Delfin fajták:
Közönséges delfinek
• Északi delfin vagy fekete felemás delfin (Lissodelphis borealis) Előfordulás: Ázsia és Észak-Amerika vizei, a 30° és 50° között. Méretek: 2–3 m, 60–100 kg
Púpos delfinek
Hosszúcsőrű delfinek
Palackorrú delfinek
Fekete-fehér delfinek
• Commerson-delfin (Cephalorhynchus commersonii) Előfordulás: Dél-Amerika déli partjai, illetve Indiai-Óceán. Méretek: 1,3-1,7 m, 35–60 kg
• Atlanti fehérsávos delfin vagy fehéroldalú delfin (Lagenorhynchus acutus) Előfordulás: Észak-Európa és Grönland partjai között, illetve Kanada észak-keleti partjainál. Méretek: 1,9-2,5 m, 160–280 kg
Beluga
Narválfélék családja (Monodontidae)
• Narvál vagy tengeri egyszarvú (Monodon monoceros) Az egyetlen ismert tengeri emlős, mely agyarat visel. A cetek közül a legészakibb helyeken fordul elő. Előfordulás: Északi-sark környékén.[5] Méretek: 3,5–5 m, 0,8-1,6 t
Folyamidelfinek öregcsaládja (Platanistoidea)
Minden amit a delfinekről tudni kell
Szaporodása
A delfin évente egyszer szül, 10–12 hónapos vemhesség után egyetlen borjút. A barna delfinek még ennél is ritkábban, 3–4 évente ellenek, és szintén csak egyet. A párzás ideje egész évben kötetlen időben lehet, de a leggyakoribb mégis a nyári ellés.
A delfin a víz alatt hozza világra a kicsinyét. A borjú farka jelenik meg először a szüléskor, majd a méhlepény távozása után hamarosan fel kell úsznia a víz színére, hogy levegőt vegyen. Az anyja és gyakran a delfintársak segítik a kölyköt, hogy mielőbb oxigénhez jusson. A szopás is a víz alatt történik, és két evés között a kis delfin fölúszik levegőért. Hogy minden a leghatékonyabb legyen, a delfin teje rendkívül zsíros és tápláló, és szinte pillanatok alatt bele tudja pumpálni a kicsibe.
Fogazat
Fogazatuk változó, néhány delfinnek több mint száz foga is lehet, míg a narvál az egyetlen delfinféle, melynek egy külső agyara van. A delfineknek egy légzőnyílása van a fejük középső részén. A delfinek emlősállatként vízben élnek, de rendszeresen fel kell jönniük levegőt venni. Fajonként változó, hogy mennyi ideig tudnak a víz alatt maradni. Visszhangképzés
A delfinek másodpercenként akár 800 irányított hangot is kibocsátanak a fejük elülső részén található képződményen keresztül.
A hang frekvenciája az ultrahang-tartományba esik. A hangsugár az adott objektumról visszaverődik, amit egy, az alsó állkapocsi csontban lévő üregben fognak fel. Ennek a csontnak az alsó része továbbítja a jelzést a közép-, majd a belső fülhöz, ahonnan az agy hallóközpontjába jut az ingerület, és vizuális jelekké fordítódik. Így az állat a vízben lévő objektum távolságát, méretét és alakját meghatározza, sőt ezen felül a sebességét és irányát is megállapítja. Ez nemcsak a tájékozódását segíti elő, hanem ennek alkalmazásával vadászik is. Kommunikác ió
A palackorrú delfinekről megállapították, hogy „neveket” használnak bemutatkozásra, és egymás azonosítására: víz alatti füttyjeleikben mindegyikük egy-egy egyéni, jellegzetes sorozatot használ, és egymáshoz is ilyen jelekkel szólnak.[2] Folynak kísérletek a delfin és az ember közti kétirányú kommunikáció fordítógéppel való megvalósítására.[3
Tudtad hogy...
A delfinek emberekkel való érintkezésének hosszú története van, de a tudományos kutatások John C. Lilly különc tudóssal kezdődtek az 50-es évek végén.
A képzett orvos és pszichoanalitikus Lillyt egyre inkább a tudat működése érdekelte. Így jutott el az izolációs tartályokkal való totális érzékelésmegvonási kísérletekhez és a nagy agyméretű emlősök agyműködésének kutatatásához. Kifejezetten az ember és a delfin közötti kommunikáció tanulmányozására és fejlesztésére hozta létre a Kommunikációs Kutatóintézetet a Virgin-szigeteken.
Akkori eredményeit azóta sem sikerült reprodukálni, amihez nagyban hozzájárulhatott, hogy önmagán is végzett kísérleteket, hallucinogén szerekkel, akár a delfinek jelenlétében is. Több cikket publikált a 60-as évek végén azt állítva, hogy a delfinek utánozni tudják az emberi nyelvet. Ha ez így nem is igaz, a delfinek nyelvtanulási képességei azért mindenféleképpen említésre méltók.
Akárcsak a csimpánzok, gorillák és bonobók, a delfinek is sikeresen el tudják sajátítani a jelbeszédet. Louis Herman, a Hawaii Egyetem professzora és a Delfinintézet alapítója a 70-es évek óta foglalkozik delfinekkel, és kutatásainak eredményeit legalább 120 cikkben publikálta azóta. Legismertebb delfinje az Akeakamai (1976–2003) névre hallgató palackorrú delfin (Tursiops truncatus) volt, akinek a neve nagyjából filozófust – ógörögül „bölcsességet szerető” – jelent hawaii nyelven. Akeakamai 60 jelet tanult meg, és ezek kombinációiból legalább 2000 mondatot tudott megérteni. Helyesen értett és értelmezett olyan mondatokat, mint „tedd a bal oldali frizbit a jobb oldali kosárba”, ami öt jelnek felelt meg a megfelelő sorrendben (jobb + kosár + bal + frizbi + be). Látható, hogy a Herman által kidolgozott és megtanított jelbeszéd nem csak szavakból, hanem szintaxisból is állt. A szörfdeszka + ember + vidd jelentése „vidd az embert a szörfdeszkához” volt, míg az ember + szörfdeszka + vidd jelentése épp a fordítottja: „vidd a szörfdeszkát az emberhez”.
Ez az inverz felépítésű nyelvtan azt kívánta Akeakamaitól és társaitól (a kísérletben négy másik delfin is részt vett), hogy az egész utasítást végighallgassák a helyes végrehajtás érdekében. Az utasítások hossza két és öt szó között mozgott, és ha Akeakamai néha el is tévesztette a tárgyat, a nyelvtant szinte soha.
A delfinek rendkívül szociális állatok. Ez a jelértelmezési képességeikben is megmutatkozott. Két delfint megtanítottak, hogy egyszerre hajtsanak végre különböző mozgásokat a tandem jelre. Például a tandem + ugrás egyszerre előadott ugrást kért tőlük. A trénerek az alkoss fogalmát is megtanították a delfineknek, amivel eddig nem tanított vagy ismert mozgás/viselkedés bemutatását kérték tőlük. Már szinte a lehetetlenség határán van, de a legelőször kiadott tandem + alkoss utasításra a két delfin azonnal megértette, hogy mit kérnek a kutatók. Lemerültek a víz alá, majd egyszerre kiugrottak a vízből és vizet köptek a szájukból. Mondhatni, meg kellett „beszélniük” odalenn, hogy mit is fognak előadni. A nem mindennapi produkcióról videofelvétel is készült. A kutatók maguk sem értik, hogy pontosan mi történt. Már magának az alkoss fogalmának az elsajátítása is rendkívüli eredménynek mondható. Ezt egy másik kutató, Karen Pryor, már 1969-ben demonstrálta két barázdásfogú delfinnel (Steno bredanensis), Maliával és Houval, szintén Hawaiin. Pryor akkor jutalmazta a delfineket, amikor új viselkedésformát produkáltak. A delfinek nagyon gyorsan megértették, miről van szó. Embereken végzett hasonló kísérletek során az embereknek is hasonló számú próbálkozásra volt szükségük, és ugyanolyan frusztráltsági jeleket mutattak, mint a delfinek, amíg meg nem értették, hogy kreativitást várnak tőlük. A különbség az volt, hogy a feladat megértésével az emberek megnyugodtak, míg a delfinek veszettül elkezdtek újabb és újabb viselkedésformákat bemutatni.
Szó szerint túlmutatatnak a csimpánzokon... A delfinek más, a nyelvhez és kommunikációhoz kapcsolódó képességekben is jeleskednek. A csimpánzok nagyon nehezen és rosszul sajátítják el a tárgyra mutatást mint a figyelemirányítás módszerét. A mutatás indikáló gesztus, tárgyra vagy eseményre utal, és ilyen értelemben a szavakhoz hasonlóan működik. A csimpánzok egyáltalán nem használják ezt a vadonban, és bár laboratóriumi körülmények között megtanulják használni az emberek figyelemének felkeltésére, meglepően gyengén tudják csak megérteni. Ha az ember ujja nem súrolja szinte a tárgyat, egyszerűen nem értik meg a mutatást. Nem tudják azt az absztrakciót elvégezni, ami a mutatás irányát összekapcsolná a mutatott tárggyal. Annak ellenére, hogy a delfineknek nincsenek is a klasszikus értelemben vett végtagjaik, nagyon gyorsan megtanulják értelmezni a mutatás jelentését. A fentebb leírt jelbeszédben a tárgyakat mutatással is lehet helyettesíteni a delfinek számára, ugyanazzal a fordított szórenddel, és a delfinek ugyanolyan hatékonyan megértik és teljesítik a kért mozdulatsort. Sőt, azt is megértik, ha a jobb kar a test előtt balra, azaz keresztbe mutat. A tudósok csak spekulálnak, hogy ez miért mehet nekik ilyen könnyedén. Az egyik feltételezés szerint a delfinek a szabadban is használják a mutatás egy változatát
Tájékozódásukban, akárcsak a denevéreknél, nagy szerepet játszik az ultrahangok segítségével történő visszhangképzés. A visszaverődő visszhangokból következtetni tudnak a tárgy tulajdonságaira, méretére és formájára. A kutatók azt feltételezik, h ogy a természetben ezt a visszhang-lokalizálást használják mutatásra. Van egy másik képesség is, amiben a delfinek jobban teljesítenek a csimpánzoknál: a kétdimenziós reprezentáció, konkrétan a televízió képernyőjén mutatott képsorok értelmezése. A tükörképét mindkét faj felismeri, ami általánosságban a magasabb szintű öntudat kritériuma, de a csimpánzok csak nehezen és hosszú tanulási folyamat után értik meg a videón rögzített utasítások értelmezését, amelyek megvalósításával egyébként semmi nehézségük sincs, ha élőben, három dimenzióban történik. A képi reprezentáció egyfajta elvonatkoztatást kíván. Ezzel ellentétben Lou Herman delfinjei a legelső alkalommal helyesen értelmezték a tévéképernyőn mutatott jelbeszédet.
Az intelligencia neve...
Nagyon nehéz a különböző fajok intelligenciáját összehasonlítani, de az egyik megközelítési módszer az agy és a test súlyának aránya, amit az enkefalizációs hányados (EQ) mutat meg. A palackorrú delfinek valamivel nagyobbak, mint az ember – testhosszuk nagyjából 2–4 m, testsúlyuk pedig 150–600 kg között mozog –, de így is nagyon jelentős az embernél is nagyobb agyméretük, ami 1500–1700 g-os az emberek 1300–1400 g-os agyához képest, míg a csimpánzok agya „mindössze” 400 g körül van. Első látásra is egyértelmű, hogy a delfinek e rangsorolásban előkelő helyen szerepelnek: a fajok közül az ember áll az első helyen 7,44-es EQ-val, és rögtön utána a palackorrú delfinek következnek 5,31-es hányadossal. Összehasonlításul: a csimpánzok EQ-ja 2,49, a kutyáké 1,17, az egereké pedig 0,5.