|
Kezdőlap
Galéria
Történelem
Kedvencek
|
A Ford története
A Henry Ford által alapított gyár
már a huszadik század elejétől jelen van az autóiparban, és a cég nem
csak résztvevője, hanem alakítója is volt az iparágban lezajló
folyamatoknak. Legendás modellek sora jelent meg a Ford márkajelzését
viselve, és a cég számos fontos újítással rukkolt elő működésének több
mint száz éve alatt.
Az 1863-ban, Michigan államban született Henry Ford ír és belga
felmenőkkel rendelkezett. Fiatalon a technikai újdonságok bűvkörébe
került, és a családi farmot maga mögött hagyva szerelőként kezdett el
dolgozni. 1891-ben már az Edison Illuminating Company mérnökeként
dolgozott, de elég ideje és pénze volt arra is, hogy benzinmotorokkal
kísérletezzen. 1896-ban pedig el is készült első járművével, és a
Quadricycle nevet kapott szerkezet magának Edisonnak az érdeklődését is
felkeltette. 1899-ben egy tőkés támogatásával megalapította a Detroit
Automobile Company-t, de nem volt elégedett az elkészült járművek
minőségével, így a gyárat két év múlva bezárták. 1901-ben 26 lóerős
autójával Ford sikeresen vett részt egy versenyen, így még abban az
évben néhány befektető segítségével megalapította a Henry Ford Company
nevű céget, de amikor konzultánsként szerződtették Henry M. Lelandet,
1902-ben Ford távozott, és természetesen a névadó nélkül maradt cégnek
új nevet kellett keresnie- így született meg a Cadillac.
1902-ben újból sikeres versenyautót alkotott Ford, ám az új cégének
élete nehézkesen indult be, pedig az alapító nagyon hitt az olcsó autók
sikerében. Amikor pénzügyi gondok jelentkeztek, új befektetőket vontak
be, és az egyik fő beszállítóként ismert Dodge testvérek is részesedést
kaptak. Így alakult meg 1903-ban a Ford Motor Company. Ford újabb
versenyautója megdöntötte az aktuális sebességi világrekordot 147
km/órával, ami ismertebbé tette a nevét. Maga Henry Ford nem igazán
kedvelte a versenyzést, de rájött, hogy szükség van az ilyesféle
sikerekre ahhoz, hogy autói keresettebbek legyenek.
Az első időszakban olyan autókat gyártottak, mint a Ford Model A, a
Model C, a Model K és a Model S. Utóbbi volt az utolsó jobbkormányos
Ford modell. A Model K hathengeres, elegánsabb autó volt, de annak
idején meglehetősen borsosnak számított az ára. Mivel pár fős csoportok
dolgoztak párhuzamosan egy-egy autón, a gyártott darabszám alacsony
volt. A Model A-ból például összesen 1750 készült, a kéthengeres, 8
lóerős motorral a végsebessége 72 km/óra volt. A cég egészen korán
elkezdte a nemzetközi terjeszkedést, 1904-ben alapították meg a Ford
Canadát.
Az első legendás Ford a Model T (azaz T-modell) lett, amit 1908-tól
kezdtek gyártani és forgalmazni. Az akkor még bérelt üzemben dolgozó
munkások továbbra is csak néhány darabot tudtak naponta előállítani
belőle. Pedig Henry Fordnak nagy tervei voltak az autóval, hiszen olyan
autót szeretett volna, ami elég nagy a családnak, kiváló anyagokból
készül nagy gondossággal, egyszerű műszaki megoldásokkal, olyan áron
forgalmazva, hogy mindenki megengedhesse magának. A T-modell
tervezésében magyar bevándorlók is részt vettek: Galamb József és Farkas
Jenő. Az autó négyhengeres motorja egy öntvényből készült, 20 lóerős
volt és a hátsó kerekeket hajtotta, az erőátvitelről két előre és egy
hátra fokozatú váltó gondoskodott. Eleinte főleg nyitott utastérrel
épült Touring verziókat állítottak elő, mivel ezek olcsóbbak voltak.
A keresletet kielégíteni nehezen tudó Ford 1910-ben új telephelyre
költözött, és a munka gépesítésével, a folyamatok egyszerűsítésével, a
tömeggyártást lehetővé tevő futószalaggal annyira fel tudták gyorsítani
a termelést, hogy a kezdeti 12,5 óra helyett 1914-ben már csak 93 percig
tartott egy autó összeszerelése. Közismert, hogy a futószalag bevezetése
után éveken át kizárólag egyetlen színben gyártották a T-modelleket.
Henry Ford úgy fogalmazott: „Bármelyik vásárló megkaphatja a kívánt
színben az autóját, amennyiben az a fekete.” Ez a fekete-korszak
összefüggésben volt azzal, hogy a tömeges gyártás idején le akarták
egyszerűsíteni azt, amit csak lehetett. A T-modellből rengeteget adtak
el, 1915-ben már több, mint fél millió darabot. Henry Ford nem csak az
autógyártás terén számított radikális újítónak, 1914-ben a dolgozóknak a
duplájára emelte a bérét, és csökkentette munkaidejüket, noha a
részvényesek nem nézték jó szemmel ezt a nagyvonalúságot. Mindennek
pereskedés lett a vége a jelentős részesedéssel rendelkező Dodge
testvérekkel.
A termelékenység viszont meredeken emelkedett, és 1919-re az összes
legyártott amerikai autó fele Ford T-modell volt. Az autó árát pedig
folyamatosan csökkentették, és egy új franchise rendszerű forgalmazói
hálózatot építettek ki. A nagy eladások miatt 1917 és 1923 között a Ford
nem is költött reklámokra, és a húszas évek elejétől tovább
terjeszkedett külföldön, számos országban létesítve összeszerelő
üzemeket. Mivel Ford úgy érezte, a T-modell mindent tud, amire egy
autóra vágyó embernek szüksége van, csak kisebb módosításokat hajtottak
végre, például a zárt utasterű verziók kerültek előtérbe. Ezek viszont
nem voltak elégségesek, amikor a konkurensek, kilépve a Ford árnyékából,
újításaik révén egyre több autót adtak el. A gyártás 1927-es
beszüntetéséig több, mint 15 millió T-modellt építettek, és ezt a
darabszámot csak 1972-ben tudta felülmúlni a Volkswagen Bogár.
Közben 1922-ben egy új luxusmárkát is bevezetett a piacra a Ford, ami a
Lincoln nevet kapta. Henry Ford nagy tisztelője volt a néhai amerikai
elnöknek, ezért választotta ezt a nevet. Akkoriban egyébként már a GM
révén ismert volt az a stratégia, hogy a különféle vásárlói rétegeknek
más és más márkanév alatt kínáltak modelleket, az olcsótól egészen a
méregdrága luxusautókig. Sőt, a konkurensek ekkor már hiteleket is
kínáltak, hogy a vásárlók akár drágább modelleket is megengedhessenek
maguknak havi törlesztéssel, de a Ford ezt sokáig nem vette át.
Végül 1927 decemberétől, a Ford Model A bevezetésekor kínálta ezt a
lehetőséget a vásárlói számára a cég. Ez az autó is nagy siker lett,
négy év alatt majdnem öt millió darab készült belőle. A vízhűtéses
négyhengeres motor teljesítménye 40 lóerő volt, ami 8-9 literes
fogyasztás mellett akár 100 km/órás sebesség elérését is lehetővé tette.
Ennél a modellnél vezette be a Ford a mind a négy kereket fékező
rendszert. Szintén átvették az akkor már szokásosnak számító pedál- és
váltó elrendezést is, amit a többi gyártó alkalmazott. A Model A
változatait még felsorolni sem könnyű: különféle zárt és nyitott kupék,
sedanok, roadsterek, pickupok, kombik, limuzinok mellett teherautók is
tartoztak a sorozatba.
A Model A-t is gyártották a Ford külföldi gyárai például Kanadában,
Németországban, Franciaországban. Sőt, még a Szovjetuniónak is sikerült
megegyezni a Forddal, így 1932-36 között licencben készítette a GAZ
gyár, az ezekből fejlesztett harci járművek pedig a második
világháborúban is szerepet kaptak. Mellesleg a Ford Model A volt az
első, amin a Ford cirkalmasan leírt neve már a híres kék hátterű ovális
címkén szerepelt, 1928-tól. A címkét egyébként szintén Galamb József
tervezte.
A nagy gazdasági válság évei mindenkit erősen érintettek az iparágban,
és a Ford eladásai is visszaestek ebben az időszakban, különösen az
elegánsabb és drágább modellekre volt kicsi az igény. Nagy
elbocsátásokra került sor, és a Detroit környékén harminc százalékosra
szökő munkanélküliségen alig enyhített valamit az, hogy Ford próbált
néhányukon segíteni. 1932. március 7-én egy Ford elleni tüntetés
elfajult, és négyen haltak meg a helyszínen, egy ötödik áldozat pedig a
kórházban. Henry Ford egyébként nem nézte jó szemmel a dolgozók
szervezkedését sohasem. Bár átadta a cég elnöki posztját fiának, mindig
vétójoggal rendelkezett a cég ügyeiben, és mivel nem támogatta a
szakszervezeti mozgalmakat, 1941-ig nem is volt hajlandó megállapodást
kötni velük. Ekkor is csak felesége fenyegetése után tette ezt, pedig
még a cég bezárását is jobb útnak tartotta, mint a szakszervezettel való
megegyezést.
A gyár bezárása már csak azért sem lett volna indokolt, mert a Ford
továbbra is tartotta előkelő pozícióját az amerikai piacon, és évről
évre váltották egymást az eladási lista első helyén a Chevrolet
márkával. A Ford Model B-ből is több milliót gyártottak, de ezúttal már
nem csak négyhengeres, hanem V8-as motorral is kínálták az autókat, a
szokásos sokféle karosszériával. A korszak trendjeit követve a nagyon
dobozszerű formák folyamatosan finomodtak, és lassacskán elkezdtek
figyelni az áramvonalasabb, legömbölyítettebb vonalvezetésre. A Ford
kínálatának tipikus olcsó modellje a Model C majd CX volt, míg a drágább
modellek közt a kétféle (2.2 és 3.6 literes) V8-assal kínált Ford
produkált jó eladásokat 1937-től. 1939-ben hívta életre a Ford a Mercury
márkát, amit lépcsőfoknak szántak a Ford tömegautói és a Lincoln
luxusmodelljei közé. A háborús termelés beindítása előtt megjelent
utolsó Ford az 1941-es modell volt, ami kis változásokkal 1948-ig maradt
a kínálatban. Ám 1947-ben meghalt az alapító, Henry Ford, akinek több
szempontból vitatott személyisége mellett is óriási szerepe volt az
autóipar kiteljesedésében. Végakaratának megfelelően a Ford cég
irányításában mindmáig jelentős szerep jut a családtagoknak.
1949-ben jelent meg a minden szempontból megújított új vezető modell,
amit 3.7 literes hathengeres vagy 3.9 literes V8-as motorral lehetett
megvásárolni. A Standard kivitel az olcsóbb, a Custom a drágább verziót
jelentette, de mindegyik megkapta az új felfüggesztést és rugózást, a
motort pedig előbbre vitték, hogy az utastér mérete nagyobb lehessen. A
kétajtós sport sedan a Chevrolet népszerű hardtop modelljeivel próbálta
tartani a lépést, de volt az USA-ban akkor kedvelt fa felépítményű kombi
is a kínálatban. 1951-ben jelent meg az automata váltó, és ettől az
évtől a Victoria nevet kapott igazi hardtopot is piacra dobták, ami
azonnal sikeres lett. Ekkor már látványos, krómozott hűtőrácsot és
masszív ütközőket kapott a Ford. A következő generációváltás éve 1952
lett: egy darabból készült, ívelt szélvédőket kaptak az autók, és
erősebbek lettek a motorok. Rá egy évre jött a Lincoln és a Mercury
felszereltségében már korábban megjelent szervofék és szervokormány.
Közben az európai Ford részlegei is sok autót gyártottak, de saját,
egészen más jellegű modelljeik kisebbek és sokkal ódivatúbbak voltak:
megemlíthető a német Taunus és a brit Anglia. Előbbinek az ötvenes évek
legelején 1.2 literes, 38 lóerős motorja volt csak, míg a brit Fordot
ekkoriban egy még kisebb, 933 köbcentis motorral szerelték fel.
Az ötvenes évek extravagáns formavilága kezdett uralkodóvá válni a Ford
modelljeinél is. 1955-ben jelent meg a Ford Thunderbird, ami
gyakorlatilag új osztályt teremtett, az ún. personal cart. A nyitott,
kétszemélyes autó nagyon kényelmes volt, és a könnyed európai kabriókból
merítettek ihletet hozzá, később növelték a méretét és így négy ülést
tudtak benne elhelyezni. Évtizedeken át sikeresnek bizonyult, de a
hetvenes évek végén, amikor az autók kisebbé, a motorok gyengébbé
kellett hogy váljanak, egyre kevesebb vásárlót vonzott. Az ötvenes évek
végén olyan modelleket is bevezettek, mint a Galaxie és a Fairlane.
A hatvanas évek új kihívása az európai konkurensek megjelenése lett.
Korábban a három nagy amerikai autóipari konszern nem nagyon érdeklődött
a kisebb, kompakt autók gyártása iránt, de amikor a Volkswagen és társai
sikereket arattak, gyorsan reagáltak rá. A két- és négyajtós kivitelben,
sedan, kabrió és kombi vezióban forgalmazott Falcon az első kompakt Ford
volt, amit könnyebb, 90 lóerős motor hajtott és olcsóbb volt a teljes
méretű Fordoknál. A siker nem is maradt el, bemutatásának évében,
1960-ban fél millió darab fogyott a Falconokból. Az évtized végétől a
Maverick vette át a modell szerepét a kompakt kategóriában.
A számos legendás amerikai Ford modell közül mindenképpen ki kell emelni
az 1964-ben megjelent Mustangot. Ez szintén kategóriateremtő autónak
számított, az első „pony car” volt az autótörténelemben. Az akkor még a
Fordnál dolgozó Lee Iacocca volt a divízió élén, amikor rekordidő, 18
hónap alatt elkészült a Mustang. A Falconnal azonos alapokra épült
Mustang egy rövid, négyüléses, kétajtós autó volt, korrekt motorral,
dinamikus formatervvel és alacsony árral. Természetesen voltak, akik
erősebb motorral szerették volna megvenni a sportos vonalvezetésű autót,
és 1969-ben már 376 lóerős csúcsmodellt kínáltak. A kereslet óriási volt
a Mustang iránt, ezért maga a Ford is igyekezett meglovagolni a
divathullámot a Mercury Cougar bevezetésével, míg pár év késéssel a
Chevrolet is bemutatta a Camarót.
A hatvanas évek második felének másik sikertörténete a Ford GT40 nevet
kapott sportkocsi volt, ami 4.7 literes V8-as motorjával számtalan
sikert aratott a versenypályákon. 1966-1969 között minden évben győztek
vele a 24 órás versenyen Le Mans-ban. Ezen kívül is sok diadalt aratott
a Ford a Nascartól a Forma 1-ig más versenyautóival.
A német és a brit részleg összevonásával hozták létre a Ford Europe
divíziót 1967-ben. Ez a cég is számos modellel jelentkezett, és ezek
közül kifejezetten sikeres lett az 1968-tól forgalmazott Escort, amit
Angliában és Németországban is gyártottak, raliverziója pedig egy időben
verhetetlennek számított. Hamarosan megjelent a Capri sportkupé, majd a
nagy eladásokat produkáló Cortina. A sorban pedig az új Taunus illetve a
Granada következett, de a német és az angol verziók nem egyeztek meg.
1976-ban jelent meg a fronthajtásos, egészen kicsi Fiesta, ami remekül
fogyott.
A hetvenes évek elejétől forgalmazott Ford Pinto az USA-ban újdonságnak
számító kis kompaktok között próbált érvényesülni. A tengerentúlon ez
volt a legolcsóbb modell a kínálatban, ám botrányok árnyékolták be a
karrierjét. Úgy tartják, a rosszul tervezett üzemanyagtank
robbanásveszélyessé tette, de a Ford azt a nehezen védhető döntést
hozta, hogy a modell drága áttervezése helyett inkább kifizette a
kártérítést az autóban elszenvedett sérülések után. Akik a Pintónál
komolyabb megjelenésű, de nem a legnagyobbak közé tartozó modellek után
érdeklődtek, a Ford Torino különféle verzió közül választhattak. Ezek
egyike egy kifejezetten sportos modell volt: a Gran Torino, amit a
Starsky és Hutch tévésorozat tett nagyon ismertté.
A nagy autók között a Ford népszerű LTD modellje volt az, ami az
olajválság után átesett egy alapos „fogyókúrán” 1979-től. Kisebb motor,
rövidebb karosszéria- ez volt a jövő útja. A kínálatban így a Torino
helyét vette át az LTD II, míg egyedüli „full size” modellként az LTD
Crown Victoria maradt a kínálatban. A nyolcvanas-kilencvenes években
jöttek az újabb generációs európai és amerikai modellek, például az
Escort, a Fiesta, a Sierra, a Tempo, a Mondeo, a Ka és a Taurus,
valamint a kevésbé sikeres kétüléses sportmodell, az EXP.
A huszonegyedik században sikeres Ford modelleket dobtak piacra mind
Európában, mind a tengerentúlon, de még mindig van különbség a
kínálatban- a Fusion például teljesen más kategóriájú autót takar ott és
itt. A Ford a Focus esetén éppen ezért egységesíteni akarja a modellt,
mert a jelenleg nagyon keresett kompakt autónál így tudja lejjebb
szorítani a költségeket és növelni a nyereséget. Míg a SUV és pickup
kategóriába tartozó autókon jobban keres a gyár, a kompaktokon alig. A
növekvő üzemanyagárak miatt viszont drasztikusan változott a kereslet,
és manapság utóbbiakból fogy több. Még az évtizedek óta piacon levő és
óriási eladásokat produkáló Ford F150 pickup iránti kereslet is
visszaesett, ami átformálja a gyártók hozzáállását. Ezzel együtt is, a
2009-ben kiteljesedő válság a nagy amerikai márkák közül egyedül a
Fordot nem rengette meg alapjaiban, azt jelezve, hogy a hagyományaira
építő cég még mindig stabilan áll. A Ford mindenesetre a konkurensekhez
hasonlóan keresi a kitörési utat például a hibridek fejlesztésével.
|