A FÉNYKÉPEZÉS

A camera obscura a sötét doboz hátsó falán fordított képet hozott létre,amely a valóság vetülete volt. Ez a vetület az árnyéktól eltérően egy külön térben (a doboz belsejében) keletkezett. Kezdetben ezt a festők körbe rajzolták, így eléggé valósághű festmények születhettek.
Később rájöttek, hogy a kép élessége, fényereje javítható, ha a lyukba gyűjtőlencsét illesztenek. Ezek után vetődött fel a gondolat, hogy a kamra hátsó falán keletkező képet valamilyen módon technikailag is rögzítsék.

Így jött létre a 19. században Daguerre és Niepce közreműködésével a fényképezés.

A fényképezés elve:
Ha a kamera obscura nyílásába lencsét helyezünk, ez a nyílással szemben levő oldalon éles, fényerős, kicsinyített,  fordított képet hoz létre. Eleinte ezt a képet kémiai folyamatok segítségével rögzítették.
Előbb üveglemezre, majd celluloid szalagra (filmre), fényérzékeny ezüst-só réteget vittek. Ahol fény érte a lemezt, ott a só felbomlott és a kiváló ezüst megfeketedett. A feketedés a megvilágítás erősségétől függött. Így jött létre a negatív. A negatívon ott láttunk fekete foltot, ahol a valóságban sok fény volt. A negatívról fényérzékeny réteggel bevont üveglapra, később papírra másolták át a képet, úgy, hogy újra átvilágították, és a fekete helyeken már a kevés fény miatt kevés ezüst vált ki, tehát a valóságnak megfelelő világos árnyalatot láttunk. Ez volt a pozitív kép.
A képeket kémiai reakció segítségével tették láthatóvá (előhívás), majd újabb kémiai reakcióval megakadályozták az ezüst-sók további bomlását (fixálás). Mindkét művelet lassú és hosszadalmas volt, és kis energiájú vörös fény mellett kellett dolgozni.

Az ilyen módon készült első képeket daguerrotipiáknak hívták. Kezdetben csak tárgyakat fotóztak, hiszen a megfelelő fényérzékenység híján még hosszú expozícióra volt szükség.  Niepce első daguerrotipiája a feltaláló ablakából készült és a párizsi háztetőket mutatja.

Később már, a 19 század közepén emberek arcképét is fotózták. Közismert Petőfi Sándor daguerrotipiája, melynek eredetije ezüstözött üveglemezen maradt fenn.

A lencsék fényképezőgépként történő alkalmazásával egy időben született meg a vetítőgép őse, a laterna magica. Az erős fényű lámpással megvilágított, átlátszó üveglemezre festett ábra képét nagy méretben, fordított állásban vetítette a szemközti vászonra a nézők elé.

Több réteget egymásra helyezve, azokat elcsúsztatva, mozgásszerű hatást kelthettek a vetített képen. Az alábbi filmben a laterna magica működését láthatjuk.

A fénykép a valóság lenyomata, reprodukciója, melyen az időben zajló folyamat egyetlen pillanata van rögzítve.

A FILM

A film a mozgás reprodukálására képes. Az eljárás szubjektív, hiszen amit látunk, az valójában nincs is. A mozgás érzete a szem tehetetlensége miatt az agyunkban jön létre. A film állóképek sorozata, amelyből másodpercenként 24-et vetít a mozigép. Szemünk az észlelt képet egy darabig még őrzi, míg a következő kép ki nem oltja az előzőt. Az állóképek sorozata így mozgássá olvad össze.

Az alábbi filmen egy nagy moziban működő vetítőgép szinkronindítása látható. (A 20 perces filmanyagot tartalmazó tekercseket felváltva két egyforma gép vetíti, míg az egyik gép vetít, a másikon a gépész filmet cserél, majd a szalagvégjel hatására az egyik gép leáll és a másik elindul.)

ELEKTRONIKUS KÉPRÖGZÍTÉS

A mozgófilm celluloidszalagra rögzített állóképek sorozata. A tévé és videó felvétek esetén a kép már nem létezik tárgyként. A videó szalag mágneses jelekként tárolja a képi információt, nincsenek rajta filmkockák. A videófelvétel információi a képernyő apró elektronikus pontjait (pixeleit) vezérlik, amelyek együttes hatása jeleníti meg a képet.
Ez az információ már olyan csatornán jut el hozzánk, és alakul képpé, amelynek egy része már teljesen elszakadt a valóságtól és megszűnik képnek lenni. Ebben a középső, nem képi szakaszban nagyon könnyű a kép tartalmába, megjelenésébe beavatkozni, azt technikailag szimulálni.

DIGITÁLIS KÉPRÖGZÍTÉS

Korunk technikája a számítógép segítségével történő képalkotás módszere. A kép minden egyes tulajdonságát matematikailag, számokkal leírva tárolja, így a képi elemek beépíthetők egy másik számsorba, programba. Emiatt nemcsak reprodukálni tudjuk a valóságot (minden eddiginél jobb minőségben), hanem a számsorok kombinálásával nem létező jelenségekről is tudunk képi lenyomatokat készíteni.
A digitális technikával már nemcsak a három dimenziós valóság két dimenziós lenyomatát vagyunk képesek megjeleníteni, hanem a tér képi élményeken került történő valóságos megjelenítésére is képesek lehetünk. Ezt a jelenséget szemünk közvetítésével csupán az agyunk tartja fenn. Ez a valóság tehát csak látszólagos, virtuális (VR = Virtual Reality).

Az alábbi film a magyar fejlesztésű Leonar3Do számítógépes program egyik alkalmazását mutatja be.

FELADATOK:

1. Készíts fényképezőgép modellt!
Végy egy gyűjtő (nagyító, vagy domború)  lencsét! Távoli fényforrás felé fordítva állíts elő kisméretű, fényes és éles képet, majd mérd meg a kép és a lencse távolságát! Ez a távolság a lencse egyik fontos adata, a gyújtótávolság (f). A kísérlethez olyan lencse alkalmas, amelynek gyújtótávolsága 5...20 cm között van.

A további kísérletet sötét teremben végezd!
Állíts az asztalra egy égő gyertyát! A lencsét helyezd olyan távol í gyertyától, hogy a távolság nagyobb legyen, mint a mért gyújtótávolság kétszerese!
Ezután végy egy fehér papírlapot , helyezd el a lencse túloldalán, egy vonalba a lencsével és a gyertyával!

Mozgasd addig a lencsét, amíg a gyertyáról éles képet nem kapsz!
A kép fejjel lefelé áll, és kisebb, mint a gyertya valódi mérete.
A kísérletben a gyertya a fényképezendő tárgy, a lencse a fényképezőgép objektívje, a papírlap a fényt felfogó film modellje.

2. Készíts vetítőgép-modellt!
Az előbbi kísérletben használt elrendezés fordítva is működik. Cseréld fel a gyertya és a papírlap helyét! Mozgasd addig a lencsét, amíg éles képet nem kapsz! A kép ismét fordított, de már nagyított lesz. A gyertyának ekkor valamivel közelebb kell lennie a lencséhez, mint a gyújtótávolság kétszerese, a kép viszont a túloldalon a gyújtótávolság kétszeresénél távolabb jön létre.
A kísérletben a gyertya a vetítendő film, a lencse a vetítőgép objektívje, a papírlap a vetítővászon.