Vörös-tenger peti



Földrajza
A Vörös-tenger Afrika és Ázsia (közelebbről az Arab-félsziget) között helyezkedik el. A Báb el-Mandeben keresztül az Indiai-óceánba nyílik, a Földközi-tengerrel pedig a Szuezi-csatorna köti össze. A Vörös-tenger a görög Erüthra Thalassza kifejezés egyenes fordítása.
Latin megfelelője a Mare Rubrum. A Vörös-tenger területe körülbelül 450 000 km2, durván 1900 km a hosszúsága, 300 km a szélessége. Legnagyobb mélysége 3039 méter,míg az átlagos mélysége 500 méter. Ismert a hét tenger egyikeként is.



Halfajok Mivel a Vörös-tenger az Indiai-óceán nyúlványa, halvilága felismerhető rokonságban áll a szomszédos óceánéval, annak ellenére, hogy a földtani története során sok endemikus,
csak a Vörös-tengerben megtalálható faj is kifejlődött. A korall borította tengerfenéken az élet burjánzásának fő oka a termékeny környezet.
Az örökké változó, egyenetlen, repedésekkel, hasadékokkal tagolt oszlop, gomba, és egyéb alakzatokkal pettyezett zátonyok, melyek elválasztják egymástól a homokos részeket és a víz alatti fensíkot, természetes környezetet nyújtanak a legkülönfélébb tengeri élőlényeknek.
A korallok csodálatos ezer színben pompázó kerteket alkotnak a tengerben, pedig nem növények, hanem állatok. A koralltelepek bimbódzás vagy sarjadzás útján jönnek létre, sokszor hatalmas méretű korallszírteket alkotva.
Fontos tulajdonságuk a vázképző képesség, melynek módja fajonként változik. Ez adja a formai, méreti és színbeli különbözőségeket, amely a koralltelepek szépségét nyújtja a szemlélődőnek. Évente egyszer a korallpolipokból milliárdnyi parányi gömb szabadul ki, hím és női ivarsejtek, amelyek azután a vízben egyesülnek.
Vagyis korallpolipok petékkel szaporodnak, melyből csillós lárvák fejlődnek, majd csillóikat elvesztve alászállnak és szilárd részekhez tapadva megkezdődik a mészkiválasztás és megkötődés. Testükben mikroszkópikus algák élnek.
Búvárkodás
Órarend
Korallok élőlényei
Tengeri Szivacsok Rákok Tengeri Rózsák
A szivacsok (vagy „pórusosok, ”Porifera vagy Spongiaria) az aljzathoz rögzült, gyakran telepeket alkotó vízi, legtöbbször tengeri állatok. Testükön állandóan víz áramlik át. A differenciálódás első szakaszában vannak: nincsenek valódi szöveteik és szerveik, álszövetes állatok. Az ostoros garnéla (Palaemon squilla) a felsőbbrendű rákok (Malacostraca) osztályának a tízlábú rákok (Decapoda) rendjéhez, ezen belül a Palaemonidae családjához tartozó faj. A tengerirózsák vagy tengeri anemónák (Actiniaria) a virágállatok (Anthozoa) osztályának a Hexacorallia alosztályához tartozó rend. Tengeri anemóna, illetve ennek nyomán tengerirózsa nevüket az anemóna, más néven szellőrózsa virágról kapták. Planktonevő állatok. Közeli rokonai a koralloknak, a hidráknak és a medúzáknak.