A FILM SZÜLETÉSE

Árnyjáték
A mozgás vetülete mindig érdekelte az embert. A mozgás megidézésének egyik  módja a természetes kép, az árnyék volt. Ügyes kézjáték, vagy síkbábok árnyékával mesélünk el történetet. A kínai és maláj kultúrában ma is fontos szerepe van.

A filmfelvevő gép őse a már ismert camera obscura. A fényképezés fejlődésével a fényerős objektívek és az egyre érzékenyebb filmanyagok lehetővé tették az egymás utáni gyors expozíciókat az 1889-ben szabadalmaztatott filmszalagra.
A mozi élményének másik forrása a laterna magica, amelynek alkalmazása során már a 18. században megpróbálták a mozgást is érzékeltetni. Az üveglemezekre festett képeket egymás után gyorsan vetítették és ezzel a mozgás illúzióját keltették.

A 19. században megszaporodtak az optikai kísérletek. Több olyan szerkezet is készült, amely kihasználta a szem tehetetlenségét. Ezt a jelenséget a megpörgetett papírkoronggal, a thaumatróppal tudjuk a legkönnyebben vizsgálni.
A szem nem érzékel minden pillanatot, másrészt rövid ideig megtartja a látott képet, így például a korong egyik oldalára rajzolt madár képe összecsúszik a másik oldalra rajzolt kalitka képével, ha a korongot egy zsineggel megforgatjuk. Ekkor úgy látjuk, mintha a madár benne lenne a kalitkában.

A 19. század fontos találmánya a stroboszkóp. Ez a találmány alapja a csodadob nevű szerkezetnek. A dob oldalán körben, egymástól egyenlő távolságra nyílásokat vágtak, belülre papírcsíkot helyeztek, melyen egymást követő mozdulatok rajzait láthatta a néző. A dob megforgatásakor a nyílásokon keresztül  megfigyelt figurák életre keltek.

A mozgókép megszületésének fontos állomása volt 1872-ben, amikor Kalifornia állam kormányzója megbízást adott a kor híres fényképészének, Muybridge-nek, hogy készítsen olyan fotósorozatot egy vágtázó lóról, amelynek alapján eldönthető, hogy van-e olyan pillanat, amikor a ló egyik lába sem érinti a talajt. Muybridge a pálya mellett 12 fényképezőgépet állított fel, amelyeknek az exponáló gombjait a pályán kifeszített vékony drótok működtették. Ahogy a ló elszakította a drótot, elkészült egy-egy felvétel. A felvételeket gyors egymásutánban kivetítve, a ló mozgásának folyamatát láthatták.

1876-ban a francia Marey megszerkesztette a fényképező puskát, amellyel másodpercenként 12 felvételt készít. Tíz évvel később feltalálta a továbbítható negatívszalagot (filmet).

1890-ben az amerikai feltaláló, Edison megadja a filmkocka ma is használt adatait. Szerint a képekhez legalkalmasabb a 4:3 arányú téglalap, amelyet a szem látótere indokol.
Az ő nevéhez kapcsolódik a film szélén alkalmazott lyuksor, a perforáció, amely lehetővé tette a filmszalag egyenletes továbbítását felvétel és vetítés közben. Így működött Edison kinetográf nevű felvevőgépe.
1891-ben Edison és asszisztense, Dickson hozta létre a kinetoszkópot, a filmlejátszására alkalmas dobozt, amelyet egyszerre egy személy nézhetett. Bár Edison vetítőgépet is szerkesztett, ezt azonban nem szorgalmazta túlságosan: a film könnyen lángra kapott, és a tömegesen vetített filmek nézőinek kielégítésére létre kellett hozni a filmgyártást.

Balról a kinetoszkóp, jobbról Edison vetítőgépe
 

Az alábbi filmeket Edison forgatta a kinetoszkóp számára.
 

A közönség előtti filmvetítés Franciaországból indult el. Louis Lumiere és testvére cinematographe-ot szerkesztett, amely egyaránt alkalmas volt felvételre és lejátszásra. A felvevőgép úgy vált vetítővé, hogy a filmszalag mögé egy laterna magicát helyeztek. 1895. december 28-án vetítettek először filmet Párizsban nyilvánosan, belépődíjért. A Vonat érkezése című film bemutatásával vette kezdetét a mozi korszaka.

NÉMAFILM
A 20. század első negyedéig nem tudták a film hangját rögzíteni. A némafilmeket vagy csöndben, vagy zenekísérettel vetítették. A zongorista igyekezett játékát a film cselekményéhez igazítani. A némafilmeken elsősorban a mimika (arcjáték) és a metakommunikációs mozgások tették érthetővé a cselekményt. A nélkülözhetetlen párbeszédek szövegeit a filmre betűvel írták.

Az amerikai Charlie Chaplint a némafilmek királyának tartották. Több tucat rövid és több egész estés némafilmet készített, melyet ő játszott és rendezett is. Később, amikor a hangosfilmet feltalálták, némafilmjeihez ő maga szerzett zenét, és utólag zörejeket, hanghatásokat is felvett a némafilm-szalagokra. Egy ilyen film részletét nézhetjük meg: egy epizód A kölyök című film "félhangos" változatából.

 CHAPLIN: A KÖLYÖK - RÉSZLET

Az 1920-as évek végén terjedt el a hangosfilm. Elve az, hogy a filmszalagon, a képmező melletti sávon rögzítették a hang fényképét is, melyet külön optikai rendszer alakított vissza hanggá. A hangosfilm annyira megbűvölte a nézőket és az alkotókat, hogy eleinte a legtöbb filmben a párbeszédek és zörejek mellett filmdalok, filmslágerek is megjelentek.
A Magyarországon készített első hangosfilmekben is elhangzott egy-egy sláger, így már az egyik első hangosfilmben, a Hyppolit, a lakáj című vígjátékban is.

Az 1930-as évek végére megjelentek az első színes filmek, és a technika fejlődésével a vászonra vetített képek látványa egyre jobban megközelítette a valóság élményét. Nézzünk meg egy részletet az 1957-ben készült színes magyar filmoperettből! Pilótainduló a 2x2 néha 5 című filmben.

Ma már nem ritkák a 3 dimenziós, térhatású filmek.
Egyre jobb minőségben vesznek körül bennünket a képek, s ezeket a látványokat szeretjük a saját világunknak tekinteni, közel érezni magunkhoz. A filmek nézésekor szemben kell néznünk azzal a ténnyel, hogy a technikai képek elénk helyezik a múltat, s jelenné tudják azt tenni. A régi filmek nézésekor el kell fogadnunk azt a tényt, hogy figyelmünket nemcsak a jelen irányítja, hanem a múlt is. Ez a tény minden eddig a pillanatig leforgatott filmre igaz: minden filmben a múltat kódoljuk.

FELADATOK:

1., Készíts néhány diás prezentációt a film technikai történetéről!

2., A leírás alapján készíts thaumatrópot!

3., Ismerd meg az Imagine Logo animációs programját, a LogoMotiont! Próbálj néhány mozgásfázis megrajzolásával mozgás képsorozatot létrehozni!