs magas fokú számolási készségről. Ezeket a lovakat tulajdonképpen arra tanították meg, hogy miként továbbíthatják számunkra a Magasabb Intelligencia üzeneteit. Ez az iskola tehát nem fejtágítás, hanem idomítás volt. Ezt a feltevést erősíti meg az a tapasztalat is, hogy a kísérleti állatok a nehéz matematikai feladatokat mindig gyorsabban és eredményesebben oldották meg, mint a könnyebbeket. Mintha ezzel is azt akarnák sugallni a túlvilági erők nekünk, hogy ne az állatban keressük a tudás forrását, hanem nézzünk a dolgok mögé. Ne a látszat alapján ítéljünk, hanem próbáljunk végre messzebb látni az orrunknál. Az is érdekes megfigyelés, hogy az állatok annál jobban számolnak, minél intelligensebb a feladatot megfogalmazó személy. Talán ennek a személyválogatásnak is az a célja, hogy lehetőleg értelmes emberek kerüljenek a lovak közelébe, olyanok, akiknek esélyük van arra, hogy rájöjjenek az igazságra.

 

Aki továbbra is kételkedik abban, hogy az állatok képesek közvetíteni a világunkat felügyelő magas fokú értelem üzeneteit, az magyarázza meg, hogy egy ló hogyan képes jósolni. A jövőbelátó csodaló tulajdonosainak a virginia állambeli C. D. Fonda házaspárnak ebben az esetben sem kellett mást tenniük, mint megtanítani az állatot egy fából készült klaviatúra betűfeliratos billentyűinek a mozgatására. A ló úgy válaszolt a feltett kérdésre, hogy az orrával hozzáért a megfelelő betűhöz, amely felemelkedett. Ily módon megjósolta az időjárást, választások, sportesemények eredményét, megnevezte elveszett tárgyak lelőhelyét, és betegségek ellen gyógyszereket javasolt. Gyakran igénybe vette a rendőrség is, hogy eltűnt emberek nyomára bukkanjanak. Természetesen ebben az esetben is akadtak notórius kétkedők. Jack Woodford 1933–ban fogta vallatóra Ladyt, a híres kancát. Először a keresztnevét kérdezte tőle. Lady gondolkodás nélkül a JACK betűit nyomta le. Ekkor cselhez folyamodott, azt mondta, hogy nem ez a keresztneve. Erre a ló megvetően végigmérte Woodfordot, majd a következő betűkombinációt nyomta le: JOSH. A férfinak rögtön elszállt a tréfás kedve. Döbbenten, teljesen megzavarodva állt a rozoga istállóban, mert a nagyanyja becézte őt Joshnak gyermekkorában. Rajta kívül senki sem szólította őt így. A nagymama viszont már évek óta halott volt.

 

Mint látható a telepatikus üzenetek közvetítése nem csak az állatok világára korlátozódik. Az állatok a növényekhez hasonlóan minden eseményről információt kapnak, ami a környezetükben zajlik. Az emberi tevékenység rájuk ható veszélyét ugyanúgy előre érzékelik, mint a közelgő természeti katasztrófák bekövetkezését. Ennek a mindent átható kommunikációs rendszernek tudható be, hogy az állatok jó előre tudomást szereznek a közelgő viharokról, szökőárról, sőt az ember pusztító megnyilvánulásairól is. A II. világháború idején a lakosság éberen figyelte az állatok viselkedését. Ha a hátukon felállt a szőr és pánikszerűen igyekeztek elbújni, akkor már indultak is az óvóhelyre. Dr. Hans Bender a Freiburgi Egyetem Parapszichológiai Tanszékének vezetője felfigyelt egy kacsára, amely a szövetségesek bombázását már 15 perccel korábban jelezte. Ezzel több ezer ember életét mentette meg. A háború után Freiburg újjáépült, a kacsa pedig emlékművet kapott a hálás polgároktól. Gyakori megfigyelés az is, hogy a lebontásra ítélt házakat a robbantás előkészítésekor elhagyják az egerek, patkányok és csótányok.

 

A primitív lények fennmaradásának és fejlődésének elengedhetetlen feltétele, hogy ennek a sajátos kommunikációnak a révén egy nagy közösséget alkossanak, életük minden egyes megnyilvánulásában reagáljanak egymásra, és a környezetükre. A különböző szintű életközösségek az azonos fajhoz tartozó társaikon kívül minden élőlénnyel, sőt az egész természettel kezdettől fogva szerves egységet képeznek, és ez vonatkozik az emberiségre is. Mi azonban ennek nem vagyunk tudatában. A modern kor embere ugyanis hamis úton indult el környezetének a megismerésében, és ma már annyira eltávolodott a transzcendentális gondolkodásmódtól, hogy mereven tagadja az egész univerzumot felölelő egységes élővilág létezését.

 

A telepatikus úton történő információközlésnek van egy akaratunktól független módja is, és ez nem más, mint a lélek, az emberi tudat rezgésszintjének a kisugárzódása. Minden ember más (ahogy szokták mondani, a világon nincs két egyforma ember) és ez elsősorban nem a testi adottságok különbözőségének tudható be. Az eltérés fő oka a lélekben rejlik, amely a testbe költözés után kialakítja a reá jellemző személyiségjegyeket. A test tehát olyan, mint a lélek. A test minden egyes megmozdulása, reakciója a lélek fejlettségi szintjét, és az agy mentális beállítottságát tükrözi. Ezek a belső tulajdonságok ugyanúgy kisugárzódnak belőlünk, mint a testünk állapotát feltáró auránk, és akaratlanul is befolyásolják a környezetünket. Ha nem is tudatosan, de minden ember reagál erre a sugárzásra, és ennek tudható be, hogy amikor valakit meglátunk, akkor a legtöbbször már első látásra el tudjuk dönteni, hogy az illető szimpatikus–e számunkra, vagy sem. Sok esetben tehát nem kell közelebbről megismerkednünk valakivel ahhoz, hogy eldönthessük, hogy egyénisége mennyire harmonizál a miénkkel, mivel a tudatalattink képes felfogni a másik emberből kiáramló lelki sugárzásokat, és egy pillanat alatt meghozza a döntést. Ez a képesség egyébként a nőkben sokkal intenzívebben működik, mint a többnyire bal agyfélteke domináns férfiakban, és sokan hatodik érzéknek is nevezik.

 

A belső sugárzás megnyerő ereje azonban gyakran független a külső megjelenéstől. A jelentős belső értékkel rendelkező karizmatikus személyeknek nem mindig van előnyös külsejük, mégis mágnesként vonzzák magukhoz az embereket. Ez a jelenség főleg a művészvilágban figyelhető meg, ahol első látásra sokszor jelentéktelennek látszó emberek nagy népszerűségnek örvendenek, mert a közvetlen kapcsolatteremtés során olyan „magnetikus erő” árad ki belőlük, amely minden embert elbűvöl. Ennek a láthatatlan vonzerőnek tudható be az is, hogy vannak férfiak, akik kifejezetten csúnyák mégis a legtöbb nő ellenállhatatlan vonzalmat érez irántuk. Sajnos ennek az ellenkezője is gyakran előfordul, amikor a sors primitív lelkű, értéktelen embereket ruház föl előnyös külsővel, egész életre szóló csalódást, sőt nem egyszer tragédiát okozva ezzel a velük kapcsolatba kerülő, megtévesztésre hajlamos emberek életében. Ezek a „vamp” típusú nők és „dandy” típusú férfiak többnyire meglehetősen buták, üresfejűek, és az egyéniségnek még a szikrája sem lelhető fel bennük. Ennek következtében nem rendelkeznek az értékes emberekre jellemző vonzerővel, és általában a felületes szemlélőket is csak ideig–óráig képesek a külső megjelenésükkel megtéveszteni. A miliőteremtésben, a szimpátia– vagy antipátia–keltésben kétségtelenül nagy szerepe van a külső megjelenésnek, ez azonban önmagában nem elegendő a megfelelő „atmoszféra” kialakításához. Amikor Marilyn Monroe Kennedy elnök születésnapján elénekelte rövid kis köszöntőjét, akkor az embereket elsősorban nem az — egyébként bombasztikus — testi adottságaival bűvölte el. Személyiségének bája, varázsa mit sem ért volna akkor, ha ez nem párosul egyéniségének szuggesztív erejével, belső értékeinek kisugárzódásával.

 

Rövid ideig tartó intenzív energiakisugárzásra azonban az átlagemberek is képesek. Lelki emóciók hatására minden emberből olyan erős sugárzások áradnak ki, amelyek tartós formában csak a rendkívüli egyéniségekre jellemzőek. Különböző lelkiállapotok, pl. az önzetlen cselekedet, a szívből jövő sajnálat, az őszinte csodálat és más katartikus lelkiállapot olyan jelentős energiakisugárzással jár, amelyet a környezetünkben levő emberek megéreznek, és ez a sugárzás igen nagy hatást gyakorol mindenkire. Ez a fennkölt lelkiállapot azonban mesterségesen is előidézhető, és a nagy színészeket éppen az különbözteti meg az átlagemberektől, hogy kellő átélés esetén bármikor képesek kiváltani magukból ezeket az energiasugárzásokat. Egyébként a művészvilágban már évtizedek óta különös gonddal ügyelnek a lelki kisugárzás minél intenzívebb megnyilvánulására. Ennek tudható be, hogy az amerikai filmproducerek olyan nagy hangsúlyt fektetnek a szemek fényképezésére. Gondolják, ha már több millió dollárt ki kell fizetniük egy–egy világhírű színészért, akkor a lelkük legmélyéig kiaknázzák őket.

 

Visszatérve a telepatikus információközlésre, ennek legegyszerűbben megvalósítható formája a szemtől szembe történő kommunikáció, mivel a lélekkel nem csupán az agyfrekvencia lecsökkentése útján lehet kapcsolatba lépni, hanem bétában, azaz normál tudati állapotban is, a szem közvetítésével. Ezt az teszi lehetővé, hogy a szem nem kizárólag a látás, hanem egyben a lélek kommunikációs szerve is. Az előzőekben már volt szó róla, hogy a lélek az érzékelésen túlmenően „beszél” is a szemen keresztül, a szemből kiáradó sugarak közvetlen összeköttetést teremtenek mások lelkével. Mivel ez a kapcsolat nem az agy közbeiktatásával történik, ezért sokkal gyorsabb, tökéletesebb, mint a beszéd. A közvetlen lelki kontaktus nagy előnye még, hogy jóval megbízhatóbb, mint a tudat által befolyásolt hagyományos kommunikáció. A lélek ugyanis nem képes hazudni, mert a pupilla tágulata, valamint a szemből kiáradó energiasugárzás tudati úton nem befolyásolható. Ezért fordul elő gyakran, hogy aki meg akarja tudni valakiről hogy igazat mond–e, annak mélyen a szemébe néz, és ha tisztában van azokkal az apró jelekkel, amelyek csalhatatlanul leleplezik a hazugságot (pl. a pupilla összeszűkül, a fél szemöldök felhúzódik) akkor sok kellemetlenségtől kímélheti meg magát. A jó színészi képességekkel rendelkezők viszont ezen az úton is megtéveszthetnek bennünket. Ez a képesség azonban csak addig működik, amíg az illető képes uralkodni magán. Erős izgalom vagy meglepetésszerű közlés esetén az agy összezavarodik, elveszti a kontrollt az átlagnál fejlettebb mimikai képességek felett, és ekkor már akadálytalanul megvalósítható a lelki kommunikáció. Időnként a primitív emberek is próbálkoznak valódi énjük színészkedéssel való elfedésével. Tartósan azonban ez sem szokott sikerülni. Elég egy pillantás, egy elkapott tekintet, egy sunyi, felrebbenő szempilla, és máris lelepleződött az illető.

 

Telepatikus úton a dinamikus kisugárzásokon vagyis az információn kívül az élettelen tárgyak homogén energiakisugárzása is felfogható. Sok helyen megfigyelték már, hogy az autópályák bizonyos pontjain az átlagnál jóval nagyobb mértékben fordultak elő balesetek. A vizsgálatok kimutatták, hogy ezeken a szakaszokon mélyen az úttest alatt vízér húzódik, és ennek olyan erős az energiakisugárzása, hogy nem egy esetben eszméletvesztést is okozott. Vannak, akik fokozottan érzékenyek ezekre a sugárzásokra és egy kezükben tartott fa– illetve fémrúd, vagy közismert nevén „varázsvessző” közvetítésével a vízen kívül képesek érzékelni a föld alatti ásványi anyagokat és kőolajkészleteket is. Ennek az eszköznek alapvetően kétféle kivitele van A hagyományos „Y” alakú varázsvesszőnek a két szárát kell megfogni, és hegyének függőleges irányú mozgását kell figyelni. A „lengyelpálca” nem más mint két derékszögben meghajlított fémhuzal, melyeknek egymáshoz viszonyított állást kell figyelni, miközben a rövidebb szárukat megmarkoljuk. Itt a magunk elé tartott pálcák oldalirányú kereszteződése jelzi a keresett anyagot. A profik csapágyazott pálcákat használnak, ami nem más, mint két rövid cső. Ezekbe illesztik a fémpálcák rövidebb szárát, így a kéz szorítása nem befolyásolja a mozgásukat, oldalirányú elmozdulásukat.

 

Ugyancsak ennek a kisugárzásnak tudható be, hogy ha valakinek a szobája, illetve az ágya egy föld alatt húzódó vízér felett van, akkor gyakran vannak fejfájásai és álmatlan éjszakái. Statisztikai kimutatások szerint ezek az aszimmetrikus energiasugárzások gyakori kiváltó okai a rákos megbetegedéseknek és egyéb szervi elváltozásoknak is. Ezek közül leggyakoribbak a vérszegénység, gyomorfekély, asztma, reumás megbetegedések, tüdőgyulladás, fül–, orrbántalmak, látászavarok, szívizomgyulladás, trombózis, lábszárfekély, csonttuberkulózis, köszvény, cukorbaj, vízkórság, altesti bántalmak, prosztatagyulladás, hormonzavarok, menstruációs panaszok, petefészek–gyulladás, abortusz, koraszülés, epilepszia, továbbá ideg– és elmebetegségek. Egyébként az állatok viselkedésére, szaporodására és tejhozamára sincs jó hatással, ha az istállójukat egy föld mélyében rejlő vízér fölé építik. A nem megfelelő helyen álló épületeket viszont sugármentesítőkkel használhatóvá lehet tenni. Ezeknek a viszonylag egyszerű eszközöknek az elkészítési és telepítési módja a szakirodalomban megtalálható.

 

A földből kiáramló sugárzások azonban nem minden esetben károsak. Léteznek ugyanis olyan gyógyhelyek, amelyeket sokan azért keresnek fel, mert a föld mélyéből feltörő koncentrált szubatomi energiasugárzás jótékony hatást gyakorol a betegségükre. Mivel a földsugárzás alapvetően Yin jellegű, ezért ezek a gyógyhelyek elsősorban azok számára hasznosak, akik krónikus Yang energia hiányban, illetve Yin energia telítettségből eredő betegségekben szenvednek. Ilyen geomágneses anomáliák nem csak egyes helyeken fordulnak elő, hanem a Föld majd minden országában összefüggő nyomvonalak is találhatók. Kínában ezeket az energiavonalakat sárkányösvényeknek nevezik, és a modern térképeken is feltüntetik őket. A ley–vonalak mentén az energia több helyen is koncentrálódik. Ezekre a pontokra a geomantiában jártas őseink hatalmas kőoszlopokat állítottak. A kő ugyanis összegyűjti a föld mélyéből kisugárzó mágneses energiát, így ezeknek a megalitoknak az átölelése gyógyító hatást váltott ki az arra vetődött vándorokban. A „Föld erejének” minél hatékonyabb összegyűjtése érdekében a menhirek talajba ágyazott végét kihegyezték, sőt az eltemetett részt kígyószerű, vésett barázdákkal látták el.

 

Ezen túlmenően a lelki és a testi energia növelésére is alkalmasak voltak ezek az oszlopok, amit a sziú indiánok úgy értek el, hogy háttal nekitámaszkodtak. Érdekes módon hasonló kisugárzásuk van a vulkánikus eredetű kőzeteknek is. Nálunk a Tapolcát és Zánkát összekötő út fölé magasodik egy ilyen bazaltkúp, a 337 m magas Hegyestű. Aki nekidől a Monoszló község mellett található 20–40 cm átmérőjű bazaltoszlopoknak, néhány perc alatt feltöltődik energiával. Mellesleg az ily módon való feltöltődésre a nagy átmérőjű, több száz éves fák is alkalmasak, de ezeknek az energiakisugárzása jóval alacsonyabb, mint a megalitoké, vagy a vulkánikus kőzeteké.

 

A természetes eredetű földsugárzások ismert fajtája még az úgynevezett Hartmann–sugárzás. Ezek az ingersávoknak is nevezett kisugárzások a hosszúsági és szélességi fokokhoz hasonló módon körülfutják a földgolyót, és egy rendkívül sűrű hálót hoznak létre. A Hartmann–háló négyzetes elrendezésű ingersávjainak a szélessége kb. 0,3 m, az egyes sávok közötti távolság pedig átlag 2,5 m, ami az Egyenlítő felé haladva növekedik, a sarkok irányába pedig csökken. Ez a negatív energiát kibocsátó méhsejtszerű háló az egész Földet körülveszi, és a rácspontokban mért intenzitása nem sokkal marad el a föld alatti vízérsugárzások intenzitásától. A Hartmann–háló sűrűsége folytán főleg a szűk, modern lakásokban lehetetlen kikerülni az egyes rácspontokat, ezért ezek a kb. 30×30 centiméteres gócpontok számos betegség kialakulásának lehetnek az okai. A legveszélyesebbek azonban azok a helyek, ahol a Föld mágneses sávjai felszín alatti vízérrel kereszteződnek. Feltételezések szerint ezeknek a csomópontoknak nagy szerepük van a szklerózis multiplex kialakulásában.

 

Ma már egyre több országban ismerik fel a földsugárzások egészségre gyakorolt káros hatását, és megpróbálnak különböző módszerekkel védekezni ellene. A Hartmann–sugárzás, valamint a föld alatti vízér kisugárzások elleni védelem módszere megegyezik, így az erre a célra szolgáló eszközök mindkét sugárzás ellen hatásosak. A legegyszerűbb és legbiztosabb védekezési módszer, ha a lakásunkat egy nagy gyakorlattal rendelkező geopatológussal illetve radiesztétával felméretjük, és az ágyunkat áttoljuk a sugárzásmentes zónába. Ha ez nem lehetséges, akkor egyéni védőeszközt is alkalmazhatunk. Földsugárzás árnyékoló ágybetéteket, szőnyegeket, lepedőket helyezhetünk az ágy alá, amelyek különleges rétegezettségük folytán a káros sugárzások jelentős részét képesek elnyelni. Ezeknek az eszközöknek a közös hátránya azonban, hogy egy éjszaka alatt telítődnek, így összehajtogatva naponta át kell helyezni őket a lakás egy sugárzásmentes zónájába. A káros földsugárzásokat a jövőben valószínűleg úgy fogjuk tökéletesen hatástalanítani, hogy a lakásokban pinceszinten elhelyezünk egy erős pozitív energiakisugárzó készüléket, amely eltaszítja, falakon kívül szorítja, illetve semlegesíti a földből kiáramló káros negatív sugárzásokat. A másik védekezési mód feltehetően az lesz, hogy az épület körül intenzív negatív energiakisugárzó eszközöket helyezünk el, amelyek magukhoz vonzzák az épület alatti negatív sugárzásokat.

 

Bármennyire meglepő, földből kiáramló káros sugárzások ellen nem csak fizikai eszközökkel lehet védekezni. Tudományos vizsgálatok szerint pszichés állapotunk jelentős hatást gyakorol a földsugárzásokra. A veszekedő, indulatos ember eltéríti, mintegy magába sűríti a körülötte levő Hartmann–vonalakat, ami még ingerlékenyebbé teszi. Ugyanez a jelenség tapasztalható a görcsösen, kapkodva síró személynél. Ezzel szemben a kedves becéző szavak, illetve a szeretetteljes érintés gyengíti a földsugárzásokat. Még ennél is nagyobb csodára képes a szeretetteli pillantás. A tekintet átható ereje, vagyis két lélek egymás közötti közvetlen kommunikációja teljes mértékben legerjeszti a köztük levő összes Hartmann–sugárzást, bármekkora távolságra legyenek egymástól a találkozó szempárok. Az sem titok többé, hogy miért tudjuk olyan elmélyülten élvezni a zenét. A vizsgálatok egyértelműen kimutatták, hogy azt a helyiséget ahol valaki áhítattal zenét hallgat, elhagyják a földsugárzások. Ez bizonyos fokig magyarázatot ad a zene gyógyító hatására is. Sajnos csak a pozitív megnyilvánulások mind ritkábban nyernek teret az életünkben. Az emberiség fennmaradását fenyegető globális válság, valamint a megélhetésért folytatott mindennapi hajsza egyre idegesebbé tesz bennünket. Ennek következtében elveszítjük a türelmünket, és a mások iránt érzett szeretetünket. Így mind inkább érvényesülni tudnak a munka– és lakóhelyünkön uralkodó káros sugárzások, viselkedésünkkel már nem tudjuk semlegesíteni őket. A földsugárzások zavartalan megnyilvánulása, vagy túlfeszített idegállapotunkban való magunkhoz vonzása azután különböző betegségekhez vezet.

 

Amennyiben Hartmann–csomópontban van valakinek az ágya, akkor többnyire nem alakul ki krónikus betegség, hanem csak tartós rosszullét (étvágytalanság, gyomorpanaszok, fáradtságérzet, neuraszténia, vagy heves szívdobogás és hirtelen vérnyomásváltozás) tapasztalható. A legtöbbször azonban csak fejfájás, szédülés, émelygés, hányinger, kéz– és lábzsibbadás vagy rossz közérzet, nyugtalanság lép fel. Ez azért van, mert ez a sugárzás viszonylag gyenge, így az éjszaka lemerült meridián nappal (az ágy elhagyása után) újratöltődik. Így csak azt észleljük, hogy valamely szervünk illetve testrészünk tartósan fáj, vagy úgy érezzük magunkat, mint akibe csak „hálni jár a lélek”. A legbiztosabb jele ennek a fajta betegségnek, hogy amikor néhány hétre szabadságra vagy külföldre megyünk minden panaszunk megszűnik, visszatérésünk után azonban pár nap múlva kiújul a „nyavalyánk”. A legtöbb emberben fel sem merül, hogy a szabadság alatti elutazás nem csupán a levegőváltozás miatt gyakorol ránk előnyös hatást, hanem azért is, mert ilyenkor magunk mögött hagyjuk otthonunk és munkahelyünk megszokott vízér– és Hartmann–sugárzásait. Természetesen az új környezetünk sem mentes a káros kisugárzásoktól, de ezek többnyire máshol, más testrészünkre gyakorolnak hatást, így nem egy esetben előfordul az is, hogy a túltöltődött meridiánjainkból vonnak el energiát. Ennek következtében korábbi panaszaink megszűnésén kívül még jelentős közérzetjavulás is felléphet.

 

Mivel az utazás alatt igen sok vízér felett haladunk el, szervezetünkre szinte záporoznak a különböző intenzitású és frekvenciájú energiaimpulzusok. Ezek oly mértékben megmozgatják a meridiánjainkban áramló energiát, hogy korábban pangó szerveink működése normalizálódik. Ennek leggyakoribb megnyilvánulási formája, hogy bélrendszerünk működése újra beindul, melynek következtében megjön az étvágyunk, vagy megszűnik krónikus székrekedésünk. Sok esetben tapasztalható a migrén, a fejfájás vagy egyéb rejtélyes panaszok elmúlása is. A környezetváltozás tehát minden ember számára igen fontos, nagy hibát követ el az, aki a szabadságát otthon, a megszokott tartózkodási helyén tölti. A pénzhiányra való hivatkozás nem lehet valós indoka az otthonmaradásnak, mivel a hátizsákos turizmus, vagy a város környéki kirándulás lehetősége minden ember számára adott, így csak elhatározás kérdése, hogy mindazon előnyös hatásokban részünk legyen, amelyek szűk környezetünk elhagyásával járnak.

 

Az állatok rendkívül érzékenyen reagálnak a koncentrált energiasugárzásra. A macska pl. nagyon szereti az ilyen energiazónát, a kutya és a legtöbb állat viszont rettenetesen fél tőle. Ennek tudható be, hogy az állatok, de különösen a patkányok már órákkal a kitörés előtt érzékelik a földrengéseket, intenzíven reagálnak a föld mélyéből feltörő magma energiakisugárzására. Legegyértelműbb bizonyítéka az állatok energiaérzékenységének, amikor pl. egy kutyát teleportációs kísérletnek vetünk alá. A teleportáció előfeltétele a koncentrált energiamező. A sűrűsödő energiakvantumok viszont olyan iszonyatos félelmet váltanak ki az állatból, hogy még napokkal az „áttelepítés” után is levert lesz tőle.

 

Az állatokat az energiakisugárzások nem csupán a tájékozódásban, és a vészhelyzetek felismerésében segítik, hanem más tevékenységüket is jelentősen megkönnyítik. Ha pl. megbetegszenek, akkor sokak szerint „ösztönösen” keresik azokat a gyógynövényeket, amelyek gyógyulást hoznak számukra. Valójában azonban a növények auráját érzékelik, és megérzik hogy mely gyógynövények azok, melyeknek az energiakisugárzása képes helyreállítani meridiánjaik felbomlott energiaegyensúlyát. A legtöbb állat különösen érzékeny a víz energiakisugárzására. Szárazság idején az elefántok még a föld alatt is megtalálják a rejtett vízforrásokat, és agyaraikkal kiássák a legeldugottabb zugokban rejlő pocsolyákat is.

 

A föld alatti vízér különösen erős vonzerőt gyakorol a villámra. A madarak közül a gólya kerüli leginkább a Yin energiakisugárzásokat. Talán ennek tudható be, hogy a népi hagyomány szerint abba a házba, amelynek kéményén fészket rak a gólya, soha nem fog belevágni a villám. Egy másik népi megfigyelés szerint ott kell kutat ásni, ahol a szarka fészkel, mivel a madarak közül csak a szarka szereti az intenzív Yin energiakisugárzást, ezért előszeretettel telepszik vízfolyások kereszteződése fölé. Egyes rovarok — közöttük a méhek — viszont kedvelik a föld sugárzó zónáit. A legtöbb méhész ezért föld alatti vízfolyások fölé telepíti kaptárait, duplájára növelve ezzel a méztermelést. Ugyancsak nagyon szeretik az ingersávokat a hangyák, emiatt az ősi Kínában olyan helyre, ahol hangyák telepedtek le sohasem építettek házat. Sajnos a földből kiáramló koncentrált negatív energiasugárzás elősegíti a mikróbák (vírusok, baktériumok, gombák) szaporodását is. Az erdei vadak viszont egyáltalán nem kedvelik ezeket az ingersávokat. A vadászok megfigyelték, hogy az állatok vonulásakor a csapás bizonyos helyein a nyomok megszakadnak, és azután néhány méterrel odébb folytatódnak. Semmi látható akadály nincs ezeken a helyeken, ami a vadakat ugrásra kényszerítené, mégis mindegyikük ugyanott rugaszkodik el a talajtól, hogy minél hamarabb túljusson a veszélyes zónán.

 

A növényekre nem csak az informatív, hanem a homogén energiasugárzások is érdekes módon hatnak. Erős homogén energiabesugárzás esetén a magvak csírázása jelentős mértékben felgyorsul, a növények pedig dússá, bujává válnak. Termésük nagysága többszörösen meghaladja a normális méretet, ízük azonban egy bizonyos növekedési határon túl már többnyire élvezhetetlen. Úgy látszik, csodára még a szubatomi energiasugárzások sem képesek. Vannak azonban olyan növények is, amelyekre kifejezetten rossz hatással van a föld alatti energiakisugárzás. Ilyen növények termesztése esetén a sugárzó helyeken csak gyengén fejlett, csenevész példányok találhatók. Jellemző rájuk, hogy idő előtt elsárgulnak, termésük pedig kirepedezik. A vizuális jelek alapján sokan tévesen hiszik azt, hogy ezeken a földsávokon alacsonyabb a talaj tápanyagtartalma. Ilyen esetekben a kiskerttulajdonosok akkor járnak el a legcélszerűbben, ha a kritikus helyeken babot termesztenek, mert a zöldségek közül a bab tűri legjobban az energiakisugárzást. A másik megoldás a gyógynövénytermesztés. A gyógyfüvek ugyanis általában igénylik az erős földsugárzást. Minél intenzívebb energiasugárzásnak vannak kitéve, annál magasabb a hatóanyag–tartalmuk. Különösen vonatkozik ez a csalánra és a mezei pásztortáskára.

 

A legtöbb gyümölcsfára szintén rossz hatással van a föld mélyéből kiáramló koncentrált energiasugárzás. A vízér fölé ültetett fák törzsén fagyásra emlékeztető repedések, rákos daganatok keletkeznek, és pár év alatt kiszáradnak. Ezen a téren legérzékenyebbek a barackfák. Jól bírja azonban a földsugárzást a fűzfa és a tölgyfa. Ha nem túl erős a sugárzás, akkor gyakori jelenség az elhajlás is. Azok a fák, amelyek nem kedvelik a földsugárzást, sokszor úgy védekeznek ez ellen, hogy növekedés közben a törzsüket ferdén elhajlítják, és csak azután kezdenek függőleges növekedésbe, amikor a lombozatuk kikerül a föld alatti vízér zónájából. Olyan növények is vannak, amelyek nem csak jól érzik magukat ezeken a helyeken, hanem képesek semlegesíteni a sugárzónákat. A vízfolyásokra ültetett néhány páfrány pl. a kevésbé intenzív sugárzást teljesen meg tudja szüntetni.

 

A növényekre a földből kiáramló energiasugárzásokon kívül az egymásból kiáramló sugárzások is hatnak. A kertészek már régóta tudják, hogy vannak növények, amelyek kölcsönösen nem viselik el egymás közelségét, míg más növények nagyon jól érzik magukat egymás mellett. Az ok a növények különböző frekvenciájú — egymást kiegészítő, vagy egymással nem harmonizáló — energiakisugárzásában, és a levegőre gyakorolt ionizáló képességükben, vagyis a körülöttük uralkodó mikroklíma jellegében rejlik. A gyümölcsfák pl. általában pozitívan ionizálják a körülöttük lévő levegőmolekulákat, míg az örökzöld dísznövények az ember közérzetére is igen jótékonyan ható negatív ionokat állítanak elő. Ezek a hatások fékezik vagy ösztönzik az egyes magvak csíraképességét, így ennek a jelenségnek a kihasználásával igen eredményesen védekezhetünk a gyomnövények, és a növényi kártevők ellen. Tulajdonképpen ezen az elven alapul a biokertészet is, és többek között ezek a fizikai hatások teszik lehetővé, hogy permet–, azaz vegyszermentes növényeket, gyümölcsöket termeszthessünk.

 

A biokertészet lehetőségeinek kimeríthetetlenségét bizonyítja egy misztikus jelenség is. Anglia dél–nyugati partjainál elterülő Scilly–szigeteken megfigyelték, hogy az egyik nárciszfajta két hónappal korábban virágzik, ha a termesztéséhez szükséges földterületet ötszög alakban jelölik ki. A földművelésügyi minisztérium szakértője megállapította, hogy az ötszög puszta kijelölésével az alakzaton belüli talajon 2 °C–os hőmérsékletemelkedés idézhető elő. Ehhez a művelethez 5 db bot egyszerű földbe szúrása is elegendő. Ha az ötszöget kétszer vagy háromszor jelölik ki, a talaj hőmérsékletét fokozatosan 5–6 °C–al lehet emelni. Sajnos nem folytattak szakértői vizsgálatokat annak megállapítása érdekében, hogy ezt a különös hatást ennek a geometriai alakzatnak a szubatomi energiakisugárzása okozza, vagy szerepet játszik benne valamilyen geomágneses anomália is, ami erre a területre jellemző.

 

Egy rendkívül erős homogén energiabehatás következménye az ár–apály jelenség, amely a hozzánk meglehetősen közel álló nagy tömegű Hold gravitációs vonzásának tudható be. A Hold azonban az élettelen anyagokon kívül az élőlényekre is hatást gyakorol. A népi megfigyelés szerint azokat a gyógynövényeket, amelyeknek a leveleit, illetve virágját hasznosítjuk, legjobb teleholdkor szedni, mert ilyenkor a Hold vonzóhatása következtében a növényi nedvek nagy része a szárba húzódik. Ennek megfelelően újhold idején célszerű azokat a gyógynövényeket begyűjteni, amelyeknek a gyökerét hasznosítjuk. Ugyanezen okok miatt azokat a növényeket, amelyek a föld felszíne felett hozzák a termésüket, holdtölte idején, azokat pedig, amelyeknek a földben fejlődik ki a termésük, a holdfogyatkozás időtartama alatt kell kiültetni. Ezt a hatást tovább növeli a Napból kiáramló negatív energiasugárzás is. Ezért a természetgyógyászok szerint a gyógynövények hatóereje akkor a legnagyobb, ha délben vagy koradélután végezzük a begyűjtést. Ez a módszer természetesen csak abban az esetben követendő, ha a növény szárát, levelét, vagy a virágját kívánjuk hasznosítani. (Nálunk a „Természetgyógyászat” című folyóirat közöl részletes vetési és betakarítási naptárt 1 hónapra előre. Ha holdfázisokra bontott naptárra van szükségünk, azt az „Új Elixír” című magazinban találhatjuk meg negyedévenként előre megadva.)

 

A homogén kisugárzások intenzitása és frekvenciája nagymértékben függ a tárgy méretétől, színétől és egyéb fizikai jellemzőitől. Ezt látszik alátámasztani a bőrlátás jelensége is. Mint ismeretes, a bőrlátók olyan ritka képességű személyek, akik az ujjaik vagy egyéb testrészeik idegsejtjeinek rendkívüli érzékenysége folytán érintés útján is képesek érzékelni az energiakisugárzást, és a sugárzás jellege alapján következtetni tudnak a tárgy színére és alakjára. Ezek az emberek eltérő alapon, eltérő színű betűket — letakart állapotban is — könnyen elolvasnak. A velük végzett laboratóriumi kísérletek során kiderült, hogy gumikesztyűben, sőt infravörös fényben is képesek felismerni a színeket. A természetben előforduló energiasugárzásokat nem csupán érzékelni, hanem néha kísérő jelenségek formájában látni is lehet. Pusztító erejű földrengések előtt nem egyszer sarki fényhez hasonló fényjelenségek figyelhetők meg az égen. Ezek a földrengésfények a légköri ionizáció következtében jönnek létre, melynek közvetlen kiváltó oka a föld mélyéből kiáramló intenzív szubatomi energiasugárzás.

 

Rendkívül érdekes kísérőjelensége még az energiasugárzásoknak, hogy minden tárgy, minden élőlény, bárhol van is, bárhol jár is, energianyomokat hagy maga után. Az anyagra jellemző specifikus sugárzás impregnálódik más anyagokba, és ezek az energianyomok hosszú ideig megmaradnak. Sokan azt hiszik, hogy a nyomozó kutyák a szag után követik a bűnözőket, vagy a madarak a környezetükben észlelt szagok alapján találják meg a saját fészküket, illetve a méhek a kaptáraikat. Ez azonban csak a látszat. Nagy a valószínűsége annak, hogy az állatok az energianyomok alapján keresik meg az egyes tárgyakat és személyeket. A közelünkben levő tárgyak szintén átveszik a testünkre jellemző energiakisugárzást, ezért amikor valakinek a használati eszközét a kutya orra elé helyezik, az elsősorban nem szagmintát vesz, hanem ráhangolódik erre a speciális frekvenciájú energiasugárzásra, és a továbbiakban azt keresi. Ennek bizonyítéka, hogy a nyomkövető kutyák erős ellenszélben is biztosan végzik feladatukat. A víz, különösen a folyóvíz azonban eltünteti, lemossa az anyagba impregnálódott energianyomokat, így egy nagyobb eső után a nyomkövető kutyák tehetetlenek lesznek. A folyóvíz azonban nem szünteti meg a tárgyak saját energiakisugárzását, így ennek és a táj domborzati viszonyainak kisugárzása alapján az állatok a postagalambokhoz hasonlóan egy kiadós eső után is hazatalálnak otthonaikba. Ez persze nem jelenti azt, hogy az állatok nem használják ki a rendkívül fejlett szaglóérzéküket is. Ha a kutya keres valamit, akkor többnyire a szag után tájékozódik, de ha egy eléje tartott energianyomokat tartalmazó tárgy alapján nyomozásba kezd, akkor az orra csak annyiban segíti ebben a tevékenységben, mint amennyiben az ember látószervét segíti a hallószerve a tájékozódásban. Ezt legmeggyőzőbb módon a hegyimentő kutyák bizonyítják, mert ezek az idomított állatok több méter vastag, szagzáró jégréteggel borított hólavina alatt is képesek megtalálni a szerencsétlenül járt embereket.

 

Ismét visszatérve a telepátiára, az emberi agy nem csak telepatikus érzékelésre alkalmas, szellemi képességeinkre támaszkodva mi már teljes folyamatában látni is tudjuk az eseményeket. A képi kapcsolatfelvétel az Agykontroll gyakorlatokból már elsajátított módon Hatékony Érzékelés Kivetítés útján lehetséges. A legfejlettebb élőlény az ember, tehát szellemi képességeihez méltó módon egy színes televízió által nyújtott komfort szintjén értesülhet a földi és kozmikus eseményekről, míg a növény– és állatvilágnak be kell érnie „távirati” szintű információközléssel, a telepátiával.

 

Az eddigi fejezetek figyelmes áttanulmányozása után még a leghitetlenebb olvasóban is felmerül majd a gyanú, hogy az okkultnak nevezett jelenségek talán mégiscsak léteznek a valóságban. Egyébként egyre többen meg vannak győződve arról, hogy nem vagyunk már messze attól az időponttól, amikor valaki matematikailag is meg fogja fogalmazni az egységes tér és idő elméletet, amelybe a már ismerteken kívül a ma még ismeretlen fizikai jelenségeknek is pontosan meghatározott helyük lesz. Az egységes fizikai rendszernek a megismerése határtalan távlatokat fog megnyitni az emberiség előtt, és csak rajtunk múlik, hogy mire fogjuk használni a kezünkbe került lehetőséget.