Kérd az Úr ítéletét!

“Mert itt az ideje, hogy Isten családján kezdve elinduljon az ítélet. Ha pedig velünk kezdõdik, mi lesz a vége azok számára, akik nem engedelmeskednek az Istentõl jövõ õrömhírnek?” (I. Péter 4,17)

Úgy érzem, hogy az Egyház jelenlegi állapotát az Úr nem tûrheti sokáig. Fel kell ismernünk, hogy szükségünk van változásra, hogy hitelesen képviseljük Jézust. Ha ez majd meg -történik, “akkor az Isten ártatlan és tiszta gyermekei leszünk, akikben senki sem talál hibát. A gonosz és romlott emberek között úgy fogunk ragyogni, mint a csillagok a sötét éjszakában.” (Filippi 2,15)

Rá kell ébrednünk arra, hogy jelenlegi állapotunkban ez az ige még nem érvényes ránk, vagyis az egész Egyházra. Igaz hogy minden egyházban, gyülekezetben vannak, akik hûségesen követik az Urat, engedelmeskednek neki, az életükben ugyanaz a szeretet és erõ munkálkodik, mint a Mester életében. De ezek ma még kevesen vannak.

Jézus azt mondta, hogy “aki hisz bennem, megteszi mindazokat, amit én teszek, sõt, még nagyobb dolgokat is.” (János 14, 12)

Képzeljétek el, amikor ez Jézus minden követõjének életére jellemzõ lesz! Az a hatalmas szeretet fog áradni rajtuk keresztül az emberekre, városokra, nemzetekre, ami Jézuson keresztül áradt, és azok a hatalmas csodák fogják kísérni az életüket, amiket Krisztus tett. Hiszen Õ a tanítványain keresztül cselekszik, és egyre kevesebb akadály fogja az útját állni. Hát nem élet lesz ez a halálból?!

De ma még nem ez a helyzet! A világ szemében az Egyház erõtlen és elavult szervezet. Gyenge és a való élettõl elrugaszkodott emberek közössége, akik a problémák elõl elmenekülnek, és egy nem létezõ személybe kapaszkodnak. Ha mégis létezik Isten, akkor már annyira szenilis és öreg, hogy nem tud foglalkozni a dolgokkal, hiszen ha foglalkozna, a világ másmilyen lenne.

Ez csak az egyik variáció a sok közül, ahogy az emberek Istenrõl és népérõl gondolkodnak, de ennek mi vagyunk az okai: mert mi nem az igazi Jézust mutatjuk be nekik.

A szeretetrõl prédikálunk már kétezer éve, de mennyi szakadás, viszály, gyûlölet és széthúzás jellemezte a hívõket ez alatt az idõ alatt! Mi lehet ennek az oka? Szerintem a “törvényeskedés” és a “vallásosság”. Ez a két hatalmasság teszi erõtlenné, elfogadhatatlanná és ízetlenné a kereszténységet, sõt ezek akadályozzák az egységet, és okozzák a szakadásokat.

A világiak csak a keresztények közötti harcot látják, és a hangzatos szólamokat hallják, ezért nem akarnak egyik harcoló csapathoz sem csatlakozni.

Ennek a helyzetnek gyökeresen meg kell változnia ahhoz, hogy a következõ prófécia beteljesedjen: “Ezt mondja a Seregeknek Ura: E napokban lesz az, hogy a minden nyelvû pogányok közül tíz ember ragad egy zsidó férfiúba, s ragad annak ruhája szélébe, mondván: Hadd menjünk veletek, mert hallottuk, hogy veletek van az Isten!” ( Zakariás 8,23) Elsõsorban Izraelnek szól ez az ígéret, de hiszem, hogy az Egyháznak is.

Az emberek meg fogják érezni, ha az Úr megjelenik közöttünk. Jelenlétének vonzása ellenállhatatlan módon fogja megragadni a hitetleneket.

Ahhoz, hogy Isten közel jöjjön hozzánk, meg kell szentelõdnünk! Rá kell ébrednünk arra, hogy csak árnyékképei vagyunk az igazinak. Az Egyház a születése után sokkal erõsebb volt, mint ma, pedig az a gyermekkora volt. A felnõtt egyház messze felül fogja múlni azt a színvonalat, amit gyermekkorában elért.

Ehhez feltétlenül kérnünk kell az Úr ítéletét, hogy Jézus képére és hasonlatosságára tudjon formálni bennünket. Kérnünk kell ezt mind az egyéni életünkre nézve, mind gyülekezeteink számára.

Hatalmas vihar közeleg, ami mindent el fog söpörni, ami nem az Úrtól van, de jobb, ha kéred az ítéletet, és még a vihar elõtt megtörténik, mint megvárni a hurrikán pusztítását.

Ezt tette a gyülekezetünk, az Imádság Háza is 1996-ban, amikor eljutott hozzánk Rick Joyner “Krisztus Ítélõszéke elõtt” címû könyve. Részletekben olvastuk fel a közösségi alkalmainkon, és így még jobban meg tudtuk emészteni. Azt akartuk, hogy másokhoz is eljusson, ezért lefordítottuk, és kiadtuk. (Az idén már a harmadik kiadása jelent meg.) Mivel nem volt hozzá pénzünk, az egész gyülekezet együtt kérte az Urat, hogy az ehhez szükséges egymillió forintot adja meg. Három nap múlva egy máig ismeretlen külföldi forrásból megkaptuk ezt az összeget, és pontosan erre a célra. (Ez indította el a gyülekezetünk könyvkiadási szolgálatát.)

Ebbõl a könyvbõl fõleg két üzenet ragadta meg a közösséget: Az alázatosság köpenye és Isten itélete. Megértettük, hogy Isten ítélete jó és kívánatos, nem kell félnünk tõle. Mindenképpen el fog jönni, ezért jobb kérni.

Ezt meg is tettük, kértük Isten ítéletét magunkra nézve és gyülekezetünk számára, de nem szá -mítottunk rá, hogy ennek milyen következményei lesznek.

Nemsokára el is kezdõdött a gyülekezetünk megrázása. Az addig elrejtett dolgok a felszínre jöttek. A biztonságos és otthonos közösség inogni kezdett, erõsnek hitt szövetségek bomlottak fel, barátságok szakadtak meg. Mintha a föld remegett volna alattunk. Ez 7 évig tartott. Ez alatt a gyülekezetbõl sokan elmentek.

Eleinte egyáltalán nem értettem, mi történik velünk. Nem fogtam fel, hogy ez az, amit kértünk: Isten teljesítette a kérésünket. Ezt csak évekkel késõbb láttam meg.

De nem azért tette, hogy eltiporjon és megalázzon, hanem, hogy megtisztítson, és utána felépítsen. A megrázás nem volt hiábavaló, a közösségünk túlélte, és most tisztábban látjuk az elhívásunkat, és a szolgálatunkat is folytatjuk. Ez a könyv is errõl szól.

“Jertek, térjünk vissza az Úrhoz, mert Õ szaggatott meg és Õ gyógyít meg minket, megsebesített, de bekötöz minket! Megelevenít minket két nap múlva, a harmadik napon feltámaszt minket, hogy éljünk az Õ színe elõtt. Ismerjük hát el, törekedjünk megismerni az Urat. A kijövetele bizonyos, mint a hajnal, és el jõ hozzánk, mint az esõ, mint a késõi esõ, amely megáztatja a földet.” (Hóseás 6, 1 - 3)

Úgy gondolom, hogy hasonló megrázáson a legtöbb gyülekezet elõbb – utóbb át fog menni.

Az ítélet meg fogja tisztítani a gyülekezeteket. Isten azt mondja: “Még egyszer megrázom, de nem csak a földet, hanem a Mennyet is. ”Csak az marad meg, ami (aki) kibírja ezt a megrázást.” (Zsid. 12, 26-27)

Gondoljatok arra, ami a Magas Tátra fenyveseivel történt! Hasonló módon fog jönni a szél, amelynek neve: “Szentség az Úrnak”

De ne essetek kétségbe! Ez az Úrtól van, mivel Õ mondta, hogy az ítéletnek elõször az Isten házán kell elkezdõdnie. Nem azért ítél meg bennünket, mert el akar pusztítani, hanem azért, mert meg kell változzunk. Ne vessük meg az Úr fenyítését, mert csak a fiakkal bánik így.

Fel akar építeni bennünket, meg akar erõsíteni, hogy Jézust tudjuk képviselni a hitetlen világ elõtt.

Kérjétek az ítéletet, és alázatosan álljatok az Úr elé! Hagyjátok, hogy azt tegye, amit akar, hiszen úgysem tudjátok elkerülni az ítéletet!

A világ nevetni fog, mi pedig sírunk a bûneink fölött. Hamarosan a nevetésük sírásra fordul, mi pedig örvendezni fogunk az Úr nyilvánvaló jelenlétében. Isten dicsõsége minden eddigi mértéket meghaladó módon fog ragyogni rajtunk keresztül.

A világ még jobban elmerül a sötétségben és a gonoszságban, aminek következtében a különbség sokkal nyilvánvalóbb lesz, mint ezelõtt.

Az üzenetünk Jézus Krisztus megváltásáról erõsebb lesz, mint valaha. Valódi és kipróbált isteni szeretet fogja mozgatni, amit bennünk kimunkál az Úr a nehéz idõk alatt, és a Szent Szellem erejének megnyil -vánulásai minden elképzelésünket felül fogják múlni.

“Az Úr, pedig együtt munkálkodott velük, és csodákkal erõsítette meg, hogy az örömhír, amirõl beszélnek, igaz.” (Márk 16,20)

Budapest, 2004 végén Prazsák László