Magyar Várak

A várak hadászati céllal épültek általában, amelyek az adott kor harcászati és támadási módszereinek figyelembevételével készültek, az adott kor építészetének megfelelően. Készültek földből -földbe vájva- (földvár), esetleg kevés más anyag felhasználása mellett (fa, gallyak). Készültek fából vagy fapalánkal körülvéve (palánkvár). Készültek szilárd anyagokból (sziklák, kövek, téglák felhasználásával). Sok esetben ezeket a módszereket ötvözték és együtt használták fel.

A földvárak, palánkvárak a rajtaütésszerű gyalogsági vagy lovassági támadások esetében nyújtottak védelmet. A szilárd anyagból készült várak már nagyobb ostromokat is kibírtak, akár ágyúzással szemben is. A várak elsősorban védelmi célból épültek katonaság befogadására, de épültek hatalmi jelképként is, melyek a tulajdonos lakhelyéül is szolgáltak.

Magyarországon a várakat az Árpád korban a király építtette a hatalmának fenntartása céljából. A tatárjárás után a király engedélyezte várak illetve falak (városok köré) építését. A várépítéseket a király kedvezményekkel segítette is, hogy minél több vár szolgálhasson védelmül, hasonló támadások idején.

A magyar várépítés nagy fellendülése Zsigmond korára tehető, amikor a török veszély miatt kialakul a kettős végvárvonal. A XVI. században, Nándorfehérvár elvesztése illetve a mohácsi vereség után ismét bekövetkezett egy fellendülés, hiszen az ország belsejébe kellett áthelyezni a védelmi vonalat. A bécsi haditanács elrendelte a magyar várak megerősítését. Ebben az időszakban nagy átalakítások történtek. Kastélyokból várszerűen kialakított építmények lettek (várkastély), templomokat várszerűen megerősítettek (templomerőd), városokat védelmi rendszerrel vettek körül (városfal, palánk, stb.).

Épültek kisebb nagyobb várak, várszerűen kialakított építmények. A törökök kiűzése után ezekre a várakra nem volt szükség így nagy részük elpusztult, különösen a kisebb építmények. A megmaradt várak egy részét a XX. században restaurálták, és kezdték el kulturális célra hasznosítani.