AZ INTERNET RÖVID TÖRTÉNETE

Mint a legtöbb fontos technikai újítás, az Internet is hadifejlesztésként indult. A történet az Egyesült Államokban kezdődött az 1960-as évek elején. A RAND Corporation foglalkozott azzal a stratégiai problémával, hogy miként lehetne létrehozni egy olyan információs struktúrát, amelynek segítségével az amerikai állam és hadvezetés központjai és alközpontjai egy esetleges atomtámadás esetén is fenn tudják tartani egymással a kapcsolatot, vagyis Amerika szervezett és irányítható maradjon.

Abból indultak ki, hogy egy országos információs és irányító hálózat egyetlen központja elsődleges célpontja lenne a támadásnak, tehát azonnal megsemmisülne. A megoldás a decentralizáció. Olyan rendszert kell tehát létrehozni, amelynek nincs egyetlen kitüntetett központja, hanem eleve kis alegységek formájában működik. Fontos követelmény, hogy néhány csomópont megsemmisülése se legyen katasztrofális a rendszer egésze szempontjából.

Az első hálózatot 1969 őszén építették ki az UCLA-n négy csomópontból, melyet ARPANET-nek neveztek el.

1971-re 15-re nőtt a bekapcsolt helyek száma. A kutatók szélesítették a felhasználás körét: ezidőtájt kezdett megjelenni az elektronikus levelezés.

1973-ban fejlesztették ki a hálózati protokolloknak nevezett kommunikációs szabványokat, melyek lehetővé tették a bővítést, újabb gépek bekapcsolását. A kezdetben néhány gépet összekötő zárt rendszerből a bővítés lehetőségét magában hordozó nyílt rendszer lett.

A földrajzi terjeszkedés innentől kezdve egyre gyorsult. Az 1980-as évekre az USA minden egyeteme rácsatlakoztatta helyi számítógépeit az immár országos méretű hálózatra.

A 80-as évek második felében Nyugat-Európában indult meg a bekapcsolódott gépek számának növekedése, a 90-es évekre ez a hullám elérte Kelet-Európát, köztük Magyarországot is.

Az INTERNET FELÉPÍTÉSE

Az Internet az egész világot átfogó kliens-szerver alapú hálózat (GAN = Global Area Network). Ez azt jelenti, hogy az adatokat és főbb programokat szolgáltató (szerver) számítógépek tárolják. A hozzájuk valamilyen adatkéréssel forduló munkaállomások (a kliensek) tőlük, vagy az ő közvetítésükkel kapják meg a kért adatokat.

A kapcsolódási felület egy-egy internetes oldal (weboldal) formájában jelenik meg a képernyőn. Ez az oldal különböző elemeket (szöveg, kép, hang, videó állományokat) tartalmaz, amelyek nem feltétlenül egy adott szerverről származnak. Előfordulhat, hogy egy szöveget egész más számítógép szolgáltat, mint az oldalon megjelenő videót.

Azt, hogy ezek a gyakran különböző helyről származó információk egy oldalon megjelenhessenek, nemzetközi szabványok, úgynevezett protokollok biztosítják.  Az Internet legfontosabb protokollja a http (hipertext transfer protocol). A http-fájlok kiterjesztése .htm, vagy .html.
A hipertext olyan szövegegységet jelent, amelybe ugrópontok (hiperlinkek) vannak ágyazva. Ezek általában más színűek és alá vannak húzva. Ha az egérmutatót rávisszük, az megváltozik. Ha a linkekre kattintunk, akkor egy másik weboldal jeleníthető meg, amely valamilyen tartalmi-logikai kapcsolatban áll az előző oldal adott pontjával. Az internetes oldalak tanulmányozása tehát valamilyen ide-oda ugrálást jelent az információ halmazban. Ezt hívják a hétköznapi életben szörfözésnek (böngészésnek).

A képernyőn megjelenő információhalmazt egységes képpé az internet böngésző programok szervezik össze. A leggyakrabban használt böngészők: az Internet Explorer, az Opera, a Mozilla, a Safari vagy a Chrome.

A másik fontos internetes szabvány az ftp (File Transfer Protocol), amely fájlok átvitelére, másolására szolgáló szabvány.

Az, hogy a böngészőnk éppen milyen protokoll szerint működik, az a címsorban levő első néhány betűből derül ki:

A gépek és az állományok azonosítása az interneten

Az interneten minden számítógépnek külön azonosítója van. Ez alapvetően egy 12 számjegyből álló szám, az úgynevezett IP (internet Protokol) cím.
Az IP-cím négy darab háromjegyű szám, amelyeket pont választ el egymástól. A számok értéke 0 és 255 között lehet (a kettes számrendszer miatt).

Gépünk aktuális IP-címét megtudhatjuk, ha a Hálózati helyek mappára kattintunk, ahol a Hálózati kapcsolatok megjelenítését kérjük. Ha a kapcsolat állapotának megjelenítése menügombra kattintunk,  válasszuk a megjelenő ablak Támogatás fülecskéjét.

(A DHCP dinamikus IP-cím kiosztást jelent, azaz a gép bekapcsolásakor mindig új IP címet kap a címeket kezelő egységtől [ez vezeték nélküli kapcsolat esetén pl. az otthoni router is lehet.]).

Az internetes helyeket a weboldalak címével azonosítjuk. Az URL-cím egy fájl egyedi címe az interneten. Az URL betűszó a Uniform Resource Locator (egységes erőforrás-megnevezés) kifejezés rövidítése. Az URL-címek erőforrások (például weblapok, kép- és hangfájlok) helyét jelölik.

Minden egyes weblapnak külön URL-je van. Ha ezt ismerjük és beírjuk egy böngésző címsorába, az azonnal a kívánt oldalt fogja megjeleníteni.

pl. iskolánk honlapjának Hepp Ferenc díjasokról szóló oldala a következő URL címen érhető el:
http://users.atw.hu/heppiskola/albumok/heppdijas/heppdijas.htm

AZ INTERNET SZOLGÁLTATÁSAI

1. BÖNGÉSZÉS: (WWW = World Wide Web) html-oldalak megjelenítése valamilyen böngészőprogram segítségével.

2. ELEKTRONIKUS LEVELEZÉS: (E-MAIL) levélküldés az Interneten keresztül.

3. FÁJLOK ÁTMÁSOLÁSA: (FTP = File Transfer Protocol)

4. ÉLŐ TÁRSALGÁS: (CHAT = csevegés) azonnali írott üzenetváltás

5. ONLINE KAPCSOLATTARTÁS (MSN = Valós idejű online hang és videokapcsolat)

6. KLUBOK, TÁRSASÁGI OLDALAK (Közös érdeklődés alapján szerveződött közösségi csoportok kapcsolattartása)

7. KERESÉS (Fájlok, adatok, képek, videók felkutatása erre a célra szakosodott szolgáltatók segítségével)

Ellenőrzés