Mi a manwha?
Manwhának hívják Koreában a képregényeket
(kína-manhua, korea-manwha, japán-manga). Ezek általában
Japán mangák által inspirált munkák, csak
az alkotó és a szereplõk neve koreai, meg esetleg a hangeffekteket
írják koreai betûkkel. Nagyon hasonlónak tûnhet
a manwha és a manga, a legtöbb ember nem tud különbséget
tenni köztük. Lényegében talán így is
van, és a manwha is egyik ága a mangáknak, csak úgy,
mint például az OEL, de ez így nem teljesen igaz. A koreai
képregénykereskedelem csak morzsája a Japánénak,
de hozzá kell számolnunk azokat a munkákat is, amik még
azelõtt készültek, mielõtt a manga elterjedt az
országban.
A manga és manwha közötti eltérések boncolgatása
nem új eredetû vita. A második világháború
Japán megszállásának emlékei még
mindig élnek Koreában, habár a modern manwhákat
már inkább mangák inspirálták. A manga
a 80as 90es években terjedt el Koreában, csak úgy, mint
a többi ázsiai országban - fõleg feketekereskedelemmel,
népszerû mangák másolataival. A Koreai kormány
cenzúrázott mindent, ami Japán, hogy "megtisztítsa"
az országot. Így sok olvasó nem is tudta, hogy voltaképpen
mangát tart a kezében, és hogy az Japánból
származik. Ez a generáció olvasta a történeteket,
és vette át a stílust.
Manwha rajzstílus és téma
A legtöbb ember szerint a mangák és a manwhák rajzstílusa nem különbözik. Nagy szemû, kis szájú karakterek, sebességvonalak és raszterfóliás tónusok. De szerintem nem itt kell keresni a különbséget. Egyesek szerint a soonjung manwhákban (koreai shoujo) sokkal nyújtottabbak az arányok, néha realisztikusabbak az arcok, és szögletesebb a vonalvezetés, a férfiak is sokkal nõiesebbek. Ez igaz, de tulajdonképpen ezt mind meg lehet találni a mangákban is. Mások szerint az a különbség, hogy a manwhák sokkal kidolgozottabbak. De ez valószinûleg azért van, mert a manhák csak egy részét licenszelik az USÁban, fõleg azokat, amikben a rajzok is "szépek", így alakult ki ez a nézet. Végsõ sorban, leginkább témájában különböznek a manwhák és a mangák. A népszerû manwhák elég szûkös körbe esnek, vannak a történelmi, és a romantikus történetek, többségében ezt a két mûfajt kedvelik. A történelmi manwhákat már nem lehet olyan könnyen átvenni, mert Japán és Korea történelme nem azonos. Korea múltja inkább Kínáéra hasonlít, a maga saját kultúrájával, hitével. A történelmi mangákban általában szerepelnek szamurájok, vagy ninják, ezek viszont a történelmi manwhákból értelemszerûen kimaradnak. Vannak olyan dolgok, amiket megtalálunk egy népszerû mangában, de egy mawnhában nem, és fordítva. A konklúzió tehát, csak a saját tájékozottságán múlik mindenkinek, hogy különbséget tud-e tenni manga és manwha közt.
A manwha koreai helyzete
A koreai mûvészek igen nehéz idõszakot élnek. A kormány inkább cégeket támogat a képregényipar helyett, így a haldokló piac melletti harc helyett sok rajzoló inkább elhagyta az országot. A koreai boltok roskadásig vannak tömve mangákkal, így a manwha mûvészek nehezen tudnak annyi példányt eladni a saját történeteikbõl, mint amennyibõl meg tudnának élni. A kiadók Japánból importált mangái sokkal népszerûbbek, mint az ottani mûvészeké. A legtöbben Japánba mentek, hogy egy kis szeletet szakítsanak a mangapiac sikerébõl, ám a külföldieknek köztudottan nehéz beilleszkedniük ebbe a világba. Mások pedig csatlakoztak egy nyugati csapathoz, vagy egyenesen egy nyugati kiadónál próbáltak szerencsét.
Manwha nyugaton
A nyugati boltok polcai tele vannak lefordított manwhákkal, és a számuk hónapról hónapra növekszik. A koreai cégek megpróbálnak szerzõdést kötni a nyugati cégekkel, hogy minél több mûvet licenszeljenek. A legtöbb nyugaton kiadott manwha (pl Priest, Model, Warcraft) szép rajzstílussal, ám annál kevesebb eredeti ötlettel bír. Az alkotók azon része tud csak fennmaradni, aki jól rajzol, és a története inkább követi a biztonságos sablont, mint az újításokat. A manwhák oldalain sokszor találhatunk márkaneveket, ez is a nyugathoz való húzás eredménye.
A manwha jövõje
Mivel a manwha szorosan kötõdik Korea történelméhez,
ezért nem fog véglegesen eltûnni, ám számuk
valószínûleg tovább csökken, ha helyzetüket
az országon belül nem orvosolják. Véleményem
szerint nem a nyugattól kéne várni a segítséget,
hanem inkább a mûvészeknek megpróbálkozniuk
pár újítással, és az olvasókban
feloszlatniuk az elõítéleteket. A manwhák másságát
kéne inkább kiemelni, és nem egyre inkább elmosni
a vonalat manga és manwha között.
Shiri