Környezetünk ma már nemcsak természet, hanem a technika eszközeivel és termékeivel  megalkotott képek és hangok együttese is.
Ebben a tantárgyban megismerjük, hogy miként olvashatók, pontosíthatók, értelmezhetők a technikai képek, valamint a tömegkommunikáció üzenetei. Megtanuljuk ezek működését, létrehozásuk módját is. Nemcsak "fogyasztók" hanem "alkotók" is leszünk ebben a folyamatban.

A TECHNIKAI KÉPRÖGZÍTÉS ALAPJAI - 1.

A természet önmaga képeivel - az árnyékokkal, a vízben látott tükörképpel, a nyomokkal - mutatja, hogy a teljes világ egyes részei kiemelhetők, leképezhetők, megfordíthatók.
 

A barlangrajzokban
már az ősember is képekben ragadta meg a valóság egy-egy szeletét. Segítségével rögzítette és felidézte a már megszerzett tapasztalatait: felismerte az állatot, amellyel a vadászat során szembe kellett szállnia. Hozzájárult a félelem leküzdéséhez, felkészülési alkalmat nyújtott a küzdelemre. A kép így az információk forrása lett.

A barlangok falára, a sziklafelületre rajzolt képek nem térben, hanem síkban ábrázolták a valóságot. Ehhez hasonlóan síkban ábrázolták az alakokat az ókori egyiptomiak is.
Ezek a templomok és síremlékek falán elhelyezett, színes festékkel kifejtett rajzok, a hieroglifák még nem érzékeltették a tér szerkezetét, a perspektívát.
(Az alakok mérete a képen nem a távolságtól függött, hanem azok fontosságától.)

Kínában már az ókorban is népszerű volt az árnyjáték, amely szintén a valóság leképezése sík felületre. Ez szintén nem volt térhatású (perspektivikus).

Az ókori Görögországban és Rómában már folytak, optikai, a látás törvényszerűségeit vizsgáló kísérletek. Fontos kérdéssé vált a tér és a test ábrázolásának pontossága. Ezt a törekvést szolgálta a perspektíva és az anatómia alkalmazása. A perspektíva az egyik módszer arra, hogy a három dimenziós teret két dimenziós síkon ábrázolhassuk.

A reneszánsz művészei sík felületen megközelítően olyan látványt tudtak szerkeszteni, ahogyan az ember valóban érzékeli a teret. Ennek eszközei: a rövidülés, a méretek csökkenése a távolság arányában, a párhuzamos vonalak torzulása, a színek elhalványulása, stb. Ez érzékelhető Raffaello: Athéni iskola című képén.

A művészek célja ekkor már a valóság mind tökéletesebb ábrázolása lett. Munkájukat egyszerű segédeszköz tette könnyebbé. A CAMERA OBSCURA sötét kamrát, sötét szobát jelöl. Arra az optikai jelenségre épülő eszköz, hogyha egy szobába egyetlen kis lyukon keresztül engedünk fényt, a lyukkal szemközti falon kirajzolódik a kinti valóság fordított állású képe. A néző a valóság képét látja, annak vetületét érzékeli.

FELADAT:

Az ábra alapján készítsd el a camera obscura egyszerű modelljét!

Egy zárt doboz első oldalán fúrj kicsiny lyukat! A lyukkal szemközti oldalon vágj egy pár centis nyílást, melyre ragassz zsírpapírt!

Fordítsd a dobozt fényes tárgy (pl. égő gyertya) felé, és szemléld meg a zsírpapíron létrejött képet!

Nézd meg az alábbi filmrészletet, amely egy szoba átalakítását mutatja be, hogy az camera obscura-ként működjön!